• Amerikai, európai és iráni diplomaták is azt terjesztik, hogy közel a megegyezés egy új alkuról. Irán lemondana atomfegyver-fejlesztéséről, és cserébe feloldanák a szankciókat.
• Iránnak rengeteg olaja és földgáza van, de utóbbiból még saját használatra sem termel elegendőt, mert a szankciók miatt se pénzhez, se technológiához nem jut hozzá.
• Ha megszületne az alku, akkor Európa már rövid távon pótolhatná a szankció alá vont orosz olajat, de a földgázzal nehezebb a helyzet, sok év fejlesztése és sok pénz kellene ahhoz, hogy az orosz importot innen lehessen pótolni.
• Az energiaárak letörésére jó lenne az iráni energiahordozók piacra dobása, de egyáltalán nem tűnik életbiztosításnak, hogy a Nyugat a szentpétervári KGB-sek után a teheráni ajatollahokat kezdje kitömni pénzzel.

2021 áprilisa óta magas rangú diplomaták cikáznak bécsi szállodák között, és most sokan közülük úgy érzik, talán beérik másfél éve tartó, sokszor frusztrálóan lassan haladó munkájuk, és újra kiegyezik Irán a nyugati országokkal.

A kiegyezés különösen az orosz-ukrán háború kitörése óta lett fontos, különösen az európaiaknak. Irán ugyanis a világ negyedik legnagyobb olaj- és a világ második legnagyobb földgáztartalékán ül. Ezért ahogy Európa szakadna le az orosz energiahordozókról, az iráni tartalékok jelentősége felértékelődött.

Egyrészt ki lehetne pótolni az orosz szállításokat irániakkal, másrészt letörhetné az energiaárakat, ha a perzsa szénhidrogén megjelenne a világpiacon. Már a megegyezés lehetőségének hírére csökkent a WTI (amerikai irányadó olajár) ára ezen a héten, és január 25-i, azaz a háború előtti szintre zsugorodott. Ha az EU-ban tényleg lehetne iráni olajat venni, az minden várakozás szerint drasztikusan csökkenthetné az európai energiaárakat.