Minden jel szerint hagyományos szabotázs okozta a robbanást az iráni urándúsítóban

Az első beszámolókkal szemben minden bizonnyal hagyományos szabotázsakció, és nem kibertámadás eredménye volt vasárnap a robbanás az iráni atomprogram kulcslétesítményében, a natanzi urándúsítóban, legalábbis a New York Times izraeli és amerikai titkosszolgálati forrásai szerint. A detonáció áramszünetet okozott a létesítményben, és bár az iráni hatóságok hivatalos közleményei szerint a támadás nem járt áldozatokkal és nem okozott kárt az urándúsítóban, ez valószínűleg nem igaz. Az uráncentrifugák nagy precizitással működő eszközök, amelyekben már önmagában egy ilyen mértékű áramkimaradás is nagy károkat okozhat.

Izrael hivatalosan nem ismerte el, hogy köze lenne a vasárnapi akcióhoz. Ebben nincs semmi meglepő, Izrael hagyományosan sem cáfolni, sem megerősíteni nem szokta szerepét az iráni atomprogramot sújtó akciókban, miközben komoly története van az ilyen akcióiknak, kezdve iráni atomtudósok meggyilkolásától egészen az atomprogram számítógépes rendszereit lebénító támadásig.

És bár hivatalosan nem is erősítették meg a szerepüket, azért még vezető izraeli funkcionáriusok is tettek erre egyértelmű utalásokat. Az izraeli hadsereg vezérkari főnöke, Aviv Kochavi például pár órával azután, hogy Irán nyilvánosságra hozta az incidenst, azt mondta, hogy Izrael „műveletei a Közel-Keleten nincsenek rejtve az ellenségei szeme elől”. „Figyelnek bennünket, látják képességeinket, és ennek megfelelően gondosan mérlegelik a lépéseiket” – mondta a CNN beszámolója szerint Jeruzsálemben egy, Izrael hősi halottaira emlékező eseményen. A New York Timesnak pedig amerikai és izraeli titkosszolgák is megerősítették, hogy a szabotázs Izrael műve volt.

Irán vasárnapi bejelentése után elsőre az terjedt, hogy a natanzi urándúsító ellen kibertámadást hajtottak végre, vagyis meghackelték az üzem áramellátását, számítógépes támadással idéztek elő robbantást. Ezt a forgatókönyvet aztán több Irán-szakértő hamar megkérdőjelezte azon az alapon, hogy a natanzi létesítményt az irániak elszigetelték az ország áramellátásától: a létesítménynek saját hálózata és generátorai vannak, a rendszer sokszorosan redundáns, vagyis tartalékhálózatok is rendelkezésre állnak, és több rétegű védelmet építettek ki pont az ilyen kibertámadások ellen. „Nehéz elképzelni, hogy ez kibertámadás lett volna. Valószínűbb, hogy vagy indirekt módon támadták a létesítményt, vagy konkrét beszivárgással” – mondta. A Timesnak beszélő titkosszolgák ez utóbbit, a beszivárgást erősítették meg, állításuk szerint robbanószerrel hajtották végre az akciót.

Izraelnek amúgy nem volna ellenére, ha kibertámadásként könyvelték volna el az akciót, mert egyrészt az kiberképességeit bizonyítaná, másrészt álcázná az akciót ténylegesen végrehajtókat. Ugyanígy Irán is érdekelt egy ilyen terelésben, mert a másik esetben azt kéne beismernie, hogy Izrael képes ügynököket bejuttatni az ország legvédettebb létesítményébe.

Tárgyalásban vannak

A titkosszolgálati érdekességeken túl a vasárnapi támadásnak egészen közvetlen diplomáciai következményei is vannak. A Natanz elleni szabotázsakciót megelőző héten indultak újra Irán és az Egyesült Államok tárgyalásai, egyelőre még csak közvetítők útján, a 2018-ban felmondott atomalku újbóli életbe léptetéséről. Ez az az egyezmény, amelyet még Barack Obama között Iránnal és négy másik nagyhatalommal, és amely, ha fel nem is függesztette az iráni atomprogramot, a korlátozások lévén a távoli jövőbe tolta ki a kitörési pontot, vagyis azt a pillanatot, amikortól Iránnak ténylegesen megvan mindene egy atomfegyver legyártásához. Az egyezményt Trump lényegében indoklás nélkül mondta fel, legalábbis a szankciók iráni megsértését, amire hivatkozott, az egyezmény többi aláírója nem ismerte el.

Trump döntése lényegében ellentétes eredményt ért el. Irán, mely addig minden megfigyelés szerint tartotta magát az alkuban foglaltakhoz, az egyezmény felmondásától kezdve előre bejelentetten és fokozatosan megkezdte megsérteni azokat. Joe Biden hatalomra kerülésével esély nyílt az egyezmény újbóli életbe léptetésére, erről kezdődtek a múlt héten tárgyalások, melyek a tervek szerint a héten folytatódnának.

Ezeken a tárgyalásokon az urándúsítás újbóli felpörgetése jelentősen erősítette Irán alkupozícióját, mivel az amerikai szankciók feloldása ellenében nem kellett volna szigorításokat vállalnia, csupán visszatérést a szankciókban foglaltak betartásához. Ugyan Irán állítja, hogy a vasárnapi robbanás nem tett kárt a centrifugákban, ez valószínűleg nem igaz, vagyis a natanzi üzemben történtek gyengítik Irán pozícióját. Az pedig, hogy éppen tárgyalások kezdődtek, az iráni válaszcsapás mértékét is korlátozza. Irán egyrészt nem hagyhatja büntetlenül az akciót, mert ha büntetlenül hagyná, az további ilyen műveletekre bátoríthatná Izraelt. De olyan ellencsapást sem hajthat végre, mely ellehetetlenítené, hogy a nyugati hatalmak újra tárgyalóasztalhoz üljenek.