A szakszervezetek becslése szerint 16 ezer tanár hiányzik a magyar közoktatásból, a tanártársadalom elöregedése miatt pedig utánpótlás nélkül lassan tényleg kiürülnek a tanárik. Sokan azért mondtak fel a nyáron, mert a tavaszi sztrájkok és polgári engedetlenségi akciók után a kormány nemhogy engedett volna, de önálló oktatási minisztérium helyett Pintér Sándor Belügyminisztériuma alá sorolták be a közoktatást, a sztrájkjog ellehetetlenítését törvénybe foglalták, a bérrendezésről pedig azóta sem született megállapodás a szakszervezetek és a kormány között.

Olyan tanárokkal beszélgettünk, akik idén hagyták el a közoktatást. Más-más okokból mondtak fel, van, aki pályakezdőként, és van, aki tizennyolc év tanítás után váltott szakmát.

„Még az előző tanév kezdetén se gondoltam volna, hogy ez lesz az utolsó, föl sem merült” - mesélte Mahler Attila. Tizenkét évig tanított matematikát és informatikát a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnáziumban, augusztus végén hagyta el az intézményt.

„Amikor január végén elindult a sztrájk, majd a polgári engedetlenség, utolsó reménysugárként villant föl előttem, hogy hátha most tényleg összeáll a szakma, hátha a társadalom is mellénk áll, és ez talán megüti a kormányzat ingerküszöbét, és tesznek valamit. Ehelyett az a reakció érkezett, hogy a sztrájkból nem kérnek, lesöpörtek mindent, a sztrájktárgyalások azóta is csak húzódnak. Nálam ez a reményvesztettség tette be igazán a kaput, hogy úgy láttam, semmi érdemi javulás nem várható, szerintem 5-10 éves távlatban sem.”

Amikor Mahler a tanári pályát választotta, tudta, hogy nem ő lesz majd a leggazdagabb, de akkor még tisztes megélhetést ígért a szakma.

„Körülnéztem, beszélgettem tanárokkal, olyan házaspárral is, ahol mindkét fél pedagógus, és azt láttam, hogy megéltek, normális életet éltek, és azt gondoltam, hogy ez így nekem is megfelel. Tehát nem én fogok Audival járkálni, de nem is ez a célom.”

„Egy normális megélhetést viszont biztosított a szakma. Ez szerintem teljesen eltűnt az elmúlt 12 évben, mert minimum másfélszeresére nőttek a munkaterhek, a fizetés reálértéke pedig csökkent, kibírhatatlanná vált. Ilyenkor szokták mondani, hogy akkor magántanítani kell mellette, vagy mást vállalni, de egy idő után már nincs hova. De tényleg muszáj volt, én is mindig csináltam mellette mást éjszakánként és hétvégénként.”

Mahler Attila az életpályamodell besorololásában pedagógus 2 kategóriában volt, a fizetése tizenkét év tanítás után idén januárban emelkedett, adókedvezmény nélkül nettó 250 ezer forintra. „Amíg tanítottam, ezt nem nagyon mondogattam. Most már igen, mert igazából úgy vagyok vele, hogy ezt ne én szégyelljem, ezt szégyellje az, aki úgy dönt, hogy egy tanár munkája ennyit ér.”

Jelenleg állást keres, a banki matematika és a szoftverfejlesztés irányába indult el. Mivel a tudását nem tudja egy az egyben átültetni egy másik szakmába, gondban volt azzal, hogy hogyan pozicionálja magát, de több HR-es is mondta neki, hogy nem ő volt az első tanár, aki jelentkezett.

„A cégeknél általában van junior, medior és senior pozíció, és nehéz kitalálni, hogy akkor én most melyik vagyok. Valamilyen értelemben pályakezdő, de a tizenkét év kommunikációs tapasztalat, ami nekem osztályfőnökként megvan, illetve az iskolában szerzett szervezési készségek, az itt is relevánsnak számít. Nyilván a középiskolai tudás a piaci hasznos tudástól kicsit odébb van. De ha a cégnek van egy mentorprogramja, tananyaga, és hajlandóak ennyit beletenni, akkor fel tudom fejleszteni magam. Én nagyjából ezzel indítottam mindenhol, és erre egyébként változó volt a reakció. Volt, aki azt mondta, hogy erre nem érünk rá, de volt, aki mondta, hogy abszolút jó lesz ez.”

A Berzsenyiben az iskolatitkár és négy tanár mondott fel a nyáron, közülük Mahler és egyik kolléganője, Lendvai Dorottya kifejezetten a közoktatás helyzete és a tanári pálya kilátástalansága miatt. Mahler szerint az iskolában az átlagoshoz képest elég kicsi a fluktuáció, évente általában egy-két pedagógus hagyja el az intézményt, egyszer volt olyan évük, amikor öten mondtak fel vagy mentek nyugdíjba. A távozók helyére egyre nehezebben lehet újakat találni, mert kevés a jelentkező, és több olyan magas kvalitású tanár hagyta el az elmúlt években az intézményt, akiket a pedagógus szerint szinte lehetetlen érdemben pótolni.

„Elöregedett a tanári társadalom, ezt mindenki tudja, a tanárok több mint fele ötven fölött van. Ez a korosztály talán már annyira nem ugrál, inkább azt mondja, hogy a nyugdíj most már látható távolságban van. A negyvenes korosztály már kiürült egy ideje, nagyon kevesen vannak. A harmincasok mostanában lépték meg, vagy lépik meg a felmondást. A huszonéveseket, akik szintén elég kevesen vannak, még viszi a lelkesedés, engem is vitt, valószínűleg még nincsenek gyerekek, más az élethelyzet. Szerintem a húsz-harmincas korosztály és az ötven fölöttiek még egy darabig elviszik a közoktatást, de ott az a középső lyuk, ami nagyon nagyot fog ütni a nagyon közeli jövőben.”

Bozi Áron vízilabdaedzőként dolgozik, másfél évig tanított testnevelést egy óbudai iskolában. Azt mondta, amikor elvégezte az egyetemet, annyira alacsonyak voltak a tanári fizetések, hogy meg sem fordult a fejében, hogy ezzel foglalkozzon. Azért keresett tanári állást 2020-ban, mert a feleségével szerettek volna házat vásárolni, és mivel volt hozzá diplomája, és a délelőtti órái szabadok voltak, ez volt a legkézenfekvőbb lehetőség.

„A gazdaságis mondta, hogy keresnek délutáni takarítót, és megkérdezte az egyik kolléganőm, hogy mennyit keres most egy takarító? Azt a választ kapta, hogy nem akarom elmondani, mert akkor kiborulnál rajta.”

„És nem a takarítók ledegradálása ez, hanem az az abszurd, hogy az ember elmegy egyetemre, és elvégzi a tanárszakot, amiből utána nem lehet megélni.”

Ő nyár elején mondott fel, de ősztől az igazgató kérésére óraadóként visszamegy az iskolába, mert senkit sem találtak a helyére. Óradíjra bontva jobb fizetésért dolgozik majd így, mintha teljes állásban dolgozna ott. „Június óta nem jelentkezett testnevelés végzettségű tanár az iskolába. De máshol ugyanez van a biológia, magyar, német, vagy bármilyen más szakos tanárokkal.”

„Szerintem már csak az segítene az egész oktatási rendszeren, ha elfogynának a tanárok, és bedőlne az egész. Ha ez kell az országnak ahhoz, hogy fölébredjen, akkor ez kell. Tény, hogy a közemberek fogják nagyon megszívni, akiknek a gyerekei nem kapnak megfelelő oktatást, aki tudja, az pedig majd megfizeti a magánoktatást. És akkor ott meg lesz fizetve a tanárság is remélhetőleg.”

„Most legalább hat-nyolc embert tudnék mondani a Földesben, aki gondolkodik a váltáson, csak nincs még meg a szikra, az utolsó lökés” - mondta dr. Győry Ákos, aki 14 évig volt a miskolci Földes Ferenc Gimnázium matematika-fizika szakos tanára. „Sokan tartanak a váltástól, mert a pedagógusi állás mégiscsak egy biztos pont, és a Földes Ferenc Gimnázium egy kiváló iskola. De még így is többen gondolkodnak.”