„Ez a kormány nem tudja működtetni se az oktatást, se az egészségügyet. Mi éltessen minket, ha nem a remény, hogy egyszer vége lesz ennek?” - kérdezte egy férfi nem sokkal négy óra után a Kálvin téren, ahol az október 23-i oktatási tüntetésre gyülekeztek.

Ott állt az oldalán nyugdíjhoz közelítő, pedagógus felesége, aki elmondása szerint egész életében csak azért tudott szívből tanítani, mert a családban „erős volt a kassza”. A szolidaritás vitte utcára vasárnap, mert tudja, hogy ha egy háztartásban „neadjisten mindketten tanárok”, képtelenség normálisan megélni.

Hónapok óta egymást érik az élőláncok, sztrájkok, polgári engedetlenségek, tüntetések az országban. Kitartóan ismételgetik tanárok, szülők és diákok, hogy romokban hever az oktatás, sorolják a pedagógushiányból, a központosított rendszerből, a túlterheltségből, az elavult tananyagból fakadó problémákat. Az elmúlt 12 évben talán nem is volt olyan ügy, ami ilyen tartósan ekkora tömeget mozgatott volna meg.

De mi fűti őket?