Amióta az étel, a gasztronómia és a vendéglátóhelyek – részben az internetnek köszönhetően – identitásképző erejűek lettek, fulladozunk a stilizált ételfotókban. Reklámokon, óriásplakátokon korábban is láthattunk olyan ételeket, amik nem úgy néztek ki, mint az igaziak: plüsspárnaszerű gyorséttermi hamburgereket, erotikusan elcsöppenő joghurtokat, plasztikként csillogó gyümölcsöket. De az internet és a közösségi média erre még sokat rátett.

A mindenféle influenszerek és maguk az éttermek által megosztott képeken a pizza sajtja természetellenesen tökéletesen nyúlik, a színpompás ételekkel megrakott asztal mindig ínycsiklandóan roskadozik. És ott vannak az olyan, teljesen eszement, tényleg csak fotózásra kitalált ételek, mint a feszített víztükrű medencében úszó lebegő reggelik.

A valóság ezzel szemben az, hogy az emberiség nem így eszik, amikor étterembe megy. Ezt dokumentálja a Random Restaurant nevű twitterfiók, ami két évvel ezelőtti indulása óta a legfontosabb archívuma lett a világ éttermeinek és a világ éttermi fotóinak.

A Random Restaurant egy Joe Schoech nevű programozó szüleménye. A program véletlenszerűen választ egyet a világ országaiból, majd onnan egy várost. Ezek után a Google Maps segítségével, szintén véletlenszerűen kiválaszt egy éttermet az adott városból, majd posztol róla egyet a Twitterre: a nevét, a címét, az értékelését és a linkjét a Google Mapsből, valamint négy fotót róla. Ezek a részben a Google Streetview-ból szedett, részben a felhasználók által feltöltött random képek teszik a Random Restaurantot lebilincselővé, addiktívvá és a globális gasztronómiai kultúra leghitelesebb lenyomatává.

Schoechnak nyilván bőven volt ideje gondolkodni azon, hogy miért lett olyan népszerű a Random Restaurant, aminek 2022 végén több mint 70 ezer követője van. Saját oldalán nagyon jól összefoglalja:

„Ha tippelnem kellene, hogy miért, több dolgot is mondanék. Az emberek nyilvánvalóan szeretik az ételeket. Az éttermek a kultúra részei, és nemcsak a felszolgált étel, hanem az építészetük, a vendégeik, az ő frizurájuk, és nem tudom, talán a táj is, de az biztos, hogy az is lebilincselő. A legtöbb kulturális dolog, amit az interneten látunk, gondos válogatás eredménye, ez meg nem az, így egészen más a hangulata, sokkal földhözragadtabb, mint valami szép Instagram-fiók. Talán itt inkább felfedezőnek érezheted magad, mint fogyasztónak. És elég sok bizarr és vicces dolog is felbukkan, mint hogy például miért van olyan sok katonaszelfi nyugat-afrikai éttermekben?”

A Random Restaurant nem tökéletes mintája a világ éttermi kultúrájának, mert például Kína, ahol nem működhet a Google, nem szerepel itt. Mivel valamennyi országnak ugyanannyi esélye van bekerülni, ezért elvben ugyanannyi német étterem bukkan fel, mint ahány bhutáni, pedig Németországban sokkal több étterem van, mint Bhutánban. Schoech ezen csak minimálisan súlyoz azzal, hogy a legerősebb gasztronómiai kultúrájú országok, például Mexikó vagy Thaiföld éttermeit kétszer olyan gyakran szerepelteti.

De ezek csak apró hibák, már ha egyáltalán hibának nevezhetők. Hogy milyen jó a Random Restaurant merítése, azt a legjobban az itt megjelenő magyar éttermek böngészésével lehet felmérni. Ha ezeket időrendben listázzuk, nem a mindenféle „Magyarország legjobb éttermei” kiadványokat látjuk visszaköszönni, hanem a Király utcai Trófeát, a szekszárdi Don Pepét és egy nyíregyházi gíroszost.