• Van egy terület, ahol kifejezetten innovatív a magyar kormány: ez a korrupció.
• Közbeszerzéseken és uniós forrásból halmoznak fel sokmilliárdos vagyont, amit alapítványokba és magántőkealapokba csatornáznak.
• Orbán Viktor és környezete úgy szervezi ki a pénzt az állam fennhatósága alól, hogy az rendelkezésére állna akkor is, ha elveszítené a hatalmat.
• A kormány eközben politikai céltáblává tette és üldözni kezdte a civileket, akiktől emiatt egyre inkább távolságot tartanak az üzleti szereplők is.
• „A magyar felső-középosztály közben passzívan élvezi a rendszer előnyeit, felveszi a CSOK-ot, alacsony SZJA-t fizet, a magánegészségügyet és magániskolát veszi igénybe, hozzájárulva a közintézmények szétrohadásához, kiüresedéséhez, és a társadalom kettészakadásához”.
  
• Interjú a K-Monitor korrupciókutató vezetőjével, az Obama-ösztöndíjas Léderer Sándorral.
  

Mennyire lepett meg a döntés, hogy az OSF felfüggeszti az európai uniós programok finanszírozását?

Abból a szempontból meglepett, hogy milyen súlyos válságban vannak azok a demokratikus intézmények Európa szerte, amelyekkel az OSF és más donorok is évtizedek óta kiemelten foglalkoznak. A konkrét bejelentés nem volt meglepő, mert pletykák keringtek róla, és az európai kontaktjaink is jelezték, hogy várható egy stratégiai irányváltás a vezetés részéről. Nyilván nem örültünk neki, és őszintén szólva a rációt se látjuk mögötte.

Ez mekkora vágás a szervezetnek?

A tavalyi éves bevételünknek olyan 15-16 százaléka jött az OSF-től. Drasztikus változásra nem lesz szükség, de azért ez akkora összeg, amiből fontos, értelmes dolgokat lehet csinálni, szóval majd pótolni kell.

Az indulásnál, 2007-ben, mekkora volt ez az arány?

Mi egy darabig önkéntes alapon működtünk, de az első nagyobb pályázatunkat nem közvetlenül az OSF-től, hanem a különféle amerikai donorok, köztük a Rockefeller, a Mott Alapítvány és OSF által is támogatott regionális alaptól, a CEE Trust-tól nyertük el. Azzal tudtunk elkezdeni professzionalizálódni. Utána volt olyan év, amikor 20-30 százalékot is kitett az OSF (akkor még OSI) támogatás, ez azon is múlott, hogy épp milyen források voltak elérhetőek. Akadt olyan időszak, amikor viszonylag kevés donor volt jelen a térségben, és megnőtt az OSF jelentősége.

Többek szerint ez a lépés a most induló civil startupok számára a legnagyobb érvágás. A grassroots típusú kezdeményezések támogatására rendszerint nyitott volt az OSF.

Abszolút. Az OSF igazi jelentőségét nem is csak a pénz adta, hanem hogy a később Berlinbe költözött budapesti irodában olyan emberek ültek, akik ismerték a régiós civil szférát, az akut társadalmi problémákat, és nyitottak voltak az újdonságokra. Pénz van máshol is, az igazán nagy veszteség ezzel a kivonulással az infrastruktúra és a helyismeret hiánya lesz. Ez egy átlátható és nem bürokratikus rendszer volt, ami nagy segítséget jelentett az induló projektek, civil kezdeményezések számára.

2007 óta van K-Monitor. Mennyivel volt könnyebb akkor elindulnia egy ilyen korrupciófigyelő projekttel?

A 2000-es évek második fele elég pezsgő időszaka volt ennek a világnak. Addigra ért be vagy tudatosult az, ami a rendszerváltással elindult, hogy szükség van egy erős civil szférára, hogy jó dolog civilként működni, és van is ehhez mozgástér. Ebben az időszakban indult a Transparency is, ekkortájt szerveződött igazán nagy szervezetté a TASZ, elindult az információszabadság-programjuk. Minket egy helyi ügy inspirált: azért indítottuk el a K-Monitort két barátommal, mert fel akartunk lépni a VII. kerületi ingatlanpanamával szemben; megakadályozni, hogy lebontsák a fél kerületet és ellopják azt a pénzt, ami az ingatlanok értékesítéséből származott. Az állami szervek is tudomásul vették eddigre, hogy kötelesek minden állampolgári és újságírói megkeresésre válaszolni, konzultálni szakmai és civil csoportokkal. Akkor még volt nyitottság az üzleti szférában is, hogy ilyen jellegű kezdeményezéseket támogassanak, együttműködjenek ezeken a területeken tevékeny civilekkel.

Mi volt az a pont 2010 után, amikor éreztétek, hogy itt valami egészen más világ jön, és nem csak a politikában, de kifejezetten a civil szférában is?

Más civilekkel közösen kampányoltunk azért, hogy Magyarország csatlakozzon a Nyílt Kormányzati Együttműködéshez, amit nyolc ország írt alá 2011 szeptemberében arról, hogy erősítik a költségvetési adatok és a közpénzek nyilvánosságát. Akkor még meg lehetett győzni Navracsics Tibor közigazgatási minisztert, hogy ennek van értelme.

Mire a munkacsoport megalakult, már láttuk, mennyire az eredeti célkitűzésekkel szemben hoz döntéseket a kormány, és otthagytuk a dolgot. Amikor bevezették a visszaélésszerű adatigénylés fogalmát, világossá vált, hogy nincs valódi szándék semmilyen transzparens működésre. Épp ellenkezőleg. Ahogy a 2010-ben beharangozott elszámoltatásból se lett semmi.

Amikor a rendőrség 2014 szeptemberében kiszállt az Ökotárs Alapítványhoz, és a kormány adminisztratív eszközökkel kezdte vegzálni a civil szervezeteket a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) révén, ami egyébként a kormány belső ellenőrzésére szolgál, onnantól fogva kifejezett politikai cél lett ennek a szférának a hiteltelenítése és összemosása a pártpolitikával.

Közellenséggé kiáltották ki a társadalmi kérdésekkel foglalkozó civileket, mint később a menekülteket, a melegeket, a szegregáció miatt igazságtételt váró romákat, vagy Brüsszelt, mintha tőlük kéne megvédeni az országot. Jött a Stop Soros-törvény, a civilellenes törvény és a külföldről támogatott szervezetek megbélyegzése, amit aztán az Európai Unió Bírósága elkaszált.

Egyre nehezebb lett állami intézményekkel bármilyen szakmai kapcsolatot létesíteni, vagy adatokhoz, információhoz hozzájutni. Kénytelenek voltunk bővíteni a portfóliónkat és saját ügyvédet fogadni, hogy ki tudjunk perelni olyan szerződéseket, amiket egyébként az állami szerveknek önként kellene nyilvánosságra hozniuk. Csak tavaly 13 ügyben pereskedtünk az állammal teljesen evidens adatok hozzáférhetősége miatt. Ez a hozzáállás nagyon gyorsan átszivárgott a közigazgatás alsó szintjeire és az üzleti szférába, jelenleg a Belügyminisztérium mellett a Boston Consulting Grouppal szemben is van egy adatperünk annak érdekében, hogy nyilvánossá váljon az egészségügyi reformhoz készült tanulmányuk.

Kialakult egy félelem a civil szférával szemben. Akár közintézménnyel szeretnénk együttműködni, akár állampolgári ismereteket terjeszteni iskolákban, akár tech-cégekkel működnénk együtt, egyre nő az óvatosság. Inkább nem folynának bele a politikába.

Miközben ők is tudják, hogy ez nem pártpolitika, hanem állampolgári aktivizmus, de nem merik kockáztatni az egzisztenciájukat.

Mennyiben változott meg a korrupció természete 2010 után a megelőző időszakhoz képest és 2015 - Simicska Lajos levonulása és az új fideszes elit felemelkedése - után?