Bár előzetesen volt némi zavar a kormány kommunikációjában azzal kapcsolatban, vonatkozik-e majd a szuverenitásvédelmi törvény a médiára, vagy sem, a törvény szövegében végül inkább megfoghatatlan megfogalmazások szerepeltek, amik bárkire vonatkoztathatóak.

Idézzük fel gyorsan, a törvény elfogadása előtt mekkora volt a zűrzavar:

• November 28-án Varga Judit volt igazságügyi miniszter a fősodratú médiát is a magyar érdekek ellenségei közé sorolta a parlamentben;
• Gulyás Gergely erre azt mondta, hogy a szuverenitásvédelmi törvény nem érinti a sajtószabadságot,
• erre már Varga Judit is meggondolta magát, és azt közölte, hogy ez a törvény egyáltalán nem érinti a magyar média munkáját.
• December 15-én Orbán Viktor azt mondta, hogy a guruló dollárokat elzárják a baloldal médiája előtt is, mert „nem fair, hogy külföldi pénzen, nyilván a megbízók érdekének megfelelően akarják befolyásolni az emberek politikai döntését. Ez a mostani törvény, azt reméljük, hogy ennek gátat vet”.
• Ám mindössze 6 nappal később, amikor az AP a szuverenitásvédelmi törvényről kérdezett, hogy érinti-e a médiát, Orbán már azt mondta, hogy ez egy komoly kérdés, és megpróbálja megválaszolni. Egy freudi történetet idézett fel: egy hölgyet üldöz egy szörny, és amikor a nő megkérdezi, miért üldözi a szörny, az megkérdezi: „Én? Hát maga álmodik engem!”

Látványos volt viszont, hogy mennyire áthelyeződött a hangsúly az ellenzéki pártok és a civil szervezetek tevékenységére, miközben a guruló dollárokkal rendre összemaszatolt független sajtóra valahogy kevesebb figyelmet szánt a propagandagépezet. Olyannyira, hogy első megszólalásaiban a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetője, Lánczi Tamás (nagyívű portrénk róla itt olvasható) sem nagyon ejtette ki a száján a média szót, ha arról kérdezték, kivel, mivel fog foglalkozni intézménye.

Mindeddig.Ma ugyanis terjedelmes interjú jelent meg a Magyar Nemzeten, ahol Lánczi felmondta a kötelező köröket (megtiszteltetés a kinevezés, a hivatalnak nincsenek szankcionálási jogkörei, legfontosabb fegyverük a nyilvánosság, az ellenzék vitt véghez boszorkányüldözést, amikor előre farkast kiáltott a hivatal tevékenységével kapcsolatban, stb.), majd rá is fordult a nóvumokra:

– A választási kampányok között mi lesz a hivatal fő feladata? - kérdezte a Magyar Nemzet.

– A választások során van egy kötelező feladat, míg két választás között vannak a szellemileg leginkább kihívást jelentő és inspiráló munkák. A magyar szuverenitást nem csak a választásokon kell megvédeni, mivel a szuverenitásnak több aspektusa van. Ezek közé tartozik a gazdasági, a politikai, valamint a kulturális aspektus. Továbbá ott van még a média kérdésköre is. Ezekben a dimenziókban is kutatásokat és vizsgálatokat fogunk végezni, hogy ezeken a területeken milyen mértékben érvényesül a magyar szuverenitás - válaszolta Lánczi.Azt persze bővebben már nem fejtette ki, hogy mi tartozik egészen pontosan a média kérdéskörébe, mik azok a dimenziók, és mely mérőszámok alapján kalkulálják majd ki a magyar szuverenitás érvényesülését ezen területeken.

A törvény megszavazása után több független szerkesztőség (köztük a 444, a Qubit és a Lakmusz) közös közleményben jelezte: a „szuverenitásvédelmi” törvény betűje szerint ugyan nem a médiacégek működését szabályozza, mégis alkalmas arra, hogy súlyosan korlátozza a sajtószabadságot, megnehezítse, akár ellehetetlenítse a független szerkesztőségek, újságírók, médiacégek munkáját. Orbán szokásos pénteki rádióinterjújában azt mondta, ez „a zsoldosok tiltakozása”.