• Donald Trump az iowai kaukusz után a New Hampshire-i előválasztást is simán megnyerte, és ezzel lényegében bebiztosította, hogy ismét ő legyen a republikánus elnökjelölt.
• Nikki Haley kedd este a küzdelem folytatását ígérte, de nem látni reális esélyt arra, hogy akár csak megszorongassa Trumpot. Könnyen lehet, hogy még a február 24-ei dél-karolinai előválasztás előtt kiszáll, hogy elkerülje hazai pályán a megalázó vereséget.
• Trump uralja a Republikánus Pártot, de az eredmények megint rávilágítottak arra, hogy még mindig jelentős tömegeket mozgósít maga ellen is. Ennek már a Joe Biden elleni kampányban lesz jelentősége.
• Az első előválasztások négy tanulsága.

1. Még mindig Trumpé a Republikánus Párt, és valószínűleg csak illúzió volt, hogy ez lehetne másként

Egy évvel ezelőtt ilyenkor a republikánusok között végzett országos felmérések átlaga azt mutatta, Donald Trump a szavazatok 42 százalékára számíthatna egy előválasztáson, miközben Ron DeSantis floridai kormányzó 35 százalékon állt. (Nikki Haley ekkor messze elmaradt tőlük, Mike Pence volt alelnök is megelőzte.) Sokan Trumpot hibáztatták a félidős választások gyengébb republikánus szerepléséért, a volt elnök bizonytalan jogi procedúrák előtt állt, és bár továbbra is kitartott mellette egy jelentős szavazóbázis, úgy tűnt, komoly meccs lehet a republikánus elnökjelöltségért.

Nem így alakult, a valaha volt legsimább előválasztási küzdelmek egyike zajlik éppen.Ha a hivatalban lévő elnökök általában borítékolható újrajelölését nem számítjuk, akkor az 1970-es évekre kialakult modern előválasztási rendszerben csupán egyszer, 2000-ben, Al Gore akkori alelnökkel fordult elő, hogy mind az ötven államban (és az egyéb területeken is) győzött, de még aktuális ellenfele, Bill Bradley exkosaras/szenátor is kitartott legalább a szuperkeddig. Ugyanabban az évben George W. Bush útja is elég sima volt az elnökjelöltségig, ám New Hampshire-ben John McCain legyőzte őt.

Mint utóbb kiderült, tavaly januárban állt legközelebb DeSantis Trumphoz, majd amikor májusban hivatalosan bejelentette a jelöltségét, már jó harmincpontos lemaradásban volt. Azóta is rengeteg a találgatás, hogy mit rontott el: túl sokáig halogatta az indulást, és addigra Trump konszolidálhatta párton belüli helyzetét, a Trump elleni vádemelések hatására összezárt a párt, esetleg kifulladtak a kormányzó kedvenc kultúrharcos témái, vagy egyszerűen csak kevésbé karakteres politikus, aki ráadásul katasztrofálisan szervezte meg a kampányát.

De nem úgy tűnik, hogy bármilyen kampánnyal is verhető lenne Trump a mai Republikánus Pártban. Chris Christie (és finomabban Mike Pence) megpróbálkozott a vele szembeni nyílt kiállással, de ezzel csak keveseket ért el; DeSantis egy botrányok nélküli Trump-klónná próbált válni sikertelenül; Nikki Haley igyekezett lavírozni a két álláspont között, kerülve a direkt konfrontációt. A párt szavazóinak egyértelműen Trump kell, amit az is mutat, hogy a jóval függetlenebb és kevésbé jobbos New Hampshire-ben is – ahol az exit poll szerint a republikánus előválasztásokon szavazók alig harmada vallotta magát a „MAGA” mozgalomhoz tartozónak – a republikánus szavazók nagyjából fele megkérdőjelezi a 2020-as elnökválasztás eredményét.