A hagyományos értelemben vett diplomácia fő célja, hogy az államok – szuverén entitások – számára erőszakmentes eszközökkel lehetővé tegye az egymással való interakciót külpolitikai céljaik elérése érdekében. A politika értelmezheti a diplomáciai szereplők (többnyire államok) közötti elidegenedés csökkentésének eszközeként vagy a háború más eszközökkel való folytatásaként is.

Idősebb George Bush külügyminisztere, James Baker 1995-ös könyvében írja le Bush és Gorbacsov találkozóját a berlini fal leomlása után. Az Egyesült Államokban a nyilvánosságban az elnököt azzal vádolták, hogy túlságosan óvatos, nem ujjong eléggé. Eközben Bush a szovjet pártfőtitkárnak négyszemközt azt mondta: reméli észrevette, hogy a Kelet-Európában felgyorsuló változásra „mi nem reagáltunk hivalkodó vagy arrogáns módon, hogy megnehezítsük az önök helyzetét". Gorbacsov azt válaszolta, hogy ezt észrevette és nagyra értékeli. A látszatokból koránt sem tudjuk minden esetben, hogy valójában mi is történt, ugyanakkor az információs társadalom jelentősen megnövelte az esélyét annak, hogy a történést sokrétűbben lássuk. A diplomáciában összefügg a bizalom, a hatékonyság, az üzleti lehetőségek és a politikai befolyás.

Itthon a gyeplőt a külpolitikában (is) a miniszterelnök fogja

Magyarországon a rendszerváltás óta fennálló, 2006-ban törvényben megerősített és az Alaptörvényben rögzített állapot, hogy a miniszterelnök határozza meg a kormány általános politikáját, a miniszter pedig „önállóan irányítja az államigazgatásnak a feladatkörébe tartozó ágazatait és az alárendelt szerveket, valamint ellátja a Kormány vagy a miniszterelnök által meghatározott feladatokat”.

2010 után koalíciós kényszer és az ellenzéki pártok vétópotenciáljának hiányában még inkább a miniszterelnök felé tolódott el a törvényhozás-végrehajtás hatalmi egyensúlya. A külgazdasági és külügyminiszter további gyengülését jelezte, hogy a Magyar Külügyi Intézet a külügyeket vivő minisztériumtól a „Magyarország Miniszterelnökének tágabb munkakörnyezetébe” került át. Az Intézet fennállásának 50. évfordulója alkalmából 2023 decemberében rendezett konferencián Orbán Viktor miniszterelnök bejelentette, hogy helyreáll a „régi világ”, amikor „miniszterelnök-központú külpolitika volt”. A Magyarországhoz hasonló országok esetében, amelyek ambiciózusabb célt tűznek maguk elé, mint ami a méretükből vagy gazdasági erejükből következne, „a külpolitika gyeplőjét … szorosan kell fogni, ami a mi alkotmányos rendszerünkben azt jelenti, hogy jó, hogyha a miniszterelnök fogja”.

Ukrajnában viszont az államfő

Ukrajnában a politikai főhatalom az államfő kezében összpontosul, a parlamenttel való változó viszonyban: 2004-ig, valamint 2010 és 2014 között elnöki-parlamentáris, 2004 és 2010 között, valamint 2014 óta parlamenti-elnöki rendszerben. Így a politikai súlyt kifejező magyar–ukrán csúcstalálkozó nem a miniszterelnökök, hanem a magyar miniszterelnök és az ukrán államfő találkozója.

A végrehajtó hatalom legfőbb szerve Ukrajnában a Miniszteri Kabinet, azaz a kormány, amely az államfőnek és a parlamentnek tartozik felelősséggel. A kormány tagjai a miniszterelnök, az első miniszterelnök-helyettes, a miniszterelnök-helyettesek és a miniszterek. A miniszterelnököt az államfő jelöli a parlamenti erőviszonyoknak megfelelően, a minisztereket pedig a miniszterelnök, kivéve a védelmi minisztert és a külügyminisztert, akiknek a személyére az államfő tesz javaslatot. A kormány összes tagját a parlamentnek kell megszavaznia.

A két utóbbi miniszter akkor is az elnök embere, ha a kormányt adó párt vagy koalíció nem az ő politikai tábora.

A 2019-ben megválasztott Volodimir Zelenszkijnek eddig három külügyminisztere volt – rövid ideig az előző időszakból örökölt Pavlo Klimkin, majd Vadim Prisztajko és a hivatalban levő Dmitro Kuleba. Hármukat is beleértve, Ukrajna valamennyi külügyminisztere nagy nemzetközi tapasztalattal rendelkező hivatásos diplomataként lett a diplomácia irányítója, két rövid idejű kivétellel (2007-ben a későbbi miniszterelnök Arszenyij Jacenyuk és 2009–2010 fordulóján a későbbi államfő, Petro Porosenko).

A kétoldalú kapcsolatok elmúlthároméve

2020 rosszul kezdődött a Covid-19 miatt, de Budapest várakozása szerint „a remény” éve volt a magyar–ukrán kapcsolatokban, noha „az áttörés váratott magára”.

A koronavírus-járvány kitörésekor, 2020 márciusában hivatalba lépő Kuleba május 29-i budapesti útja volt az első nem virtuális látogatása külügyminiszterként. Kuleba, mivel a járvány miatt még mindig nem indult meg a légiközlekedés, autóval tette meg az 1120 kilométeres Kijev–Budapest távot. A találkozó középpontjában a két ország viszonya állt, azzal a nem elhanyagolható elemmel, hogy a kisebbségi nyelvhasználat korlátozása miatt Magyarország (2017 óta) blokkolja az Ukrajna–NATO Bizottság legfelsőbb szintű találkozóit. Szóba kerültek azért gazdasági, infrastrukturális, regionális együttműködési lehetőségek is. A megbeszéléseket követő sajtótájékoztatón Kuleba úgy fogalmazott: eljött az idő, hogy új fejezetet nyissanak a kétoldalú kapcsolatokban, kölcsönösen előnyös megoldásokat találjanak, megduplázzák erőfeszítéseiket népeik, országaik és általában a kontinens javára, és átadta a meghívást Zelenszkijtől Orbán Viktor számára. Szijjártó pedig elmondta, hogy Magyarország is várja a szorosabb kapcsolatok kialakítását Ukrajnával, és reményét fejezte ki, hogy megoldódik az ukrán oktatási és nyelvtörvények kérdése, ami megnyitja az utat a jobb megértés előtt.

Hosszú idő óta ez volt a két ország között a legpozitívabb hangvételű külügyminiszteri találkozó. Ezzel a lendülettel pár héttel később Szijjártó repülővel meg is érkezett Kijevbe, hogy június 25-én Kulebával együtt részt vegyen a magyar–ukrán gazdasági vegyesbizottság munkájában, amely hét év szünet után először ült össze. Az „egy hónapon belül másodjára találkozás” lelkesedéssel töltötte el a Magyar Nemzet elemzőit is:

„A magyar kormány eddig sem csinált titkot belőle, hogy reményekkel telten tekint a bő egy évvel ezelőtt megválasztott Volodimir Zelenszkij ukrán elnökre. … Dmitro Kuleba ezúttal konkrétan meg is erősítette, hogy a csütörtöki tanácskozás egyik célja az volt, hogy ezt a csúcstalálkozót is előkészítse.”

A harmadik személyes találkozóra sem kellett sokáig várni, szeptember 23-án tartották, ezúttal Ungváron. A négyszemközti megbeszélés után a két miniszter együtt nyitotta meg a beregszászi református templomban a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanévét. A Magyar Nemzet ungvári szerzője megjegyezte, hogy „Bár az elmúlt hónapokban már nem olyan ellenséges a két ország diplomáciai viszonya, mint az előző elnök, Petro Porosenko idején volt, az áttörés mégis várat magára.”

A Brenzovics-üggyel biztossá vált, hogy nem lesz áttörés

És akkor beütött a krach. 2020 őszén az ukrán biztonsági szolgálat (SZBU) nyomozást indított az Egán Ede Kárpátaljai Gazdaságfejlesztési Központ, majd két alapítvány ellen, több irodában is házkutatást tartottak, akárcsak a központ vezetője, egyben a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, Brenzovics László otthonában is. Brenzovicsot hazaárulással és szeparatizmussal vádolták meg.