„Én többször megkaptam, hogy drogos kurva leszek. Az iskolában a tanár egyszer azt mondta, »hogyha nem tanulsz, a kamionos emberkét kell majd kielégítened, aki öt napja nem fürdött«. Ezt mondja a tanár egy kislánynak az osztály előtt. És ez teljesen hétköznapi” – mondta a 24.hu-nak adott interjújában egy fiatal lány, aki tíz éven át, hatéves korától tizenhat éves koráig lakott a bicskei gyermekotthonban, ahol V. János igazgatóként 2004 és 2016 között legalább tíz kiskorú fiút zaklatott.

A lány a lapnak azt mondta, a gyerekotthonban nemcsak a fiúk, hanem a lányok megalázása, verése, szexuális zaklatása is mindennapos volt.

A bicskei gyermekotthonról

Azt mondta, a megalázás rendszeres volt, a gyerekeket a szüleikkel „azonosították”. Ha valakinek alkoholisták voltak a szülei, megkapta, hogy „alkoholista leszel te is”. „Olyan leszel, mint a drogos anyád”, „olyan leszel, mint az a piás apád”. Azt mondta, „az első év volt a legrosszabb”, miután hatévesen Bicskére került.

„Akkoriban kaptam az első nagyobb verést. Takarodó volt, aludni szerettem volna, de a többiek még beszélgettek. Rájuk szóltam, hogy maradjatok már csöndben, aludni akarok. Erre bejött a nevelő, persze pont az én hangomat hallotta. Kirángatott az ágyból. Egy jó nagy könyv volt a kezében, azzal csapott a fejemre, de erővel, dühösen. Iszonyúan fájt, megszédültem. Utána azt mondta, álljak fél órát az ajtónál. (...) Volt egy kisfiú, szegény, aki nem mosakodott, mert nem tudta, hogy kell. A családban, ahonnan kiemelték, senki nem tanította meg. Itt meg azt mondák neki, hogy nesze, itt a szappan, menjél, fürödj le. És visszajött koszosan, büdösen. Egy nagy benga nevelőnő minden héten megverte ezért.”

V. Jánosról

„Már hat-hétéves koromban észrevettem, hogy árad belőle a közöny. Azt éreztem, nem érdekli, ki vagyok, honnan vagyok, hogy hívnak. Pedig tudott néha aranyos is lenni. Ez a szemétség az egészben, hogy kötődnek a gyerekek hozzá, mert kihez kötődjenek? Néha szinte verseny volt a gyerekek között, hogy kit szeressen jobban az igazgató. És mellesleg tudtuk, mert ment róla a szóbeszéd, hogy valami nemesi családból származó ember, és mindenféle kapcsolatai vannak, jóban van a rendőrséggel meg egy csomó befolyásos emberrel. Amikor volt egy nagyobb rendezvény, a nagy fejesek eljöttek, és ott barátkoztak vele. És persze mindenkiben felmerült, hogy egy ilyen emberrel szemben úgysem lehet csinálni semmit. Ő az apuka, ő az atyaúristen. Ráadásul néha segít; ha odamegyek a pénzemért, odaadja azt, ami egyébként járna, persze csak akkor, ha kellőképpen megalázkodom.”

Arról is beszélt, hogy az egyik fiú elmondta neki, hogy „János bácsi” azt ecsetelte neki egy autó hátsó ülésén, „hogyan kell használni az óvszert, és közben simogatta a lábát. Ezek után hallottuk, hogy valaki feljelentette. Korábban véletlenül meghallottam egy nevelők közti beszélgetést, hogy János bácsi fél a nőktől. Akkor nagyon örültem, hogy nő vagyok.”

Az őt ért bántalmazásról és a nevelőkről

A kérdésre, hogy őt zaklatták-e, a lány azt válaszolta: „persze”.

„Nekem is volt egy nevelőm, aki rendszeresen mondogatta, hogy nagyon szép vagyok, szeretné, hogy előtte menjek föl a lépcsőn, szeretne lefotózni, mert ő nagyon szép képeket tud ám csinálni. Aztán egyszer már ott tartott, hogy aktfotókat készítene rólam. Én meg csak nevetgéltem zavaromban, és azt mondtam, hogy jó, ugyanis fogalmam sem volt arról, hogy mi az az aktfotó. Amikor megtudtam, tökre kikészültem, hogy mi van?” Azt mondta, amikor elment tanúvallomást tenni V. János ellen, ezt is elmondta. Egy másik nevelőről is beszélt, akivel „játékból bunyóztak”, amit ő gyerekként játéknak fogott fel, a nevelő viszont nem, emiatt később szólt a lány, hogy „több bunyó nincs”.

„Akkor jöttem rá, hogy ez nem ilyen egyszerű: az illető újra és újra kezdte, hogy gyere csak, bunyózzunk. Egyszer megfogott; mondtam, hogy álljon le; erre kezdett bedurvulni. Felhúzta a kezemet hátulról, annyira, hogy már fájt, azt hittem, ki fogja törni a karomat, és mikor már mindent bevetettem, sírtam, hisztiztem, és semmi nem hatott, rácsaptam egyet. Erre pofán vágott, de akkorát kaptam, hogy repültem, és utána még ő mondta, hogy ne ütögessem, mert hogy jövök én ahhoz.” Elmondása szerint fürdés közben is rányitott ez az ember, aki aztán „rendszeresen bebújt” az egyik szobatársa ágyába. „Volt olyan, hogy összeszedtem magam, és elkezdtem kihúzkodni az ágyból, hogy menjen már el innen, mit csinál maga itt? Hagyja békén őt, ne feküdjön már az ágyban vele. Ezek az esetek nem voltak kirívóak, tudott róluk mindenki. Én szerencsés voltam nagyjából, mert megérezték a nevelők, hogy kinél mit lehet, és tudták, hogy én nagyon be tudok hisztizni, ha túlmennek a határon. De aki szendébb, félénkebb, és hagyja magát, azzal bármi megtörténhet.”

V. János a bicskei gyermekotthon igazgatójaként 2004 és 2016 között legalább tíz kiskorú fiút zaklatott. A zaklatásokat 2016 októberében az RTL Házon kívül című műsora tárta fel. A volt igazgatót 2019-ben jogerősen nyolc év fegyházbüntetésre ítélték. A cikkünk nyomán kirobbant botrányba belebukott Novák Katalin köztársasági elnök és Varga Judit volt igazságügyi miniszter, akik elnöki kegyelmet adtak K. Endrének, a bicskei gyermekotthon egykori igazgatóhelyettesének, akit a pedofil bűncselekmények eltussolási kísérlete miatt jogerősen elítéltek.