• A hágai székhelyű Nemzetközi Büntetőbíróság főügyésze, Karim Khan a napokban nemzetközi elfogatóparancsot kért Benjámin Netanjahu izraeli kormányfőre, Joáv Galant védelmi miniszterre és a Hamász vezetőire a gázai-izraeli háborúban elkövetett feltételezett háborús bűnök miatt.
• A Hamászt a világ legtöbb demokratikus országa terrorszervezetként jegyzi az elmúlt három évtizedben – köztük az Egyesült Államok, az Európai Unió, az Egyesült Királyság és Ausztrália is.
• Az erről szóló döntés - már ha egyáltalán megszületik - időbe telik, és elképzelhető, hogy az elrettentés és az elhatárolódás szimbolikus szándékán, jelentőségén túl nem sokat ér majd. Politikai változás hiányában leginkább a háborúról szóló diskurzusban és a diplomácia terén várhatunk hatást.
• Ahogy az elfogatóparancs, úgy az ezalól kibúvót jelentő országok közti barátság is törékeny. A hágai elfogatóparancsok realitását, hatását és lehetséges kimeneteleit Karsai Krisztina, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának professzora segített elemezni.

A Hamász három vezetőjét civilek elleni gyilkosságokért és túszejtésekért, túszok éheztetéséért és a velük szemben elkövetett nemi erőszakért tartóztatná le a hágai bíróság ügyésze. A terrorszervezet fejei ellen felhozott vádak a tömeges gyilkosság, túszejtés; nemi erőszak és más erőszakos szexuális cselekmények; kínzás; fogvatartás során elkövetett embertelen cselekmények; kegyetlen bánásmód. Benjámin Netanjahu izraeli kormányfőt és védelmi miniszterét, Joáv Galantot civilek megtámadása, éheztetése és megölése miatt vonnák felelősségre, ők a főügyész kérvénye alapján az alábbiakkal lennének gyanúsíthatók: a civil lakosság éheztetése, mint hadviselési módszer; szenvedés vagy súlyos testi vagy egészségi sérülés szándékos okozása; kegyetlen bánásmód; szándékos gyilkosság mint háborús bűncselekmény; a civil lakosság elleni támadások szándékos irányítása; üldöztetés és egyéb embertelen cselekmények.

Ha az elfogatóparancsot kiadják - a szakértő erre a kimenetelre számít -, az lényegében azt jelenti, hogy azok az államok, amik aláírták a Nemzetközi Büntetőbíróság létrehozataláról és működéséről szóló nemzetközi szerződést, a Római Statútumot, a saját területükön kötelesek őrizetbe venni és átadni a törvényszéknek az elfogatóparanccsal érintett személyeket. Az érvényesítés már az államoktól függ: a Nemzetközi Bíróság mellett nincs „nemzetközi rendőrség”, aki kényszerrel érvényt tudna szerezni az elfogatóparancsnak. A részes államok és hatóságaik azonban minden esetben értesülnek a nemzetközi elfogatóparancsokról.

Az ügyész kérését most a hágai bíróság háromfős tárgyalás-előkészítő szerve vizsgálja egy benini, egy romániai és egy mexikói taggal. Ők csak konszenzussal dönthetnek az elfogatóparancsról, aminek a fogadtatása a külföldi, nyugati vezetők körében sem egyértelmű: van, aki vitatja, akad, aki szerint Izraelre nézve túlzó, más szerint csak elértékteleníti az elfogatóparancs intézményét, ha nem sikerül belátható időn belül végrehajtani - márpedig ennek reális esélye van. Az izraeli kormány és a Hamász magát a felvetést is elutasítja.

Vlagyimir Putyin orosz elnök és gyerekjogi biztosa, Marija Lvova-Belova ellen tavaly márciusban adott ki nemzetközi elfogatóparancsot a hágai bíróság háborús bűnök és az ukrán gyerekek elhurcolása miatt. Akkori értesülések szerint a nemzetközi bíróság fontolgatta, hogy titkos körözéseket adnak ki, de végül úgy döntöttek: azzal, hogy nyilvánosságra hozzák a döntést, talán „meg tudják akadályozni a további bűncselekmények elkövetését”. Oroszország sem akkor, sem azóta nem ismeri el a testület joghatóságát, mert nem írták alá az erről szóló római Statútumot - így Dmitrij Medvegyev volt orosz elnök szerint az elfogatóparancsok pont annyit értek, mint egy tekercs vécépapír.

Az orosz elnököt a külföldi eseményeken azóta is Szergej Lavrov külügyminiszter helyettesíti - így tehetne az izraeli külügyminiszter is, ha Netanjahuval szemben elfogatóparancs lép életbe.

A BBC tudósítója felvetette, hogy bár elképzelhetetlen, hogy Oroszország akár az azóta ötödszörre is beiktatott elnökét, akár a gyerekjogi biztosát átadja az igazságszolgáltatásnak, a lépés mégis „rendkívül kínos" lehet a Kremlnek - és mivel Putyin mostantól körözött személy, igencsak korlátozza, milyen politikusok lesznek hajlandók kezet fogni vele.

Amikor korábbi cikkünkben Putyin büntethetőségének abszurditását, nehézségeit és ellentmondásait jártuk körül, a politikai akarat mellett a szuverenitás, az államfői mentesség és az agresszió bizonyultak a legellentmondásosabb kérdéseknek. Hoffmann Tamás nemzetközi jogász akkor emlékeztetett arra az ezredfordulón történt esetre, amikor egy belga bíróság nemzetközi letartóztatási parancsot adott ki a Kongói Demokratikus Köztársaság hivatalban lévő külügyminisztere ellen egy fajgyűlöletre buzdító beszéde miatt. Az eset nem Belgiumban történt, az elszenvedői nem belga állampolgárok voltak, a külügyminisztert népirtásra való felbujtással gyanúsították. A Kongói Demokratikus Köztársaság a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult és nyert: az ítélet szerint Belgium megsértette az ország szuverenitását. Bár ez húsz éve volt, a nemzetközi jog is folyamatosan változik, és van, aki azt mondja, ma már nem állna meg az ítélet, az eset jól mutatja a hasonló ügyek akadályait.