Tarr Zoltán református lelkész a Tisza Párt június 9-ei eredményváróján azt nyilatkozta a 444-nek, hogy valószínűleg ő vezeti majd a párt EP-delegációját. Akkor azonban még úgy volt, hogy Magyar Péter nem veszi fel az EP-mandátumot.

link Forrás

Magyar azonban kedden bejelentette, hogy mégis beül az EP-be. Megkérdeztük Tarrt, hogy Magyar döntése után változott-e a helyzet, vagy továbbra is ő a delegációvezetői pozíció várományosa.

Tarr Zoltán a 444-nek azt mondta, hogy ugyan formálisan még nem dőlt el, de a pártban megbeszélték, hogy ő lesz a Tisza delegációvezetője.

„Praktikus okokból leszek delegációvezető. Azért, hogy Magyar Péter tudjon a magyarországi pártépítésre, mozgalomszervezésre koncentrálni. A delegációvezetés alapvetően adminisztratív tevékenység”.

A pozíciót hivatalosan a Tisza képviselőcsoportjának formális megalakulása után, a csoporton belüli választás kimenetele szerint tölti majd be. Tarr azt mondta, addig ügyvezetőként viszi a pozícióhoz kapcsolódó ügyeket, a bizottsági munka tegnap már el is indult.

Tarr szerint nem rontja a Tisza esélyeit a tény, hogy nem Magyar vezeti majd a delegációt. Azt mondta, a politikai egyeztetések súlyát ez semmiben sem befolyásolja. Ugyanis a lényeges kérdéseket egyéb megbeszéléseken kell tisztázni. Az európai parlamenti munka pedig többféle úton is eredményes lehet.

Megkérdeztük Tarrtól, hogy a tiszások pályáznak-e EP-alelnöki posztra. Azt mondta, hogy a szavazások ma indulnak, de nem valószínű, hogy sikerül ilyen pozíciót elnyerniük, mivel a Tisza új alakulat még az EP-ben. A pozíciókért folytatott egyeztetések pedig már jóval azelőtt elindultak, hogy a Tiszát felvették a Néppárt frakciójába.

Szükség van egy szürke eminenciásra

Hegedűs Dániel, a German Marshall Fund elemzője azt mondta a 444-nek, hogy Magyar kétfrontos helytállása (mármint hogy az EP-be is beül, és közben pártot is épít idehaza) akkor lenne reális, ha 7. EP-képviselőként ülne be a frakcióba, és felvenne egy nemzetközileg is ismert kül- vagy európai politikust, akire rá lehet bízni a delegációvezetést. Erről a képviselőről mindenki tudhatná, hogy Magyar szürke eminenciása, és amikor vele tárgyalnak, az olyan, mintha Magyarral tárgyalnának.

Hegedűs szerint viszont ilyen ember jelenleg nincs a Tisza listáján, mert a szereplők közül keveseknek van önálló politikai súlya, adott esetben létező EU-s politikai kapcsolatrendszere. Magyar is erre utalt, amikor arról írt, hogy az ő személye lenne meghatározó, mással gyengébbek a lehetőségek.

Hegedűs szerint itt üt vissza, hogy a Tisza jelenlegi formájában még inkább egy one man show, és itt látszik, milyen nehéz a stratégiai humánpolitikát összeegyeztetni a bázisdemokratikus reputációval. Emellett az is látszik, hogy nem a követők száma a hiányzó puzzle-darab, amire szükség lenne a delegációban.