Az Öreg Istentől megáldott magyar nép alvezérének kezébe, az rettenthetetlen harcos és nemes barát, Antonio Roganus számára, Marcus üdvözletét és jókívánságit küldi, s kéri, szerény szavai a királyi hírvivők által juttattassanak el minden hófehér népséghez az Ég alatt, a föld széléig, hol a nagyvizek beléhullanak az Nagy Semmibe.

Két esztendő után ösmét muszáj szóllanom: ujfent gaz pokolfajzat csócsálja Mária országának alattvalóit; ám Urainkat, Nemesinket, megannyi főispánt, jobbágyinkat s a temérdek rabszolgát ezúttal nem pusztán az pénzrontó áfium, hanem már a legfőbb veszedelem, maga a lángoló Gyehenna fenyegeti!!!

Bételjesülni látszik a prophetia, ahogy azt az Írás megjövendölte vala: „És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából. És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a Gógot és a Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, a kiknek száma, mint a tenger fövenye. És feljövének a föld szélességére, és körülvevék a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz szálla alá, és megemészté azokat. És az ördög, a ki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké.” (Jel 20:7-10)

Urunk, Királyunk, Idösapánk, öröktől fogva való, örökkön örökké uralkodó, ezerszer is megválasztatott, az Jóisten kegyelmébül erős nagyfejedelemünk, I. Orbanoglu imperator generalissimus rex hajnalhasadtával, heti istentiszteletén beléharsogta Lehel kürtjébe, hogy:

Elérkezett az idő: kimondattatott a Titkos Név, megneveztetett a Sötétség Hercege. Ímé hát a rémséges rém, az rút germán haramia, Véber Manfréd, az szakállas, patás ürdüng, Baphomet, a maga valójában, teljes fegyverzetben, harczi diszben:

(istenfélő népek elől – fővesztés terhe mellett feltörendő – pöcsét mögé elrejtve)