Katarzis Stuttgartban

• Magyarok ezrei alatt hullámzott a híd a Mercedes Arenához vezető úton.
• Rendőrökkel pacsizó ultrák, végtelen mennyiségben spriccelő sör, riaria skótduda-kísérettel – fesztiválhangulatban indult a magyar–skót meccs.
• Ünnepből kis híján tragédia, karneválból majdnem háború lett.
• És mégis ünnep: „No Csoboth, No Party.”
• Egy térden járva irányító csapatkapitány és minden idők legtökéletesebb megtorpanása.
• Mámorriport a skót megszálllás alatt álló Stuttgartból.

68 perc után már nagyon érett magyar gól, sikerült végre felállnunk a skótokkal szemben, és körbeadogatnunk őket, irányítottunk, amikor az egész napos futballünnepből egyik pillanatról a másikra hirtelen rémálom lett.

Megint pocsékul kezdtünk. Az első félidő első huszonöt percében alig birtokoltuk a labdát, nem tudtunk veszélyes támadásokat építeni. Styles nem vált be. Nem volt összhang középpálya és támadósor között. Varga Barnabás, aki vezéregyénisége lett ennek a csapatnak, és sokat lépett vissza labdáért, egy alkalommal látványosan pörölt is a középpályással, mert nem presszingelt időben. Az ellenfél sem volt veszélyes, de a párharcokat elveszítettük. Kerkez indiszponáltnak tűnt, többször megverték a jobb oldalon próbálkozó skótok, főleg McGinn. Szoboszlain első pillanattól látszott, hogy nem teljesen egészséges: sprintelni egyáltalán nem tudott, kerülte a belemenéseket is.

De lassan kezdtünk magunkhoz térni. 30 perc után többet volt nálunk a labda, a bal oldalon volt egy-két veszélyes elfutásunk. Sallaiban és Vargában volt veszély, kiharcoltunk több pontrúgást. Szoboszlai hármat is lőhetett, a másodikból Orbán a kapufára fejelt. Lassan, de egyértelműen vette át a magyar csapat a kezdeményezést. A második félidőben, miután Stylest Nagy váltotta, egyre többször adogattuk körbe a skót védelmet. Volt egy Sallai-helyzet, majd egy fölé szálló Dárdai-fejes. Fokozatosan kerekedtünk felül.

A tévé előtt állítólag ebből keveset lehetett érzékelni, de ahogy egész nap a városban, úgy a Mercedes Arénában is ünnepi volt a hangulat. A Stuttgartot tízezrével ellepő skótok már előző este karnevált csináltak a belvárosban. Rekeszszámra hordták a hátukon a sört a Schlossparkba, pedig a többségnek jegye sem volt másnapra, „csak” ünnepelni jöttek egymást és a csapatot, éltetni az aranylábú John McGinnt, fújni a skót dudát, verni a dobokat, vinni a jó hírüket, meginni 8-10 liter sört, megunni és hazamenni. Bőven akadt, akinek soha nem ért véget a stuttgarti éjjel.