A kijevi gyermekkórház elleni rakétatámadást Moszkvából szokásos mintát követve próbálták az ukránokra fogni, a magyar propagandasajtó is arról szólt napokig, hogy valójában ukrán légvédelmi rakéta találhatta el július 8-án az Ohmatdit klinikát. Ebben nem sokat számított, hogy egy légvédelmi rakéta maximum 20 kg-os robbanótöltete képtelen lenne ehhez hasonló pusztítást okozni, ahogy a H-101-es orosz robotrepülőgép helyszínen megtalált darabjaitól és a térfigyelő kamerák felvételeitől is nagyvonalúan eltekintettek.

Ahogy az orosz narratíva szerint valójában a NATO támadta meg Oroszországot, és nyugati támogatással az ukrán légvédelem lövi az ukrán városokat, a Kreml hasonlóképpen tagadta a mariupoli szülészet elleni támadást is, hónapokig azzal vádolták Ukrajnát, hogy színészekkel játszatták el az áldozatokat. Ugyanez Bucsa kapcsán, amit Lavrov külügyminiszter a gyermekkórház elleni támadásra reagálva most látott jónak ismét megkérdőjelezni: kihasználva, hogy az ENSZ BT-nek éppen Oroszország tölti be az elnöki tisztét, a Biztonsági Tanács jövő heti ülésén Moszkva manipulációval és „háborús bűnök Oroszország elleni hamis vádjával” készül megvádolni Ukrajnát és nyugati szövetségeseit, mondván, ők fabrikálták a bucsai áldozati névsort.

A kórházak elleni támadásokért Moszkva hivatalosan rutinszerűen tagadja a felelősségét. Így tettek Mariupolnál, akárcsak a herszoni kórházak folyamatos lövetése idején, vagy május végén, amikor Dnyipróban lőttek szét egy klinikát (óvodás korú gyerekek voltak a sérültek között ott is). Nemkülönben egy másik július 8-i esetben: aznap az ukrán nagyvárosok elleni rég nem látott súlyosságú légitámadásnál a gyermekonkológia mellett egy kijevi szülészetet is rakétatámadás ért:

Itt összesen öten haltak meg, köztük két nővér. A váróteremben többen súlyosan megsérültek, az egyik páciens erről így számolt be az Instán: „Nagyon hangos zaj volt. Egy másodperc alatt történt. Füst volt, és nem kaptam levegőt. Nem éreztem fájdalmat. Valaki segített felállni (...) Felismertem egy orvost, és láttam, hogy az egyik lába hiányzik. Sírni és sikoltozni kezdtem.”

Igen, és?

Az orosz magyarázatokban ezek vagy meg nem történt esetek, vagy az ukránok maguk lőtték a kórházaikat, vagy valójában hadi létesítményről volt szó - akár egyetlen támadásnál is kombinálják ezeket a verziókat. Ezért is volt figyelemreméltó egy ettől elütő, a radikális őszinteség retorikáját követő szöveg a mostani gyermekklinika elleni támadás után. A Cargrad nevű propagandaoldalon megjelent írásban Andrej Perla arról győzködte olvasóit, hogy nem kell mentegetőzni a lebombázott gyerekkórház miatt, ideje abbahagyni a Nyugat szája íze szerinti tagadást.

„A saját propagandánk azt fogja ismételni, hogy nem harcolunk gyerekekkel, és korábban sem tettük ezt, a Nyugat hazudik, ahogy hazudott Bucsa esetében és a gyermekek Oroszországba történő deportálásáról is. Őszintén szólva, a mi propagandánk úgy fog védekezni, mintha a Nyugatnak valóban joga lenne minket megítélni” - írta.

Ehelyett szerinte a kórházak elleni támadásoknak egyértelmű az üzenete:

„Azt kell mondani: azt akarják, hogy ez véget érjen? Adják meg magukat. Kapituláljanak. És akkor talán megkíméljük őket.”

Mi értelme?

Azokat egyáltalán nem elfogadva, de bizonyos szempontból ehhez hasonló magyarázatot adnak az orosz támadásokra azok a nyugati elemzők is, akik szerint Oroszország nagyon is tudatosan támadja a kórházakat és más egészségügyi létesítményeket, megsértve a genfi egyezményt, tudatosan háborús bűncselekményeket követve el. A magyarázatok szerint Moszkvának erre több oka is lehet: