• „Kilöktek bennünket, mint egy kutyát” – mondja videóriportunkban egy kárpátaljai menekült nő, akit az új kormányrendelet értelmében gyerekeivel együtt szerdán tettek utcára Komárom-Esztergom megyei átmeneti szállásáról.
• A döntés négy-ötezer embert érint, főleg gyerekeket, de kiskorú szülők is akadnak köztük. Volt, aki megoldotta valahogy, mások hazamentek. Akiknek ez nem opció, azokra hajléktalanság várhat.
• Többen pert indítottak a döntésért felelős Pál Norbert kormánybiztos ellen, kérve a bíróságot, hogy állapítsa meg: ami történik, az jogsértő. Döntés még nem született, a kilakoltatások azonban már elkezdődtek.

Egy júniusi kormányrendelet értelmében augusztus 21-től már nem jár szállás és alapvető ellátás a kárpátaljai menekülteknek, mivel - a kormány indoklása szerint - ők nem olyan területről érkeztek, ahol közvetlen harci cselekmények zajlanak. A legtöbben közülük magyar nemzetiségűek, ezen belül romák, némelyikük magyar-ukrán kettős állampolgár.

Szerdán a Komárom-Esztergom megyei Kocson százhúsz nőt és gyereket tettek ki azért, mert a szállásadójuk többé nem kap pénzt az államtól. Az ellátásmegvonásról szóló rendeletről a kormány senkivel sem egyeztetett.

A rendelet szerint a már Magyarországon élő érintett menedékesek július tizedikéig, mindössze hatnapos határidővel nyújthattak be méltányossági kérelmet, hogy augusztustól is fennmaradjon a jogosultságuk. Azt, hogy melyik területeket sorolják a katonai műveletekkel közvetlenül érintettek közé, személyesen Pál Norbert „orosz-ukrán háború elől Magyarországra menekülő személyekért felelős kormánybiztos” állítja össze Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi- és Szijjártó Péter külügyminiszter segítségével. A kormánybiztos a méltányossági kérelmek mintegy nyolcvan százalékát elutasította, a többiek haladékot kaptak.

A kormány nemcsak az ukrajnai menekültek „mintaszerű” ellátásával szokott büszkélkedni, hanem a családok és a határon túli magyarok iránti elkötelezettségével is. Ezzel szemben a szerdai nappal több ezer – főleg magyar nemzetiségű – ember, háború elől menekülő gyerekek és szüleik létbizonytalanságát növelte azzal, hogy megvonta tőlük a lakhatáshoz való jogot.

A Magyar Helsinki Bizottság – amely szerint a mostani történések mindhárom vonatkozásban gyalázatosak – harminc menedékkérőt képvisel az ügyben. Bíróság előtt akarják elérni, hogy maradhassanak vagy kapjanak valós segítséget a magyar államtól.

Aki nem dolgozik, ne is egyék

A rendelet nem kifejezetten a Kárpátaljáról érkezettekkel szemben született, de legnagyobb részben és legsúlyosabban őket érinti, sok más, Ukrajna olyan részeiről érkezett menekülttel együtt, akik korábbi lakóhelye nem került fel Pál Norbert listájára. Hogy mi lehet az intézkedés oka, vagy hogy mindez miért így történik, arról a kormánynak kellene mondania valamit – és nem is elsősorban a nyilvánosságnak, hanem az érintett embereknek. A kormánybiztos azonban a cikk megjelenéséig sem a mi, sem a menedékeseket képviselő Helsinki Bizottság megkereséseire nem válaszolt.

A szervezet menekültügyi programjának ügyvédje, Szekeres Zsolt szerint két ok állhat az intézkedés hátterében. Az egyik a nyilvánvaló költségvetési spórolás – bár ennek mértéke a központi költségvetés egészét nézve elhanyagolható, a Helsinki számításai szerint havi szinten nagyjából négyszázmillió forintot ró a magyar államra –, a másik pedig az az elgondolás, amit már a kormánybiztos is hangoztatott korábban:

„nincs ingyen ebéd, aki nem dolgozik, az nem is kap semmit”.

Szekeres szerint ez lehet a valószínűbb magyarázata a mostani változtatásoknak, hiszen a kormány már tavaly is hasonló narratíva mentén szűkített a jogosultságokon.

Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a csütörtöki Kormányinfón egy kérdésre azt mondta, szerinte „csak az érintettek kisebbsége magyar”, és eddig „négyezer ember élt a magyar állam pénzén úgy, hogy nem vállalt munkát, pedig ha akartak volna, tudtak volna”. A jogvédő szervezetek számításaival ellentétben a miniszter szerint a kormány évi tízmilliárd forintot költ az ukrajnai menekültek elszállásolására.

Eredendően minden ukrán menekült – kettős állampolgár vagy menedékes státuszra jogosult – kaphatott állami lakhatási támogatást. Ilyen esetekben az érintett megyei védelmi bizottság szerződést kötött a szállásadóval, például kollégiummal vagy civil szervezet által fenntartott szállásokkal, és naponta ötezer forintot adtak minden érintett menekült után. A támogatás mindenkinek járt egy hónapig, a menekültügyi eljárás végéig vagy a státusz fennállásáig. A védelmi bizottságok a rendeletmódosítás miatt felmondták a szálláshelyekkel a szerződést – nekik a Máltai Szeretetszolgálattal kellett volna újraszerződniük, de a legtöbb hellyel még a kapcsolatot sem vették fel.

Az „aki nem dolgozik, ne is egyék” narratíva a jogvédő szerint súlyosan megtévesztő és hamis egy olyan országban, ahol a lakhatási válság miatt sokan úgy sem találnak lakást, hogy dolgoznak és pénzt keresnek, ahogy tudnak. Magyarországon minden harmadik ember létminimum alatt él.

„A támogatott lakhatás megléte sokaknak tényleg az utca és az otthon közötti különbséget jelenti”.

„Ami most történik, az gyerekek ezreinek vágja ketté ismét az integrációs lehetőségeit, hiszen egyik pillanatról a másikra kerülnek ki az eddigi óvodai, iskolai környezetükből – már ahol tudtak járni egyáltalán –, és kezdhetnek mindent elölről, már sokadszorra. Ez az ő esetükben különösen embertelen”, mondja Szekeres.

A tervezett módosításról egyébként a 444 már áprilisban kérdezte a miniszterelnökséget, de akkor letagadták, hogy szó lenne ilyesmiről.