Meglepő fordulatról tanúskodik egy magyar szempontból távolinak tűnő, de a világpolitikában nagyon is meghatározó kérdésben Szijjártó Péter legújabb posztja. Ebben a külügyminiszter lényegében arról számol be, hogy a magyar külpolitika a venezuelai rezsimmel való barátkozási kísérletei, majd az elcsalt júliusi választások utáni kivárása után mostanra a venezuelai ellenzék mellé állt. Úgy tűnik, a magyar külpolitika beárazta a Maduro venezuelai elnök melletti további kiállást, és az árat irreálisan magasnak és/vagy az egészet vesztes játszmának találta, úgyhogy most megpróbál úgy tenni, mintha lenne valamiféle kezdeményező szerepe a nemzetközi színtéren egy olyan ügyben, amit idáig inkább blokkolni próbált.

Ez egyúttal azt jelenti, hogy a magyar külpolitika ebben az ügyben szakít Oroszországgal és Kínával, melyek a Maduro-diktatúra legfőbb nemzetközi támogatói és finanszírozói.

Venezuelában július 28-án tartottak választásokat, ahol az volt a tét, hogy a 11 éve regnáló Nicolás Maduro, az országot romba döntő (ehhez most elég arra a 7-8 millió menekültre gondolni, akik az elmúlt években elhagyták az egyébként a világ legnagyobb olajtartalékával rendelkező Venezuelát) baloldali chavezista elnök egy újabb ciklusra hatalomban maradhat-e.

Maduro már a 2019-es választásokat is elcsalhatta, most azonban ez még látványosabb volt. Bár Venezuela nem a demokratikus intézményei stabilitásáról híres kimondottan, az elektronikus választási rendszerét nemzetközi szakértői körökben is kifejezetten megbízhatónak tartják, amiben nem nagyon lehet utólag úgy megváltoztatni az eredményeket, hogy annak ne maradna látványos nyoma.

Amikor a venezuelai hatóságok július 29-én bejelentették Maduro győzelmét, a hírt azonnal tiltakozás fogadta, az ellenzéki pártok pedig bejelentették, hogy a hozzájuk is eljutó választási bizottsági adatok szerint valójában az ellenzéki jelölt, Edmundo González nyert, a szavazatok több mint kétharmadával.

Ezeket a számokat nagyságrendileg a nemzetközi színtéren is érvényesnek tartják és országok sora kérdőjelezte meg a hivatalos eredményeket, miközben felszólították a Maduro-rezsimet, hogy fejezze be a választási csalás miatti tömeges tiltakozások elleni erőszakos fellépést, és adjon meggyőző bizonyítékokat a tényleges eredményekről.

Hasonló értelmű közös nyilatkozatot akart minél gyorsabban elfogadni az Európai Unió is, azonban ezt a magyar ellenállás miatt első körben nem tudták megtenni, így csak Josep Borell külügyi biztos csak a saját nevében tudta jelezni, hogy a kihirdetett választási eredményeket nem lehet elismerni. Később a magyar külügy azt állította, hogy a magyar vétóról szóló szóbeszéd csak álhír, ők csak meg akarták várni a Venezuelából érkező jelentéseket, de azok tanulmányozása után végül csatlakoztak az Európai Unió közös állásfoglalásához - ez azonban emiatt csak napokkal később tudott összejönni.

A magyar különutasságnak nem ez a kivárás volt az egyetlen példája Venezuelával kapcsolatban. Miközben a dél-amerikai ország 2015 óta nemzetközi szankciók alatt áll, tavaly ősszel Szíjjártó Péter Caracasba utazott, és a venezuelai olajkészletekre utalva kijelentette, hogy Magyarország újraépíti a kapcsolatait Venezuelával, "méghozzá gyorsan, az elsők között, hogy ebből hazánk minél többet profitálhasson".

Bár a venezuelai rezsim szélsőbaloldalinak számít, ez nem zavarta a magyar kormányt abban, hogy a Venezuelával szembeni szankciók ellen lépjen fel. Miután novemberben Maduróval találkozott, Szijjártó arról posztolt, hogy a magyar és a venezuelai kormány egyetért abban, hogy „a választott vezetők legfőbb felelőssége, hogy megőrizzék országaik szuverenitását és ellenálljanak a külső beavatkozási kísérleteknek.”

A szuverenista, „nem avatkozunk be más diktatúrák belügyeibe” alapállás azonban a jelek szerint idáig tartott. Szijjártó friss posztja már arról szól, hogy a magyar külügyminiszter telefonon a venezuelai ellenzék tényleges vezetőjével, a választásokon való indulástól bírósági úton eltiltott María Corina Machadóval egyeztetett.

„...beszélgetésünk során egyetértettünk a szuverenitás, a szabadság, a szabad választások és a demokratikus alapértékek tiszteletben tartásának fontosságában. (...) Biztosítottam őt arról, hogy a külügyminiszterek tanácsának jövő heti ülésén azt fogom szorgalmazni, hogy az Európai Unió az eddigieknél bátrabb, határozottabb és karakteresebb álláspontot foglaljon el a venezuelai fejlemények ügyében”

- posztolta Szijjártó.

Ha egy másik ország diplomáciájának vezetője magyar ellenzékiekkel egyeztetne hasonló szellemben, azt Menczer Tamással az élen csipőből minősítené a magyar szuverenitás elleni durva támadásnak a kormánykommunikáció, és vizsgálná az ügyet feltehetően a Szuverenitásvédelmi Hivatal. Hogy a magyar külpolitika miért üti meg most mégis ezt a hangot, szakítva eddigi stratégiájával, egyelőre csak találgatni lehet.

Egy-két szempont ehhez röviden:

• A Maduro-rezsim körül egyre fogy a levegő. Bár a hatalomhoz lojális venezuelai legfelsőbb bíróság érvényesnek minősítette a bejelentette választási eredményeket, a tiltakozások nem látszanak kifáradni, nemzetközileg pedig egyre inkább elszigetelődnek. Négy ország kivételével most már minden latin-amerikai ország Maduro ellen fordult, az Egyesült Államok és az EU-s tagállamok is fokozzák a nyomást.
• Venezuelát nemsokára terrorizmust támogató állammá is nyilváníthatják, például a drogkereskedelemben való részesedése, vagy az iráni rezsimmel és a Hezbollahhal való kapcsolata miatt. Mivel névlegesen kommunista orientációjú rezsimről van szó, a jobboldali szövetségesek felé sem biztos, hogy könnyű lenne a jövőben elmagyarázni egy harmadikutas, ténylegesen a rezsim túlélését támogató politikát.
• Az Egyesült Államokban nagyjából kétpárti támogatása van a Venezuela elleni kemény fellépésnek, Madurót Trump és Elon Musk is egyértelműen diktátornak nevezi, a Venezuelából való tömeges migráció miatt pedig a republiknusoknak különösen érzékeny a kérdés.

Ha Magyarország valóban a venezuelai ellenzék mellé áll, azzal szembekerül ugyanakkor Oroszországgal és Kínával, akik Maduro hatalmának legfőbb fenntartói. Oroszország, azon kívül, hogy egy nappal a választások után sietett üdvözölni Maduro győzelmét, azóta egy kisebb hadihajót is küldött Venezuelába. Az orosz katonai-politikai-gazdasági támogatás évek óta tart, a Rosznyeft pedig azzal, hogy előfinanszírozta a venezuelai olajvásárlásait, komoly pénzügyi támogatást is adott. Eközben Kína 60 milliárd dollárnyi hitelt nyújtott idáig az országnak. Kína és Oroszország az ENSZ BT-ben is folyamatosan blokkolta a Venezuela elleni hatékonyabb fellépést.

Nekik továbbra is érdekük lenne a rendszer fennmaradása, de nem kizárt, hogy Maduro bukását már ők is beárazták, és hamarosan már egy számukra a lehetőségekhez képest viszonylag előnyös kompromisszum összehozásával próbálkoznak.