A Brutalista: végre itt az első humoros poszt-holokausztfilm, ha nem is annak szánták feltétlenül

Szily László
MŰVÉSZET
január 23., 14:22

Figyelmeztetés: a kritika magas szpojlertartalmú!

Soha filmet nem értettek félre annyira, mint a Brutalistát. Amit még csak mostanában mutatnak be a mozikban - nálunk éppen ma -, de már elnyert 75 díjat, köztük több tényleg tekintélyeset, és komoly Oscar-esélyessé lépett elő. (Update: most jött a hír, hogy 10 Oscar-jelölést kapott.) Miközben pár napja más okból is tele van vele a világsajtó, mióta kiderült, hogy Adrien Brody és Felicity Jones magyar nyelvű makogását mesterséges intelligenciával próbálták érthetőbbé tenni.

De mi a félreértés?

A globális filmipar egyik legnagyobb idei művészfilm-durranását úgynevezett jól megcsinált, epikus sodrású, régivágású karriertörténetként és megrázó poszt-holokausztdrámaként ünneplik, miközben a több mint 3 és fél órás film ezeknek nevetséges, komédiának viszont elsőrendű, sőt kormeghaladóan bátor. Ráadásul punk komédia. Olyan radikális szexes és zsidós poénokkal, amik némelyikét a Charlie Hebdóban sem mernék leközölni.

A Brutalista nagy film. De legalábbis méretes. Tisztán fizikai/állóképességi szempontból is komoly igényeket támaszt a nézőjével szemben, hiszen hosszabb a játékideje, mint a Ben-Hurnak vagy a Titanicnak, így 15 perces szünettel játsszák le. A Brutalista a hossza ellenére egyetlen nagyszabású tréfa, vagyis pontosabban prank, magyarul átverés. A film ugyanis úgy tesz, mintha olyan, hagyományos stílusban megcsinált dráma lenne, ami végigkíséri egy ember fél életét, és közben még olyan nagy témákról is érvényes dolgokat próbál mondani, mint

  • egy elmesélhetetlen borzalom feldolgozása,
  • új élet felépítése a régi teljes megsemmisülése után,
  • a szuverén alkotóművész és a pénzes mecénás viszonya,
  • érvényesülés idegen közegben,
  • a modern, befogadó Amerika igazi arca,
  • vagy a fejünkben élő eszményi műalkotás ütközése a valósággal.

A fentiek alapján logikus lenne azt hinni, hogy a Brutalista komoly, sőt komor film. Bár felszínesen nézve tényleg az, Brady Corbet rendező-forgatókönyvírónak köszönhetően annyi kegyetlenül - szó szerint kegyetlenül - vicces jelenettel és történetmesélési bakugrással van tele, mintha a South Park alkotói csináltak volna heroinistás-bevándorlós traumafilmet. Ezt még ők sem merték megtenni, Corbet viszont igen.

link Forrás

Csatlakozz a Körhöz, és olvass tovább!

Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!

Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!
a brutalista adrien brody kritika film