Most, hogy megvan a választások időpontja, lassan tényleg el kell kezdeni készülődni fejben a dologra, mármint nem a kampányhírek okozta agyérgörcsre, mert az már régóta megvan, hanem kicsit összerakni magunkban, hogy pontosan mi és hogyan lesz majd a nagy napig.

Tudja-e például ön, hogy kötelező lesz-e a köztévének Magyar Péter-interjút csinálnia? Hogy mi van, ha valaki úgy akar Londonból szavazni, hogy nincs állandó lakcíme sem ott, sem Magyarországon? Vagy ennél alapvetőbb kérdéseknél van egyelőre leragadva?

Kezdjük az elején.

Április 12-én az ország 199 országgyűlési képviselőt választ. Ez valójában két választást jelent, mert közülük 106-an úgy jutnak be a parlamentbe, hogy a saját körzetükben indulnak el egyéniben, és azt nyerik meg (értelemszerűen ilyen körzetből 106 van az országban). Az ilyen helyi jelöltekre, konkrét emberekre megy az egyik iksz. 93 politikus viszont úgy lesz képviselő, hogy egy másik ikszünkkel pártokra vagy nemzetiségi képviselőkre fogunk szavazni, és a pártok egy bonyolult számítási rendszerrel, főként, de nem kizárólag az ilyen szavazatok alapján küldenek be képviselőket a parlamentbe egy általuk előre meghatározott névsorról, azaz az úgynevezett országos listájukról. Ehhez az összes szavazat minimum 5 százalékát el kell érnie egy pártnak, vagy ha két párt állított közös listát, akkor 10, annál több párt összefogása esetén a 15 százalékát.

Azért fontos, hogy két részből van összerakva a választás, mert ez mindenre befolyással van, a kampányra és a szavazás lebonyolítására is.

Ahhoz, hogy egyéni jelölt legyen valaki egy körzetben, 500 támogató aláírást kell összegyűjtenie. Általában a pártok ezeket forgalmasabb tereken gyűjtik, de simán lehet, hogy valaki becsönget majd önhöz. Tilos a gyűjtés munkahelyen, tömegközlekedési eszközön, iskolákban, állami és önkormányzati helyiségekben, kórházakban, rendelőkben és magánterületen is, ha nincs rá tulajdonosi engedély, azaz például a plázákban.

Vigyázat, csak hivatalos ívet írjon alá, olyat, amit a helyi választókerületi választási iroda (OEVI) adott ki, sorszámmal. Ez a nevet, a személyi azonosítót vagy személyiigazolvány-, útlevél-, illetve jogosítványszámot, a lakcímet és az aláírást kéri. Ha több jelölt szimpatikus, többnek is alá lehet írni. Előfordulhat, hogy egy-egy, általában kis párt csal az aláírásokkal, és odahamisítják akár például az önét, akár azután, hogy egy másik párttól kaptak kitöltött íveket másolásra. A választási iroda ezért lehetőséget ad, hogy mindenki ellenőrizze, ő hova írt alá, itt lehet elolvasni, pontosan hogy megy ez.

Pártlistára nincs aláírásgyűjtés, azaz gyanakodjon, ha valaki csak annyit mond önnek, hogy általánosságban a Fidesznek vagy a Tiszának kér aláírást és adatokat. A pártlistát majd a pártok intézik maguknak a választási irodával, ha sikerült 14 megyében és Budapesten legalább egyéni 71 jelöltet állítaniuk.

A kampányidőszak

Az aláírásgyűjtés 50 nappal választások előtt, azaz február 21-én indulhat el, és hivatalosan befejeződik a választás előtti 37. napon, mert ekkor kell leadni az íveket. Ha utána valaki aláíróívet nyom az orra alá, az sima adatbázis-építés lesz.

Ez a választások előtti 50 nap lesz egyébként a hivatalos kampányidőszak. Bár a szó köznapi értelmében kábé másfél éve úgy kampányolnak a pártok, ahogy a csövön kifér, erre az 50 napra külön szabályok vonatkoznak. Ez, mint írtuk, február 21-én kezdődik, ön ebből leginkább annyit fog észrevenni az aláírásgyűjtésen kívül, hogy profi és kevésbé profi plakátok árasztják el az utcákat. Kampányidőszakban ugyanis engedélyezett ezek bejelentés nélküli kihelyezése, persze nem akárhova, magántulajdonra engedély nélkül vagy műemlékre nyilván nem lehet tenni. Kampánykiadványokat is engedély és bejelentés nélkül lehet gyártani és terjeszteni, de rájuk kell írni, ki a felelős kiadójuk.

Kampányidőszakban jönnek az úgynevezett választási gyűlések is, ezeket nem kell bejelenteni a rendőrségnek, nem mintha eddig olyan sok kampányeseményt tiltottak volna be. Közterület-foglalás ezekre is kell majd, úton tartott gyűléshez a közút kezelőjétől kell hozzájárulás. A választás napján viszont már nem lehet ilyen gyűlést tartani.

Ami még feltűnhet majd, az a kampányhirdetések megszaporodása a sajtóban. Itt elég bonyolult a szabályozás, a lényege, hogy vannak a politikai hirdetések és a politikai reklámok.

1. Politikai reklám a tévékben és a rádiókban megy majd, és ingyen, törvényben meghatározott kiegyensúlyozottsággal kell adni ezeket, egyenlő feltételekkel, egyenlő hosszban, ugyanabban a sávban, napi sorrendcserével, kommentár nélkül. A kereskedelmi médiumok eldönthetik, hogy beszállnak-e ebbe a buliba, az RTL például néha kimarad, néha beszáll, a „közszolgálatinak” kötelező. Ha bárki nézne állami tévét, az naponta háromszor, a 6–8, 12–14 és 18–20 óra közötti sávokban számítson majd ilyesmire. A szavazás napján viszont már nem lehet ilyet közzétenni.
2. A politikai hirdetés az minden egyéb, ami ebbe nem tartozik bele. Ezekért már kérhetnek pénzt a médiumok. Azok a sajtótermékek, amelyek úgy döntenek, hogy közölnek majd politikai hirdetéseket a kampányidőszakban, február 11-ig küldik el az áraikat az Állami Számvevőszékhez, hogy átlátható(bb) legyen a dolog. Ez volt például a 2024-es EP-választás árlistája.

Itt azért erőteljesen lehet számítani arra, hogy eközben mindenféle állami propagandareklámok is erősen pörögni fognak, amik hivatalosan nem kampányhirdetések, hanem „társadalmi célúak” lesznek, hogy ne tartozzanak bele a fenti kategóriákba, és a baráti lapok és tévék folyamatosan nyomassák ezeket.

A kampányban hagyományosan az amúgy full fideszes propaganda állami tévé is úgy csinál általában, mintha összekapná magát, és beengedi az ellenzéki politikusokat élő interjúkra, de azért csodát ne várjunk idén sem, hiába fogadkozik az MTVA. Ez volt például a 22-es kampányhajrában Márki-Zay szereplése a nagy kiegyensúlyozottságban. Valószínűleg idén Magyar Pétert is beengedik majd egy hasonló produkció erejéig, és csodálatosan kiegyensúlyozott kérdéseket kap majd.

Erre az egész kampányolásra a pártok és az egyéni jelöltek is állami pénzt kapnak, elvileg szigorú elszámolással, de ez külön cikk témája, itt olvashatók a szabályok az Államkincstár honlapján. A pártok idén először törvényileg is bármennyit költhetnek a saját kasszájukból kampányra, nem mintha a gyakorlatban ez nem így lett volna eddig.

És akkor végre közeledik a választás napja. Azzal is majd egy másik cikkben foglalkozunk, hogy konkrétan a szavazóhelyiségben mi történik, vihetek-e például saját tollat, kivihetem-e a szavazólapot a fülkéből, ki ellenőrzi a szavazatokat meg ilyenek. Előbb jussunk el odáig, legalább gondolatban.

Kampánycsend nincs, de a szavazókör bejáratához 150 méternél közelebb a szavazás napján már nem lehet kampányolni, ebbe az is beleszámít, ha 151 méterről belógatunk egy plakátot, vagy hangosbemondóval ordítozunk úgy, hogy az a kapuban is hallható.

Hol szavazok, ha nehéz eset vagyok?

Arról már volt szó, hogy ez lényegében két választás egyben. Az egyéni választókerületek és jelöltek miatt, pláne az internet előtti időkben túl bonyolult lett volna egy olyan rendszer, hogy bárki bárhol besétál egy szavazóhelyiségbe és leadja a szavazatát, úgyhogy mindenki személyre szabott értesítést kap majd az állandó lakcímére, hogy ott a közelben melyik szavazókörbe kell elfáradnia a választás napján.

Ha valaki tudja, hogy nem lesz otthon aznap, mert mondjuk albérletben lakik egy másik városban, akkor át tud jelentkezni előre a hozzá legközelebb lévő szavazóhelyiségbe. A kérelem február 5-étől április 2-án délután négyig adható be, ez ingyenes, a technikai részletek itt vannak. Attól, hogy valaki nem a lakhelyén adja le a szavazatát, még ugyanazokat az íveket kapja, mintha otthon lenne, és ugyanúgy a saját körzetének a jelöltjeire kell szavaznia - pont emiatt ilyen bonyolult ez az egész átjelentkezősdi.

Ha külföldön akar szavazni egy itthoni címmel vagy minimum tartózkodási hellyel rendelkező magyar állampolgár, mert ott él, vagy csak nyaral, akkor is előre kell szólni a magyar államnak, külképviseleti névjegyzékbe kell vetetnie magát, és beírni, melyik konzulátuson akar szavazni, szintén február 5-től április 2-ig. Részletek itt.

Bonyolultabb a dolog, ha valakinek a lakóhelye papíron külföld, vagy egyáltalán nincs a magyar rendszerben semmilyen címe, sem lakóhely, sem tartózkodási hely. Ők nagy többségében a külhoni magyarok. Nekik a levélszavazás marad, ami annyiból más, hogy kizárólag pártlistára voksolhatnak, egyéni jelöltre nem, és nem automatikusan kapnak értesítést az államtól, hanem előre fel kell vetetniük magukat a rendszerbe. Így kapják majd meg a szavazási levélcsomagot, amit ők majd ikszelve visszaküldenek vagy leadnak a külképviseleten. Ennek szabályai és gyakorlati részletei itt, beleértve az olyan csemegéket is, hogy mi van, ha valakinek a regisztráció után megváltozik a lakcíme. Ami itt fontos: a névjegyzékbe vételi kérelemnek a szavazás előtti 25. napig meg kell érkezni.

Ha idős, beteg rokona nem tud kimozdulni, vagy kórházban van, de nagyon akarna szavazni, hozzá mozgóurnát lehet kérni, február 5-től, de határidő nélkül.

Van még egy csavar a végére, ami keveseket érint ugyan, de azért létező dolog, ráadásul egy billegő parlamentben akár sorsdöntő is lehet: a listás szavazatát az ember leadhatja pártlista helyett nemzetiségi listára is. Ehhez az kell, hogy benne legyen a nemzetiségi névjegyzékben, ezt kérvényezni kell. Nemzetiségi listát az országos nemzetiségi önkormányzat állíthat a nemzetiségi választópolgároktól gyűjtött 1500 ajánlással. Az adott nemzetiség ha elér egy bizonyos szavazatszámot (ami amúgy jóval kevesebb, mint amit a pártoknak kell összegyűjteni egy mandátumhoz), egy bonyolult számítás alapján képviselőt küldhet a parlamentbe, aki a 93 listás hely egyikére ül be a parlamentbe, ennyivel csökkentve a hagyományos pártpolitikusoknak jutó helyet. A mostani ciklusban csak a németek nyertek képviselői helyet Ritter Imrével, ő amúgy mindig a Fidesszel szavazott. Idén már nem ő lesz a jelöltjük.