A szerb energiaügyi miniszter bejelentése szerint a MOL megállapodott az orosz Gazprom leányvállalatával a szerb NIS-ben lévő orosz tulajdon megvásárlásáról. Ezzel az amerikai jóváhagyás után - ez még hátravan - a MOL lehet a szerb olajvállalat meghatározó tulajdonosa.

A bejelentés szerint a MOL az oroszok NIS -ben lévő 56,15 százalékos tulajdonrészét veszi meg, míg az orosz tulajdon egy kisebb, az első hírekben nem számszerűsített része az Egyesült Arab Emírségekbe kerül. Egy öt százalékos csomag megvásárlásával a szerb állam is növelte a részesedését, amivel a szerb állam így vétójoggal rendelkezhet bizonyos stratégiai kérdésekben - írta meg a Srbija Danas az üzletről.

Mint az hétfő délután a MOL közleményéből kiderült: ez egyelőre egy kötelező erejű szándéknyilatkozatot, amit a MOL Csoport írt alá a Gazpromnyefty társasággal.

Mindez néhány napja már körvonalazódott, de az üzlet így is rendkívül jelentős. Nem utolsó sorban persze a MOL szempontjából, akik ezzel úgy vásárolnak fel egy jelentős regionális szereplőt a szankciós politikáknak köszönhetően, hogy korábban éppen a szankciók alóli kivételek révén, az orosz olaj árelőnyét kihasználva tettek szert háborús extraprofitra - most pedig évtizedes törekvéseiknek megfelelően tovább tudnak terjeszkedni a Balkánon.

De a magyar külpolitika számára is kulcskérdés volt az üzlet nyélbeütése: a magyar kormány ezzel tovább növelheti befolyását Dél-kelet-Európában, erősítve a kapcsolatot legközelebbi szövetségesével, Vučić Szerbiájával, miközben újabb energetikai dealt köthetett Moszkvával.

A NIS tulajdonképpen „Szerbia MOL-ja”, az övék Szerbia egyetlen, pancsovai olajfinomítója, ahol a szerbiai üzsemanyag 80 százalékát állítják elő. Ezen kívül többek között van egy közel 400 egységből álló benzinkúthálózatuk, mely Szerbián kívül Montenegróra, Boszniára és Romániára is kiterjed, de emellett vegyipari és egyéb érdekeltségei is vannak a vállalatnak.

A MOL már régóta szerette volna megszerezni a NIS-t a régiós terjeszkedési terveibe illeszkedően, ebben végül az orosz energiavállalatok elleni amerikai szankciók voltak segítségére.

A NIS-ben a Gazpromnak van 50 százalék feletti érdekeltsége (pontosabban a Gazpromnak 11,3, a Gazpromnyefty nevű leányának pedig 44,9 százaléka, miközben a szerb kormány részvényeinek aránya 29,9 százalék - a fennmaradó részen kisrészvényesek és alkalmazottak osztoznak), a Gazprom ellen azonban az Egyesült Államok szankciókat vezetett be, és ezt többszöri halasztás után tavaly októberben végül kiterjesztették a szerb vállalatra is.

Emiatt a szerb energiaellátás súlyos válságba került, annyira, hogy decembertől már egyáltalán nem érkezett nyersolaj a szerb olajfinomítóba, emiatt pedig már az üzemanyagellátás is veszélybe került az országban.

Ahhoz, hogy a helyzet megváltozzon, a Gazpromnyeftynek mindenképpen túl kell adnia a NIS-ben fennálló részesedésén. Erre a jelenleg érvényes, amerikaiak által adott határidő március 24. Az oroszok azonban sokáig inkább csak húzták az időt, emiatt végső megoldásként még az is felmerült, hogy a szerb állam szerezzen ellenőrzést a vállalatban, ezt azonban az orosz-szerb jó viszony fenntartása érdekében mindenképpen el akarták kerülni.

Ehelyett inkább két komoly külföldi vevőjelöltről szóltak a hírek: a MOL mellett a másik fő érdeklődő az Emirátusok globálisan is jelentős energiavállalata, az ADNOC volt. A szerbek mindkét féllel folyamatosan tárgyaltak még januárban is, de Belgrádban egyre inkább a MOL-t emlegették elsőszámú esélyesnek.

Bár Orbán Viktor még a novemberi belgrádi látogatásán is arról beszélt, hogy ez egy vállalati ügy, és a döntés a szerbeken múlik, valójában a magyar kormány intenzíven lobbizott Washingtontól Moszkváig, ahol szintén miniszterelnöki, illetve elnöki szinten tárgyaltak a MOL bevásárlásáról.

A háttérben ugyanis egy nagyon komplex nemzetközi játszmáról volt szó: végső soron Moszkvában kellett eldönteni, hogy kinek adják el a vállalatot, ezt a döntést ugyanakkor a szankciókat kiszabó Washingtonnak is le kell okéznia - ennek hiányában az üzlet meghiúsul.

A magyar kormány így mindhárom fronton aktív politikát folytattak a MOL szerbiai terjeszkedése érdekében. Orbánék így úgy léphettek fel a szerb energiaellátási probléma megoldóiként és Vučić szerb elnök kisegítőjeként, hogy közben az oroszoknak is segítenek a pénzükhöz jutni - a deal esetleges további külpolitikai vagy gazdasági csatolt részeiről egyelőre legfeljebb csak találgathatunk.

Pletser Tamás, az Erste energetikai elemzője nekünk korábban azt nyilatkozta, hogy a szerbiai terjeszkedésből a MOL-nak számos járulékos előnye származhat. Százhalombatta, a pozsonyi finomító és a horvát érdekeltségük mellett ezzel Szerbia egyetlen finomítója is az övék lesz, és vele együtt nagyon jelentős mértékben bővítik a kúthálózatukat is. Ráadásul az épülő olajvezetékekkel a pancsovai finomító ellátását is ők biztosíthatják: a Barátság vezetékből Szerbia felé menő leágazás 2027 végére épülhet meg, és Szijjártó Péter bejelentése szerint építenek emellett egy üzemanyagvezetéket is Magyarországról Szerbiába.

A MOL ezzel tovább növeli regionális súlyát egy területileg is egybefüggő hálózattal Szlovákiától Magyarországon át Szerbiáig és Horvátországig. Ez önmagában is sokféle szinergiát és újabb üzleti lehetőséget hozhat, ha pedig később még tovább tudnának terjeszkedni Románia és/vagy Bulgária felé, akkor ez már egy nagyon komoly kelet-közép-európai birodalmat jelent. A lehetséges további előnyök között említik azt is, hogy a MOL a szerb finomító megszerzésével jobb alkupozícióba kerülhet régi ellenfelével, a magas tranzitdíjairól is ismert horvát olajvezetéket ellenőrző Janaffal szemben is.

A Mol árfolyama a NIS megvásárlásáról szóló hírek hatására erősödni kezdett, az addigi veszteségből enyhe nyereségbe ment át. Nagyot ugyanakkor nem ugrott az árfolyam, mint a Portfolio írja, már napok óta jelentős erősödésben van a részvény, elsősorban a szerb olajfinomító potenciális felvásárlásával kapcsolatos spekuláció miatt (de az emelkedő olajárak is kedveznek).

A MOL hétfő délutáni közleménye szerint a tranzakció lezárásához még szükség lesz az OFAC (az amerikai pénzügyminisztérium Külföldi Eszközöket Ellenőrző Hivatala), illetve további szerb kormányzati és állami jóváhagyásokra.

„A MOL elkötelezett abban, hogy a szerb állammal együtt tovább tudja erősíteni Szerbia és a régió ellátásbiztonságát. A tengertől elzárt országok energetikai szuverenitásához a kiszámíthatóan működő, erős helyi finomítók együttműködésére és erős partnerek bevonására van szükség. Ezért a MOL-csoport tárgyalásokat folytat az Egyesült Arab Emirátusok nemzeti olajvállalatával, az ADNOC-kal, hogy az kisebbségi tulajdonosként csatlakozzon a NIS tulajdonosaihoz, úgy, hogy a MOL többségi tulajdonrésze és irányítási joga megmaradjon. Készen állunk a feladatra, és folytatjuk az egyeztetéseket partnereinkkel”

- mondta Hernádi Zsolt, a MOL-csoport elnök-vezérigazgatója.

A szerb energiaügyi miniszter a B92 szerint azt mondta, a Mol és a Gazpromnyeft megállapodott a jövőbeni szerződés rendelkezéseiben, és egy ilyen megállapodást elküldenek az OFAC-nak, az Egyesült Államok szankciókért felelős hatóságának. Az OFAC-nak még jóvá kell ugyanis hagynia a megállapodást - a teljes eladásnak pedig március végéig kellene megtörténnie.

Az amerikaiak elvileg azt is mondhatnák, hogy nem fogadják el a konstrukciót - korábban így utasították el azt, hogy a papíron svéd, de szerintük a Kreml bábjaként működő Gunvor vegye meg a Lukoil külföldi érdekeltségeit. Európában már csak a MOL vásárol szárazföldi úton orosz olajat, így akár az ő szerbiai üzletük kapcsán is felmerülhetne, hogy mennyire vehető biztosra az amerikai jóváhagyás - erről Szijjártó Péter azonban néhány napja azt mondta, hogy a magyar diplomácia már aktívan segíti az ügyletet Washingtonban is, és valóban nehéz elképzelni, hogy Washington, Moszkva, Belgrád és Budapest között erről ne született volna a bejelentés előtt politikai megállapodás.

Azt, hogy a MOL mennyiért veheti meg a NIS többségi tulajdonrészét, egyelőre nem jelentették be. Korábbi becslések a szerbiai vállalat teljes értékét nagyságrendileg 3 milliárd euró környékére tették, ebből a valamivel 50 százalék feletti rész papíron másfél milliárd eurót érhet.