Bognár Bulcsu 18 éve tanított a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, amikor júniusban közölték vele: távoznia kell – állítólag az egyetem nemzetközi versenyképessége érdekében. Bár azzal érveltek, hogy ehhez éppen az ő (a magyar felsőoktatásban egyébként szokásos módon alacsony) fizetésén kell spórolnia az egyházi intézménynek, most már a bíróság is kimondta: ez nem volt igaz, valójában azért rúgták ki, mert az egyik tanulmányában azt vizsgálta, hogyan viszonyulnak a vallásos és a nem vallásos emberek a melegekhez. Ez a téma a Pázmány vezetése szerint nem fér bele a katolikus szellemiségbe.

Az egyetemen ugyanebben az időben más oktatóknak is a legmagasabb szinten rótták fel, hogy LMBTQ-témákat érintettek kutatásaikban, vagy ahogy az ügyek mögött álló Birher Nándor dékán fogalmazott szemérmesen: a „nemi irányultsággal” foglalkoztak. Emiatt az egyetem három pszichológusát marasztalták el etikai eljárásban, azt is előírva, hogy a dékán személyesen leckézteti a renitenseket minden héten katolikus katekizmusból, valamiért videóra is véve a kötelező hittanórákat.

Mindez egy „diszkriminatív mintázatba” illeszkedett – mondta ki elsőfokú ítéletében a Fővárosi Törvényszék is, minden pontban elmarasztalva az egyetemet.

Az ügy több mindent elmond az oktatási és a tudományos szabadság korlátozásáról, az egyetemen belüli diszkriminációról, talán vallás és tudomány visszonyáról is. De leginkább arról, hogy egy politikaközelből helyzetbe hozott kari vezetés, melynek döntéseit a fenntartó Magyar Katolikus Püspöki Konferencia is védi, hogyan próbál indexre tenni neki nem tetsző kutatási kérdéseket, azon az áron is, hogy a kar legnagyobb tudományos teljesítmányű oktatóit rúgja ki vagy lehetetleníti el.

Podcastunkban az elbocsátása miatt a Pázmány ellen munkaügyi pert nyerő Bognár Bulcsu szociológussal, valamint az ellene indított eljárás után felmondó Zsila Ágnes pszichológussal beszélgettünk diszkriminációról, az LMBTQ-témától való irtózásról és a kálváriájukról, ami után most együtt álltak a nyilvánosság elé.

„Magyarországon olyan felsőoktatási rendszer alakult ki, ahol a politikai döntéshozóknak egy csomó esetben közvetlen befolyásuk van az egyetemek életére”

– mondta az adásban Bognár Bulcsu, aki a történtek ellenére még mindig visszamenne tanítani a Pázmányra, legalábbis ha lehetőséget adnának a tisztességes munkára, és biztosítanák az oktatási és kutatási szabadságot.

Egyelőre azonban úgy látja, az egyetemen különös irányba változtak az utóbbi időben a viszonyok. „Itt valami nagyon fura szabályozás van, ami egyrészt elvárja a katolikus szellemiség képviseletét, másrészt nem hajlandó definiálni, hogy mi tartozik ide. Azóta sem kaptunk pontos választ arra, hogy mit takar a katolikus szellemiség, és az LMBTQ közösségben végzett objektív tudományos adatokon alapuló kutatómunkánk miben sérti azt” – emelte ki a beszélgetésben.

Ő sok szolidáris gesztust kapott hallgatóitól, a kollégái azonban csendben maradtak, akárcsak Zsila Ágneséi a Pszichológiai Intézetben. Ágnes végül emiatt távozott: miután a feljebbvalói részéről sorozatos diszkriminációt tapasztalt, a munkatársai sem álltak ki mellette, úgy érezte, hogy a félelem légköre uralkodik, és ez már a közvetlen, emberi viszonyokra is kihat. Mint fogalmazott:

„Azt látom, hogy a kollégák, az intézetvezető a viselkedésükkel jóváhagyják, hallgatásukkal jóváhagyják ezt az eseménysort, és lényegében negligálják a társuk segítségkérését, segélykiáltását, ahogyan a mi szakmánkban mondjuk. Hogy pszichológusként hallgatás erre a reakció, az meglehetősen különös és hátborzongató válasz, azt gondolom.”

A podcastból kiderül, hogy:

• Miért tartják egy katolikus egyetemen etikai vétségnek, ha a kutatók azt írják: minden szeretetre épülő kapcsolat egyenértékű?
• Miért fontos egy katolikus egyetemen is LMBTQ-témákat kutatni?
• Hogy akartak példát statuálni a renitens kutatókkal, hogy reagáltak erre mások?
• Ki állt az egyetem konzervatív fordulata mögött, és mi volt az egyházi vezetés hozzáállása?
• Miben állt az a diszkriminatív mintázat a Pázmány karán, amit már bírósági ítélet is megállapított?