„Magyarország: menjetek szavazni Magyar Péterre! Ő egy igazi barát, harcos és győztes, és teljes mértékben támogatom a megválasztását Magyarország miniszterelnökévé”
– képzeljük el, mi történne, ha mondjuk Manfred Weber, Friedrich Merz vagy Donald Tusk ilyen üzenetet küldene a magyar szavazóknak, nem is beszélve Volodimir Zelenszkijről. Izzanának a vonalak a Szuverenitásvédelmi Hivatalban, Lánczi Tamástól Orbán Balázsig drámai hangvételű posztokban kongatná a vészharangot minden illetékes, és alighanem még Orbán Viktor se hagyná szó nélkül ezt a példátlan beavatkozást a magyar belügyekbe. Még talán a Védelmi Tanács is összeülne.
Magyar Péter jól tudja ezt, és mivel a Fidesz kampányának fő mondanivalója az az egyébként semmivel sem alátámasztott tézis, miszerint a Tisza Párt csak Brüsszel és Kijev megbízásait teljesíti, kifejezetten kerüli, hogy külföldi szövetségesei (akikkel egyébként együtt ülnek a néppárti frakcióban az EU-parlamentben) hasonló módon endorse-olják, mint ahogy Orbánnal teszi többek között:
Orbán annyi túlzó és zavarba ejtő dicséretet kapott tőlük, hogy már az is kihívás, melyiket idézzük, de talán korunk egyik nagy gondolkodója, a cseh külügyminiszter, Petr Macinka üzenete kívánkozik ide, aki szerint
„ötszáz évente születnek olyan egyéniségek, mint Michelangelo, vagy most Orbán.”
Ebben a közegben Orbán Viktor tényleg példakép és minta: ő az, aki megvalósítja, amiről a többiek csak álmodozni mernek. Ezt látva át is érezhetjük, miért érezheti Orbán élet-halál kérdésének ezt a mostani választást:
elképesztően frusztráló és bosszantó lenne számára, ha most, amikor már karnyújtásnyira kerültek Brüsszel elfoglalásától (erre még később visszatérünk), akkor pont az illiberalizmus ikonja maradna ki a döntő csatából.
Kövesd velünk a kampány hajráját, fizess elő most 50% kedvezménnyel!
Már előfizetőnk vagy?
Trump tényleg folyton „nyer” a gyenge európai vezetők ellen? Mi történt az európai védelmi politikában azóta, hogy Trump második elnöksége új helyzetet teremtett? Miért beszélünk folyton orosz veszélyről, ha nem bírnak Ukrajnával sem? Interjú Minna Ålander biztonságpolitikai szakértővel.
A Tisza Párt elnökét a müncheni biztonságpolitikai konferencián kérdeztük arról, hogy kikkel találkozott és milyen várakozásokat tapasztalt az áprilisi választásokkal kapcsolatban. Azt mondta, hogy nem igényli külföldi vezetők támogatását.
Mette Frederiksen az európai politika fontos szereplője lett. Kiállása Trumppal szemben Grönland ügyében jelentősen dobott a népszerűségén. Pártja megnyerte ugyan a keddi dán választást, de a döntés már nem az ő kezében van.
A Szuverenitásvédelmi Hivatalban alighanem már félreverték a vészharangot ilyen mértékű külföldi beavatkozás láttán.
A helyzet kezd ahhoz hasonlítani, mint amikor a Szovjetunió a hidegháború idején nagy reményeket fűzött Európa kommunista pártjaihoz, amíg 1956 és 1968 le nem rombolta ezek támogatottságát.
A jobbszél hosszú hétvégéjének utolsó napján a belpolitikába be nem avatkozást hirdető szuverenisták Orbán mellett kampányoltak.
Több példa is mutatta, a francia szavazók még mindig hajlandók összefogni a szélsőséges pártok ellen. Történt néhány nagy fordulat az első fordulóhoz képest.
Az orosz Külső Hírszerző Szolgálat közleményben leplezte le a Magyar Péter mögött álló háttérhatalmakat, megismételve a Fidesz állításait.
A magyar miniszterelnök szerint nagyon sokat köszönhet a világ Trumpnak.
A PiS régóta nem állt ilyen rosszul a közvélemény-kutatásokban: Jarosław Kaczyńskinak egy belső konfliktust is menedzselnie kell, a párt szavazói pedig a másik két szélsőjobboldali párthoz vándorolnak. Az új miniszterelnök-jelölt feladata, hogy visszaédesgesse őket.
Miközben a NATO-t és Európát fenyegette, az orosz elnök váratlan kortesbeszédet mondott Orbán mellett.
Orbán Viktor 16 év alatt nem csak saját hazáját rohasztotta le, hanem árulásával és kavarásaiban a világban közel és távol is számtalan ellenséget szerzett. Így most már nem csak magyarok érdekeltek a leváltásában.