A felhőtlen boldogságnak, a jövő kíváncsi tervezésének és a legszebb örömnek, a kárörömnek a napjai ezek. Jó érzés olyan, továbbra is nagy hatalmú, életük végéig kitartó vagyont összeharácsoló embereket hebegni, habogni, hisztizni látni, akik 16 éven át nagyon sok szenvedést okoztak náluk gyengébb honfitársaik millióinak.

Mióta április 12-én Orbán Viktor és kormánya minden várakozást felülmúlóan nagyot bukott, minden napra jut néhány olyan nyilatkozat a két hete még nagyszájú hatalmasoktól, amiken joggal szórakozhat mindenki, aki ezt az irtózatos bukást legalább a saját szavazatával segítette.

Olyan sok ilyen szereplés van, ráadásul annyi minden fontosabb történik az országban ezeknek az embereknek a magyarázkodásánál és toporzékolásánál, hogy sok közülük mínuszos hírek sokadik bekezdésébe kerül be csak, és teljesen visszhangtalan marad. Az utóbbi 16 évbe mentálisan belerokkant Kövér László például azt mondta a már 2010 előtt is komoly gondokkal küzdő Bayer Zsoltnak a közvélemény-kutatások kapcsán, hogy:

„Én, mint bevallottam, nem értek ahhoz, amiről beszélek, de ez egyáltalán nem probléma számomra.”

Fantasztikus lezárása volt ennek a Kásler Miklóstól Nagy Mártonig ívelő fogalmatlan 16 évnek, de szinte senki sem figyelt rá. Ahogy nem kapta fel a fejét senki az én kedvenc mondatomra sem, ami vasárnap a Mandiner Youtube-csatornáján hangzott el. Orbán Balázsnak tette fel a kérdést a műsorvezető: „Hogy lehetett ezt, most durván kérdezem, ennyire benézni?” Amire válaszul Orbán, aki tavaly szeptemberig a másik Orbán politikai igazgatója volt, amikor viszont kampányfőnöknek is kinevezték, némi hadoválás után azt mondta, hogy:

„Mi mindig láttunk egy ösvényt, ami a győzelembe vezet".

Az értelmetlen és magyartalan mondat a többség számára egyszerűen csak értelmetlen. Azon kisebbség számára viszont, aki indokolatlanul sok időt tölt az amerikai média fogyasztásával, azonnal nyilvánvaló volt, hogy mi ez a magyartalanság. Az angolszász közvélemény-kutatók, adatalemzők, politikai stratégák és egyéb talking headek kedvenc szófordulata ez:

„We always saw a path to victory.”