Bencsik András: Úgy álltunk meg, mint a vezetés közben álomba merülő autóvezető, amikor teljes lendülettel nekicsattan a falnak
A Demokratával még nem is foglalkoztunk, pedig jelent meg új száma. Bencsik András főszerkesztő így kezdte a traumafeldolgozó publiját:
„Úgy álltunk meg, mint a vezetés közben álomba merülő autóvezető, amikor teljes lendülettel nekicsattan a falnak. Az ember kiszáll, mert a légzsákok megmentették, kábán nézeget, nem érti a helyzetet, próbálja megtalálni önmagát a megváltozott világban. Ki vagyok? Hol vagyok? Mi történt velem?”
Bencsik a 2002-es vereség utáni önszerveződést javasol, a polgári körök, vagyis egy „erős érzelmekkel átitatott népmozgalom” magasba emelte a Fideszt.
„De most elbuktunk megint. Ám megszerzett képességünk nem múlt el, és most ismét erre van szükség. Magyar vagy? Keresztény értékrendet követsz? Szereted a hazádat és a nemzetedet? Felelősséget érzel magadért, a kortársaidért, az utánad jövőkért? Akkor szerveződj! Ne várj a csodára, mert ha nem segítesz magadon, akkor az Isten sem tud rajtad segíteni.”
Bencsik szerint az első lépés az, hogy „merd vállalni önmagad, mert nem hibáztál, csak az ellenség ezúttal erősebbnek bizonyult”.
A második lépés az, hogy „keresd a hozzád hasonlóan gondolkodó társakat, és kezdjetek el beszélgetni arról, hogy mit kell és mit érdemes tenni ebben a helyzetben. De legfőképpen arról, hogy azok a szentnek tekintett értékek, amelyekben eddig hittetek, nem veszítették el az érvényességüket.
Meglátod, hamar elérkezik a harmadik lépés, midőn arról értesültök, hogy máshol mások is hasonlóképpen cselekszenek. És ha megtaláljátok egymást, ahogy 2002-ben is egymásra találtunk, akkor nektek szól az üzenet: „In hoc signo vinces!”