Donald Tusk „nagyon következetes és sajnos meggyőző” hírszerzési információkra hivatkozva arról tájékoztatta a parlamentet múlt csütörtökön, hogy Vlagyimir Putyin véletlennek álcázott drón- és rakétacsapásokat tervez a NATO keleti tagállamai ellen. Egy nappal a lengyel miniszterelnök után Emmanuel Macron is hasonló hangot ütött meg, miután összehívta az elnökjelölteket és a pártok vezetőit a titkosszolgálatok vezetői társaságában, és beszámolt a Franciaországra nehezedő orosz hibrid fenyegetés fokozódásáról. Vasárnap pedig a Guardian szólaltatta meg három európai ország – a cseh, a svéd és a lett – hírszerzésének vezetőjét, akik szintén arra figyelmeztettek, igen nagy a valószínűsége NATO-tagállamok elleni orosz dróntámadásnak vagy hamis zászlós akciónak, sőt, akár egy kis területre korlátozódó behatolásnak is, méghozzá nem éveken, hanem hónapokon belül.

Ehhez vegyük hozzá az augusztusban napvilágot látott amerikai hírszerzési jelentést, a fentiekkel nagyjából egyező helyzetértékeléssel, illetve a szaporodó hibrid incidensekről, légtérsértésekről, szabotázsakciókról érkező híreket, vagy éppen azt, hogy Németországban egy lehetséges háborús konfliktusra készítik fel a kórházakat, Litvániában pedig – bár a részletes országos evakuációs tervét már júliusban jóváhagyták – a miniszterelnök most nyilvánosan is megerősítette, hogy különböző forgatókönyvekre, köztük a lakosság kitelepítésére is felkészültek. Ezzel párhuzamosan a közösségi médiában erősen terjedni kezdtek az „itt rövidesen háború lesz” típusú posztok. Tényleg az ajtón kopogtat a háború Európában? És hol húzódik a határ a figyelmeztetés és a riogatás között?

Percek alatt a felkészültségből előrejelzés lesz

A 2022-ben indult, Ukrajna elleni teljes körű orosz támadás óta rendszeresen felmerül, hogy az orosz birodalmi ambíciók feltehetően nem állnak meg Kijevnél, de a háború kibővítésének mind az ukránok ellenállása, mind pedig az elkötelezettnek tűnő NATO akadálya volt. Donald Trump újraválasztásával ez az elkötelezettség gyengülni látszik, Putyin pedig egyre komolyabb nehézségekkel néz szembe, és ebben a helyzetben számos elemzés szerint hajlamosabb lehet akár valami irracionálisat is lépni, hogy elkerülje a teljes kudarcot Ukrajnában, ami gyakorlatilag a bukását jelentené. De hogy mit és mikor tenne Oroszország, arról már megoszlanak a vélemények.

A vitának különös aktualitást kölcsönöz, hogy az elmúlt hónapokban egyre magasabb fokozatra pörgött az orosz hibrid hadviselés Európában, szinte nem múlik el nap anélkül, hogy valahol a kontinensen ne történne drónincidens, légtérsértés, gyanús szabotázs vagy kibertámadás. A legutóbbi hetekben NATO-vadászgépek lőttek le egy drónt Litvánia felett, orosz hajó jelzőrakétákat lőtt dán katonai helikopterre, Németországban a lipcsei reptér közelében robbantószerkezetes drónokat találtak, több országban pedig vasúti és energia-infrastruktúra elleni támadásokat tulajdonítottak orosz vagy az ő megbízásukból cselekvő személyeknek. Ilyenkor nagyobbat szólnak az olyan nyilatkozatok is, mint amikor ugyancsak a múlt héten Giuseppe Cavo Dragone, a NATO Katonai Bizottságának elnöke a szervezet felkészültségét hangsúlyozta, arról beszélve, hogy a szövetség készen áll arra, hogy reagáljon egy potenciális orosz támadásra.