Két komment arról, hogy nem is lesz olyan könnyű rendet tenni a plebejus olvasók fejében.

Orbán-álló a magyar irodalom? Ki lehet-e nevezni új Esterházy Pétert vagy Parti Nagy Lajost? Születnek-e nagy művek Trianonról? Lehet-e jó író egy feketeöves nyilas? Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész, a Líra csoport kreatív igazgatójaként is a kultúrkampf tűzvonalába került.

Elviselhetetlen modorosság vagy maga a katarzis?

A költő verseiből a Kaláka csinált slágereket. Nekem ezek a kedvenceim.

Mike McCormack kéziratát több kiadó is visszadobta, most verhetik a fejüket a falba.

Hiába tartották számon a legnagyobbak között, Lengyel Péter 1993 óta nem adott ki könyvet. Most megmutatott valamit abból, amin az elmúlt negyedszázadban dolgozott.

Megelőzte a korábbi győztes Krasznahorkait.

Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című, hatalmas regényfolyamánál csak a regény szakirodalma hatalmasabb. Mi most nem ehhez teszünk hozzá, csak megpróbálunk meggyőzni mindenkit arról, hogy nem szabad megijedni ettől a könyvtől, mert annyit ad az életünkhöz, mint talán semelyik másik szöveg.

Amikor a megállíthatatlan Toldi Miklós találkozik az áthatolhatatlan Soros-tervvel.

Ebben az országban tényleg bármi megtörténhet.

Az Írószövetség és az MMA mindent megtesz, hogy ez a csúfság ne történhessen meg.

A fideszes médiabirodalom egyik gondolkodója, a századvéges Demeter Szilárd közpénzből pumpálhatja fel a „Nagykörúton kívüli” irodalmat.

Takács Zsuzsa finom költeménye egy irodalmi folyóiratban jelent meg, mégis annyian olvasták, mint a napi politikai botrányhíreket.

Egy egész generáció ismert magára a félresikerült randiról szóló történetben. Aztán jött a tömeghisztéria és a millió dolláros szerződés.