Felcsúton alap, hogy ha az ember belép a stadionba, akkor nem a gyepre néz először, hanem felemeli a tekintetét és ellenőrzi, hogy minden rendben van-e.

Ez így volt csütörtök este is. Szerencsére a délelőtti bécsi munka és a fajelméleti magyarázkodás időben véget ért, és hogy, hogy nem Szöllősi György, a nemzet sportújságírója is éppen arra járt, nem kellett hát Orbán Viktornak magányosan szotyiznia.

Szezonnyitót tartottak Felcsúton, nem aprózták el, a meccs előtt öt órával fesztivál kezdődött. Annyival azért nem akartunk hamarabb leérni, így Valmar és T. Danny fellépéseiről sajnos lemaradtunk. Előbbit persze sajnálom, mert az Elbaszom a pénzem című számot mégis érdemes lett volna itt meghallgatni, hátha égettek 20 ezreseket, mint a klipben. És a helyszínhez igazodva a szövegben azt az apró korrekciót érdemes lett volna megtenni, hogy az „elbaszom a pénzem” helyett „pénzed” legyen.

Amikor Felcsútra értünk, már csak távozóban dúdolgatták, hogy „Lefolyik a lé, pörög az é-let (Ja)”, maradt a stadionhoz legközelebbi kocsma. Nem lehet azt mondani, hogy itt ne hagyott volna nyomot a közélet.

Nem először jártunk Felcsúton, volt már, hogy ki is dobtak minket a stadionból. Mégis minden egyes alkalommal meglepődöm, hogy mennyire szürreális a stadion és a körülötte lévő foci-Disneyland. Még viccesebb, amikor Orbán álpanaszkodik amiatt, hogy azért annyira nem is jó, hogy a háza szomszédságában közpénzből felépíttetett egy stadiont, mert a felesége szerint rontja a kilátást a konyhaablakból, honnan máshonnan.

De azért valóban lehetnek hátulütői, ha egy stadion mellett van a házad.