A magyar miniszterelnök tizenegy évvel ezelőtt még mostani barátai legnagyobb ellenségének, Miheil Szaakasvilinek kampányolt Grúziában. Azóta minden máshogy van, ám az kétséges, hogy az „orbanizálódó” kaukázusi állam épp orbáni segítséggel kerülhet közelebb Európához.

Kereszténység, versenyképesség, békepártiság.

Az Orbán házaspárt a Garibasvili házaspár látta vendégül, a grúz kormány ízelítőt adott a hangulatból.

Közös magyar-grúz kormányülés lesz jövő héten Tbilisziben. Kövér László szavaiból pedig úgy tűnik, hogy inkább őket venné fel a NATO-ba, mint a svédeket.

Tbiliszi rengeteget tanul Budapesttől, de merre vezet vajon a legrövidebb út az EU-ba? A grúzoknak egyetlen árva szövetségesük maradt az Európai Unióban, de hogy ez a szövetséges tényleg sokat segíthet-e rajtuk, az kérdéses.

A Pride szervezői szerint a rendőrök összejátszottak a támadókkal.

Úgy érzik, beavatkozott egy szuverén állam belügyeibe.

Az egykori grúz elnököt videókapcsolaton keresztül hallgatta meg a bíróság, mindenki megdöbbent a felvételek láttán.

A kémelhárítás szerint Poti városában próbálta eladni a radioaktív anyagot.

Van egy ország Európában, amelyet több mint egy évtizede irányít ugyanaz a politikai erő. Ez a politikai erő most durva egyensúlyozásra és lavírozásra kényszerül, és kicsit sem érdekelt abban, hogy Oroszország vesztesként kullogjon ki Ukrajnából. Az ország, amelyről szó van: Grúzia.

Szó sincs róla, hogy csillapodnának a kedélyek.

A tüntetések folytatódnak.

Amit Orbán 4 év után, kényszerítés hatására volt hajlandó megtenni, azt az oroszok árnyékában élő grúzok 4 nap elteltével meglépték. Vagyis visszavonták a képtelen, diktatórikus, orosz mintájú civiltörvényt.

Már több napja ezrek tiltakoznak az utcákon, a grúz kormány a társadalmi "konfrontáció" csökkentésével indokolja lépését.

A parlament kormánypárti elnöke a Velencei Bizottsághoz fordult az „amerikai”-nak csúfolt „oroszos” civiltörvények ügyében, ám a tiltakozások folytatódnak Tbilisziben. Sokan már most a Majdanra asszociálnak.