„Jövő héten Tbilisziben leszek. Tbilisziben lesz a kormányközi bizottság ülése. A magyar kormány Grúziában lesz. Minden miniszter velem lesz Tbilisziben" – közölte Orbán Viktor Granadában, az Európai Politikai Közösség találkozóján egy grúz újságíró kérdésére.

A magyar-grúz közös kormányülés terve már májusban előjött, amikor Irakli Garibasvili grúz kormányfő a CPAC Hungary vendége volt. A beszédében pedig azt mondta, hogy „a magyar emberek nagyon szerencsések, hogy ilyen nehéz időkben bölcs és nagy vezetőjük van, aki megvédi a magyarok érdekét, és az alapvető értékek mellett áll ki”. A hvg kérdésére Havasi Bertalan, Orbán sajtósa megerősítette, hogy jövő szerdán és csütörtökön látogat a magyar kormány Grúziába. Hogy itthon marad-e valaki, vagy tényleg mindenkit visz Orbán, arról nem mondott semmit.

Nagy barátkozás szemtanúi lehetünk, amiről Gazda Albert írt augusztusban „Orbanizáció a Kaukázusban” címmel. Hogy ideológiailag mennyire meg van alapozva a magyar és grúz miniszter kapcsolata, arról a hízelkedő beszéden kívül egy másik idézet Garibasvilitől: „A gonosz általában az innováció álcájában érkezik, és gyakran nem egyszerű felismerni. Hamis szabadságot hirdetnek genderpropagandával, LMBTQ-jogokat erőltetnek, ezek ellen csak az alapvető konzervatív keresztény családmodellel vehetjük fel a harcot. Nem fogjuk engedni, hogy egy erőszakos kisebbség felfogása szembemenjen a többség konzervatív felfogásával.” Még néhány fontos szempont: a grúzok viszonya nem felhőtlen az ukránokkal és keresik Kína barátságát.

Az is igaz, hogy csatlakoznának az EU-hoz és a NATO-hoz is. Előbbiben nem állnak jól, mert míg tavaly júniusban Ukrajna és Moldova megkapta a tagjelölti státust az EU-tól, addig Grúzia parkolópályára került. Orbán viszont kiáll a grúzok EU-csatlakozása mellett. Hogy Grúzia szempontjából milyen előnyökkel és hátrányokkal jár, ha Magyarország az egyetlen harcos támogatója az EU-ban, az majd kiderül.

Kövér László már hamarabb, két hete ellátogatott Grúziába. Odakintről sürgette is az az európai intézményeket, hogy nagyon sürgősen pótolják azt a mulasztást, hogy Grúzia – Ukrajnával és Moldovával ellentétben – nem kapta meg a tagjelölti státuszt. Szerinte Grúzia egyrészt azért érdemli meg ezt a minősítést, mert a keresztény Európa része, a második legrégebbi keresztény állam. „Márpedig a mi felfogásunkban Európát a kereszténység teszi azzá, ami” - fogalmazott. (Ugyanakkor például az azeriek által elüldözött keresztény örmények mellett most nem emelte fel a hangját.)

Kövér azt is mondta, hogy a nyugati közösségnek garantálnia kell Grúzia biztonságát, és ebben a pillanatban erre a NATO az egyedüli lehetőség ebben a térségben. Kijelentette: kiállunk Grúzia területi integritása és szuverenitása mellett. Utóbbi megjegyezése arra vonatkozott, hogy Grúzia területének 20 százaléka orosz megszállás alatt áll. Annak idején ezt az orosz agressziót el is ítélte Orbán:

Grúzia egy részének orosz megszállásáról Kövér úgy vélte: „reméljük, hogy azzal a stratégiai türelemmel, a határozott, rossz kompromisszumokat nem vállaló magatartással, amivel Grúzia kezeli a helyzetet, el lehet jutni oda, hogy helyreállítható lesz az ország területi integritása az Oroszországgal való megbékélés révén a nemzetközi közösség támogatásával”.

Két érdekes adat. 1. Szemben Grúzia NATO-tagságával, Kövér László egyáltalán nem biztos abban, hogy a magyar parlamentnek meg kell szavaznia Svédország NATO-csatlakozását. 2. Orbán Viktor azért ellenzi Ukrajna európai integrációját, mert nem lehet tudni, hogy mekkora is most Ukrajna, hiszen az oroszok az ország egy részét elfoglalták. Grúzia esetében ez nem lenne probléma.

Grúziába látogatott még júniusban Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter is, aki Magyarország stratégiai partnerének nevezte az országot.

Aligha lényegtelen szempont - a két kormányfő kölcsönös ideológiai összhangján és a liberális demokrácia megítélésén túl -, hogy Azerbajdzsánból áramot is hoznánk Grúzia, Románia bevonásával, tenger alatti vezetéken.