Már nem csak dolgozni járunk át, hanem tanulni is.

A magasabb bérekért.

Van aki örült volna a forradalmi hangulatnak az idei március 15-én, de ez elmaradt. Az oktatási tüntetés résztvevői nem számítanak arra, hogy meghallja a hangjukat a hatalom, de így is kimentek az utcára.

A szakszervezetek szerint minden nyolcadik pedagógus tagadja meg a munkát csütörtökön és pénteken.

Ezzel erősítenék a fegyelmet.

„Nem nézhetjük tovább, hogy a kormány egyenként teszi el láb alól azokat, akik felhívják a figyelmet a problémákra.”

Március 10-ig lehet véleményezni a BM oldalán a pedagógusokat és a köznevelési rendszert érintő jogszabálytervezeteket.

Az Eurostat adatok alapján a magyar állam a negyedik legkevesebbet költi az EU-ban a szociális ellátásra, de saját magára az átlagnál többet költ.

„Ezzel a törvényes eszközzel kívánjuk jelezni, hogy a látszólagos csend ellenére a problémák megoldására továbbra sem kaptunk semmilyen konkrét, egyeztetésen alapuló választ.”

A PDSZ szerint március 16. egy szimbolikus dátum, akkor lesz egy éve, hogy a szakszervezetek a közoktatásban is határozatlan idejű sztrájkot hirdettek.

Ezek szerint az oktatást puszta költségként felfogó kormány jó nagy inflációval számol.

Egy budai kerület gyerekorvosai februártól nem adnak ki több igazolást, szerintük a továbbiakban a szülőnek kellene igazolnia a gyerek betegségét és hiányzását. Ennek elfogadásához az iskolák házirendjét kellene módosítani. Ehhez kellene a fenntartó, vagyis a tankerületi központ engedélye.

A megszólalók most is a közoktatásban dolgoznak.

Bentlakásos iskolákba kényszerítik őket, ahol csak mandarin nyelven tanulhatnak.

A tanársztrájkról beszélgetünk Komjáthy Annával, a PDSZ Országos Választmányának elnökével és Radó Péter oktatáskutatóval.