Interjút adott a 444-nek Sándor Éva, aki egy budapesti pedagógiai szakszolgálatnál dolgozik, és polgári engedetlenségbe fogott. Az egykori iskolapszichológus nem a béremelés miatt állt ki, hanem azért, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy milyen súlyos problémák vannak az iskolapszichológiai rendszerben, amin konkrétan gyerekéletek múlhatnak.

Kevésbé láthatók, de azok a pedagógusok is szenvednek, akik a különleges szükségletű gyerekekkel foglalkoznak. Az érdi szakszolgálat munkatársai elmondták, mi minden keseríti meg a mindennapjaikat.

Az érdi pedagógiai szakszolgálat munkatársainak is szóltak, hogy nem lesz ez így jó.

Tiltakoznak a közoktatás lesújtó helyzete és a megfélemlítés ellen.

Hiába tájékozódnának arról, mit mond gyerekük iskolaérettségéről a pedagógiai szakszolgálat, a szakértők csak az Oktatási Hivatalnak mondhatnak bármit az eredményekről.

A szülők egy része nem érzi úgy, hogy megkapta volna a kellő segítséget a felelős döntéshozatalhoz, a pedagógiai szakszolgálatok nyakába pedig őrült mennyiségű iskolaérettségi vizsgálat szakadt.

Mik a legközhelyesebb gondolatok, ha a pedagógusokra gondolunk? Zömmel nők. Keveset keresnek. Hoffman Rózsa megkeserítette az életüket. Sajnos mindhárom állítás igaz, sőt a három össze is függ egymással. Íme az új pedagógus életpálya-modell vesztesei.

Már épp örülni kezdtek a gyógypedagógusok a bruttó 60-70 ezres béremelésnek, amikor szóltak nekik, hogy tévedés történt, nekik nem jár plusz, és vissza kell fizetniük azt is, amit eddig kaptak.

A köznevelési államtitkárság végre tisztázta, hogy miért nem kell aggódni a szülőknek.

Szeptember eleje óta látszólag lebénult a korai fejlesztést, a gyógypedagógiát és ehhez hasonló ellátásokat nyújtó állami rendszer. Sem a szülők, sem az iskolák nem tudják, hogy kihez forduljanak.