Nehéz elképzelni, hogy a nők valójában nem a mellükről, a testükről szólnak? Hogy egy nőnek esetleg megalázó, ha szexuális tárgyként vagy sztereotip helyzetekben ábrázolják? Spongya rá. Így szokás, és így is megértjük, hogy nekünk szól a reklám… A nőnek amúgy is a konyhában, a fürdőszobában vagy az ágyban a helye. Néha azért elengedik bevásárolni is.

Ezek meg kik? – villog a fejemben a vészjelző, miközben teljes magabiztossággal köszöntöm a tárgyalóban ülőket. Valamit összekeverhettem, és ma nem az anyacégtől, hanem a kozmetikai céges ügyféltől jöttek hozzánk tárgyalni? Az asztalon virág, körülötte csak egy férfikollégám, az emlegetett Győző ül, vagy nyolc vadidegen nővel. Mosolyognak, halkan beszélgetnek, zöld teát kortyolgatnak. Füstölőt is gyújtott valaki? Te jó ég.

Ismeritek a kézműves csokikat? Száz és százféle ízük lehet attól függően miből és mennyit teszünk bele. Így van ez valahogy a feminizmussal is. Mindenki maga állíthatja össze, mivel tud azonosulni, csak a kiindulási pont közös. Mindannyian a nők javát szeretnék szolgálni, a nők helyzetén kívánnak változtatni és női szemszögből, nőközpontúan vizsgálják a világ történéseit. Ha sokmindenben nem is, de abban egyetértenek, hogy ahogy most van, az sokaknak nem jó. Az egyéneknek sem, de a szűkebb vagy tágabb közösségeknek sem.

Úgy vesszük észre, a patriarchális értékrend konzerválása valamiféle mozgalommá kezd szerveződni Magyarországon. A szexista, nőket rendreutasító és megalázó szólamok az elmúlt években elhagyták a férfivécéket és öltözőket, majd a blogok kommentszekcióját is. Előbújtak az elnyomott magyar férfiak, akik arról képzelegnek, hogy ha visszaállna a régi rend, végre igazán férfinak érezhetnék magukat.

Talán kevesen hinnétek, de a feminfo Facebook-követőinek a nemi aránya jobb, mint a magyar országgyűlésé. Vannak férfiak, akik nemcsak hogy érdeklődnek az írásaink iránt, de úgy gondoljuk, sokan közülük egyetértenek azzal, hogy a feminizmus (mint egyenlőségre való törekvés) támogatásra érdemes. Most róluk lesz szó.

Feministának lenni, annyi, mint tűsarkúban eltiporni a férfiakat? Nem tudtuk, azt hittük az egyenlőség keresése és arra való törekvés a lényeg. Most vagy mi vagyunk eltájolva, vagy ők.

lvastad valahol, hogy a nő tehet róla, hogy rendszeresen bántalmazzák, ha megerőszakolják, hogy a nők tisztességtelen módon elvárják, hogy a férfiak fizessenek helyettük, miközben már kiharcolták az egyenlőségüket? Na és azt, hogy az esélyegyenlőség csak a női kvóták nélkül valósulhat meg, és hogy a nő feladata nem az, hogy versenyezzen a férfiakkal, hanem az, hogy biztosítsa az otthon melegét, a jogvédők pedig a huszonéves magyar nők meddővé tételéért harcolnak, és a karriert építő hedonista szingli nők miatt fogy a nemzet? Mi is olvastuk. Ezek a vélemények mind a magyar sajtóban jelentek meg az elmúlt évben. Nyilván idős konzervatív urak írták és mondták ezeket - vonod meg a vállad. Tévedsz. Nők voltak. Ezt mind nők gondolják a nemek közötti egyenlőség megteremtésének értelmetlenségéről, a reprodukciós jogok védelmének káros voltáról, és arról, hogy aki bántalmaznak, legelőször magában keresse a hibát. Szó sincs tehát "antifeminista" vagy egyenesen nőgyűlölő férfiakról. Mindezt nők fogalmazták meg.

A férfiak általában jobb esélyekkel indulnak az egyéni választókerületi mandátumokért folyó küzdelemben. Hogy miért? Mert a politikusnőknek extra kihívásokkal kell szembenézniük, pusztán azért, mert nők. Példát is találtunk mindre a jelenlegi parlamenti ciklusból.

Egy nő hormonálisan instabil. Ha szemét, ha rossz napja van, egyértelmű: csakis a hormonjai tehetnek erről. A férfiak bezzeg! Oké, előfordulhat, hogy a főnök épp kielégületlen, de az érthető. Minden férfinak vannak természetes szükségletei. A nőnek ezzel szemben ha szar a napja, vagy felhúzza magát valamin: ilyenkor majd minden esetben menstruál és/vagy kielégítetetlen, esetleg frigid. Hisztérikus szörnyeteg.

A világ mindannyiunkat megpróbál beskatulyázni, és sokszor hiába próbáljuk feszegetni a számunkra kijelölt nemi szerepek kereteit. A nemi erőszak nemcsak a fizikai erőszak vagy a zaklatás. Az egész ott kezdődik, hogy megbántjuk egymást. A nőiességhez vagy férfiassághoz kapcsolódó előítéleteink értelmetlenül korlátozzák a lehetőségeinket és hozzájárulnak az egyenlőtlenségek fenntartásához és újatermelődéséhez.

A Lánglovagokon megjelent írás szerint, ameddig valaki csinos nő, addig az is tök mindegy, ha semmit sem ért a katasztrófavédelemhez, simán lehet szóvivő.

Ritkán olvasni a nők és a videojátékok kapcsolatáról. Sokak számára a nők Lara Croft-szerű dögös avatárokként kapcsolódnak ehhez a világhoz, vagy csinos hoszteszekként a szakkiállításkon. A nők és a játékosok világa azonban nem két külön világ. Vannak női játékosok, nem is kevesen. Majdnem minden második játékos nő (46%). A női játékosok között ráadásul sok a 18 év alatti fiatal lány (31%). Sőt, a 35 évesnél idősebb online játékosok többsége nő.

"Piszkos vénember vagyok, te meg nagyon vonzó" - köszöntötte az egyik részvényes Marissa Mayert.

A megkülönböztetés ellen akkor is szót kell emelnünk, ha nem minket, nőket sújt. Az emberek nem skatulyákba, hanem családba, közösségbe, társadalomba születnek. A skatulyákat magunk gyártjuk.

Az ügy megy tovább az Egyenlő Bánásmód Hatóság elé, jöhet a precedensper