Felépülés a traumából Shakespeare segítségével
Amerikai veteránok egy önsegítő csoportja Shakespeare-t idézi meg, hogy feldolgozzák a traumatikus élményeiket. De vajon miként segíthet a dráma a felépülésben?
Amerikai veteránok egy önsegítő csoportja Shakespeare-t idézi meg, hogy feldolgozzák a traumatikus élményeiket. De vajon miként segíthet a dráma a felépülésben?
Semmihez sem tudunk jobban ragaszkodni, mint a szenvedéshez. És hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mind a ragaszkodásunkban, mind az elengedésben társas lények vagyunk.
A klímaváltozás által leglátványosabban érintett vidékeken nő a szorongás, néhányan már a poszt-traumatikus stressz tüneteit mutatják. Még szavaink sem nagyon vannak a jövő mentális problémáihoz.
Vajon mit nyújthat egy lánynak az első Ecstasy, aki súlyos lelki sebeket hurcolt magával a gyermekkorából? Ezt a írást egy olvasónk küldte be nekünk. Személyes élményeiről vall benne.
A Leszbosz szigetén működő Moria menekülttáborban semmi sem okoz akkora károkat, mint a traumákra rakódó állandó stressz és a céltalan várakozás, ami még a legellenállóbb emberek lelkét is megnyomorítja.
A társadalom hajlamos jobban elítélni egy nőt, ha alkoholista vagy kábítószerfüggő, mint ha egy férfiről van szó. Pedig a női szerhasználat mögött jellemzően valamilyen trauma áll: szexuális abúzus, családon belüli erőszak. A szégyen miatt sokan isznak vagy gyógyszerhasználatba menekülnek.
Bár az ENSZ 2016-ban előírta, hogy a drogfogyasztókat támogatni és nem büntetni kell, sajnos a valóságban ennek az ellenkezője történik. Ezt a beszédet az ENSZ Kábítószerügyi Bizottságának bécsi ülésén mondtam el 2018. november 8-án (angol eredeti itt).
A sofőr a kétségbeesett sírásra lett figyelmes, amikor megállt.
Húsz évig tartott, mire volt elég bátorsága terápiára menni, azóta viszont sokkal jobb.
A patkányokon végzett sikeres kísérletek áttörést hozhatnak a poszttraumás stressz szindróma kezelésében is.