Először is fontos rögzíteni, hogy az új választási rendszer miatt a korábbiaknál lényegesen kevesebb szavazattal is biztosítható az alkotmányozó többség. Ráadásul az ellenzék éles Jobbik vs. baloldal megosztottsága miatt egy magát jobbközépre pozicionáló párt akár 35 százalékos támogatottsággal is besöpörheti az egyéni mandátumok döntő többségét. Nem is kell tehát olyan nagyon nyernie a Fidesznek ahhoz, hogy megint meglegyen az alkotmányozó többség.

De nem túl korai erről spekulálni?

Már csak azért sem az, mert a korábbi kormányváltások esetében négy hónappal a választások előtt világosan lehetett látni azokat a témákat, amelyeket az ellenzék sikeresen sulykolt a kormányváltó hangulat érdekében.

'97-ben már mindenki tudott a Tocsik-ügyről, 2001-ben Kovács László már megfenyegette az országot a 23 millió románnal, 2009-ben pedig már nem volt kérdés, hogy a következő miniszterelnök Orbán Viktor lesz. Most ilyesminek nyoma sincs. Valódi ellenzéki lendület nélkül, az új választási törvénnyel megtámogatva a Fidesz nagyon könnyen érhet el valódi duplázást, azaz második kétharmadot.

Azt még a kormánypárt józan támogatói sem állítják, hogy ez a kormányzati teljesítmény újabb kétharmadot érdemel. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen fejlemény jót tenne-e az országnak. Ha viszont nem erről van szó, akkor mégis miről?

Van ugye az ördögien zseniális Orbánról szóló toposz - de ezt nyugodtan felejtsük is el gyorsan.

A kormányfő nyilván jó politikus, de az elmúlt három és fél évben annyi labdát dobott fel, annyi ígéretét nem sikerült teljesítenie, amennyivel nem hogy az ismételt kétharmadot meg lehetne fúrni, de akár az újraválasztását is.

A másik kényelmes, de végső soron félrevezető érv a Fidesz mindent kontrolláló médiafölényéről szól. Túlsúly persze van, de mindez nem hasonlítható mondjuk 1998-hoz, amikor az egész ellenzéki média kimerült két alacsony példányszámú lapban, mégis megbukott a kormánypárt.

A mi magyarázatunk az, hogy az ellenzéki problémák oka az új választási törvényen kívül az, hogy nem értették meg, miért is nyert kétharmaddal a Fidesz. Hogy hogyan szerezte meg a szavazók 57 százalékának támogatottságát 2010-ben. A Fidesz ugyanis valóban egyfajta rendszerváltásra kapott mandátumot. Nem pont ilyen új alkotmányosra, de arra igen, hogy kidobja az előző húsz év megannyi elemét. Mert az a modell 2008-ban csődbe ment, 2010-re pedig formálisan is elveszítette legitimitását. Lehet magyarázni, hogy a gazdasági berendezkedés csődje nem azonos az alkotmányos és politikai berendezkedésével, ez a csűrés-csavarás azonban mit sem számít, ha a szavazók végső soron egyszerre, egyetlen vokssal döntenek valamennyi releváns kérdésben.

Ez pedig azt jelenti, hogy a Fideszt csak olyan politikus tudja hitelesen bírálni, aki nem köthető össze azzal a két évtizeddel.

Az MSZP-nek három és fél év nem volt elég arra, hogy láthatóan elmozduljon saját múltjától. Bajnai értette a problémát és korszakváltással kampányol, de végső soron rákényszerült, hogy valamelyest összekösse magát az MSZP-vel. És akkor itt vannak még az előző két évtized ingyenélői, akik már csak megélhetési okokból is azonnal felbukkantak, a puszta jelenlétükkel is nehezítve bármilyen ellenzéki alkalmazkodást az új realitásokhoz. Gyurcsány Ferencet most ne is említsük, mert az ő permanens KISZ-es reformhevülete maga az elmúlt húsz év. Amikor egy ilyen ellenzék és a Fidesz közt kell választani, akkor továbbra is nagyon sok ember lesz, akinek az elmúlt négy év annyira azért nem kilátástalan, annyira azért nem korrupt és főleg: annyira azért nem fáradt, mint az előző húsz volt.