Ez a választás nem lesz a demokrácia ünnepe

  • Egy hónap sincs már hátra a választásokig.
  • Ilyenkor általában izgalmas kampányhangulat van a levegőben, és izzanak az érdekes viták az ország jövőjéről.
  • Erről most szó sincs.
  • Összefoglaltuk, miért nehéz úgy tenni, mintha az idei igazi választás lenne, és mi torzítja az egyenlő versenyt.
  • Mármint azon kívül, hogy kik közül lehet választani.

1. Ez a kampány nem olyan kampány

Az idei kampányban egészen kirívó példáit látjuk a politikai pálya felborulásának. Az, hogy egy kormánynak eredendően több lehetősége van indirekt módon kampányolni, mint az ellenzéknek, egyfelől természetes dolog, hiszen bármi, amit egy kormány tesz a ciklus utolsó hónapjaiban, valójában már a választásról szól. De itt nemcsak erről van szó.

Elég a rezsifórumokra gondolni, amik ugyan nem voltak hivatalos kampányrendezvények, mégis hónapok óta folyamatosan fenntartják a harci szellemet. Előfordult, hogy ezek helyszínein közmunkások dolgoztak. A kormány a korábban hivatalosan kormányinformációként használt, 800 millióba kerülő Magyarország jobban teljesít szlogent 200 ezer forintért engedte át a Fidesznek kampánycélra. És ott vannak a különféle önkormányzati kiadványok, amik, bár jellemzően a Fidesz logója nélkül, mégis teljesen egyértelmű pártpropagandát folytatnak.

Pártpropaganda társadalmi céllal

A legnagyobb intézményesített hazugság a Civil Összefogás Fórum tevékenysége. A formálisan civil szervezetként működő CÖF másfél éve plakátolja tele az utcákat konkrét Fidesz-kampánnyal úgy, hogy az társadalmi célú hirdetésnek minősül, vagyis semmilyen kampánykorlátozás nem vonatkozik rá. Mellesleg olyan hangulatot és utcaképet teremtenek ezzel, ami talán a nyolcvanas években volt jellemző.

Ideális esetben egy kampány éppen arra való, hogy az emberek információhoz jussanak, ez alapján pedig felelős döntést tudjanak hozni arról, kinek a kezébe adják az ország irányítását. Ehhez két feltételnek is teljesülnie kell: egyrészt, hogy a pártok el tudják juttatni üzeneteiket, másrészt, hogy a szavazóknak lehetőségük legyen hozzájutni ezekhez az üzenetekhez.

Erre alapvetően két helyen lenne lehetőség – a médiában, reklámokon, illetve a köztereken, hirdetéseken keresztül. Egyik esetben sem egyenlőek a feltételek.

A lakosság tájékoztatása

A kereskedelmi tévékben, amik a legtöbb emberhez jutnak el, egyáltalán nincsenek politikai hirdetések. (Kivéve, amikor „a kampánytól függetlenül tájékoztatja a kormány a lakosságot” arról, hogy jobban teljesít.) A közmédiában vannak, de ezek nézettsége jóval alacsonyabb, és vannak az online-, és nyomtatott sajtóban is, de ezek még kevesebb emberhez jutnak el. Egy választási időszakban fontos lenne, hogy azokhoz is eljussanak ezek a témák, akik egyébként egyáltalán nem foglalkoznak politikával - a magyar társadalom jelentős része ilyen.

Maradnak az óriásplakátok, de a plakáthelyek döntő többsége Fidesz-közeli körök tulajdonában van, vagyis az ellenzék csak korlátozottan, vagy rendkívül drágán jut hozzájuk. Ezzel szemben állnak az említett CÖF-óriásplakátok és önkormányzati hirdetmények, az alap Fidesz-plakátokon kívül.

Nincs vita

Mindehhez társul az erős jobboldali fölény a médiában. Igaz, sokáig a jobboldal panaszkodott épp ennek az ellenkezőjére, arról azonban szó sincs, hogy azóta csupán az egyensúly állt volna helyre. A köztévé és közrádió a nyílt propaganda csatornái, a legnézettebb kereskedelmi csatornák egyike pedig már a Fidesz érdekeltségébe tartozik.

Vita pedig, ami egy demokratikus verseny alapvető eleme lenne, elvétve fordul elő az indulók között. Nemcsak a miniszterelnök-jelölti vita maradhat el, de alacsonyabb szinten is alig csapnak össze közvetlenül az ellenfelek. Ettől az egész nagyon kevéssé lesz inspiráló.

2. Ez a választás nem olyan választás

A kormány alapjaiban megváltoztatta a választási eljárást, az indulás feltételeitől kezdve a szavazatok számolásán át a választókerületek kijelöléséig.

Többség dönt

Hogy a választási rendszer az arányosságitól a többségi elv felé mozdult el, torzítja az eredményt, és több szempontból is a Fidesznek kedvez. A baloldal széttagolt, az eddigi, kétfordulós rendszerben visszaléphettek volna egymás javára a második fordulóban, erre most értelemszerűen nem lesz lehetőségük.

Azt Kósa Lajos is elismeri, hogy az egyfordulós rendszer a jobboldalnak kedvez:

„Mi soha nem szerettük a kétfordulós rendszert, mert ez alkalmas volt az emberek átverésére. Mindig a másodiknál vesztettünk, például 2002-ben, amikor alapvetően megnyertük a választást, de a második fordulóra összeállt az MSZP és az SZDSZ, nyertek is.”

(Valójában 2002-ben az MSZP már az első fordulóban legyőzte a Fideszt, ami pedig éppen a második fordulóban fordított. Csak nem eléggé, a kormányalakításhoz még így is kevés mandátumot szereztek. 1998-ban viszont éppen a második fordulóban történt érdemi változás: az első fordulóban legyőzött Fidesz összeállt a Kisgazdákkal két nappal a második forduló előtt, és nyertek.)

De ez eddig csak a kisebbik része a dolognak. Súlyosabb, hogy eltörölték az 50 százalékos érvényességi határt, tehát nem kell a szavazásra jogosultak felének sem elmennie szavazni. Ez közvetetten ahhoz vezet, hogy senkinek se legyen érdeke mindenkit megszólítani, hanem csak mozgósítani a saját embereit, ezzel pedig szűkül a politikailag aktívak köre.

Áprilisban elég lesz relatív többséget szerezni. Vagyis mindegy, hány százalékot ér el a jelölt, a lényeg, hogy legalább egy szavazattal többet kapjon a másodiknál. (Eddig az első fordulóban legalább 50 százalék + 1 szavazatra volt szükség.) Ráadásul a győztesek után is jár mostantól töredékszavazat. Ha például az első helyezett 100 szavazatot kap, a második pedig 50-t, akkor a győztes után az elnyert mandátumán felül 49 szavazat még hozzácsapódik az országos listához.

Kellemetlenkedés az indulókkal

Ez az idei választás kimenetele szempontjából nem lesz perdöntő, de stratégiailag, az erőfitogtatás és a bizonytalanság keltése szempontjából fontos eszköz volt.

A Magyar Kétfarkú Kutya Párt viccpártot például a neve miatt nem akarják mind a mai napig bejegyezni, az ügy az Alkotmánybíróság előtt van. Az Együtt 2014-et adminisztratív okokra hivatkozva egy ideig nem jegyezték be (így lett belőle végül tavaly júniusban Együtt – a Korszakváltók Pártja), akárcsak a 4K!-t. Eközben a Jobbikot messze jobbról előző neonácik minden gond nélkül megcsinálhatták a Magyar Hajnalt, ráadásul semmiféle utólagos ellenőrzésnek nem vetnek alá egy már bejegyzett pártot.

Ellentmondások a külföldi szavazók körül

A határon túli szavazók választójoga több kérdést is felvet.

Igazságtalannak tűnik, hogy más szabályok vonatkoznak a határon túli, és a külföldre költözött magyarokra. Annak a 270-280 ezer magyarnak, akinek van állandó magyarországi lakcíme, de külföldön él/dolgozik, muszáj személyesen, egy meghatározott napon elmenni a magyar követségre vagy konzulátusra. Angliában akár 200 ezer ilyen dolgozó magyar is lehet, és több tízezren lehetnek Németországban és Ausztriában is. Az, hogy ők nem szavazhatnak levélben, mint a kettős állampolgárok, azért is visszás, mert ha a több százezres csoportjukból nagyon sokan elmennek szavazni, akkor a londoni, berlini és bécsi követség vagy a müncheni konzulátus nem lesz nekik elég, ezért további kényelmetlenségekkel kell számolniuk.

Sokáig nem volt világos, hogy hogyan szavazhatnak. Felmerült a tömeges választási csalás lehetősége is, amit a Nemzeti Választási Iroda szerencsétlen kijelentések mellett csak részben tudott cáfolni. Az Amerikában élők pedig nehezen tudták leküzdeni az adminisztratív akadályokat.

Választókerületek átszabása

A Fidesz már a kormányváltás után elkezdte átalakítani a választókerületeket. A legkisebb és a legnagyobb körzet lakosságszámában már 2,5-szeres volt az eltérés, ami alkotmányos alapjogokat sért, így a választókerületi térkép átrajzolása mindenképpen indokolt volt. De a kormány úgy intézte el az egyéni választókerületek átszabását, hogy lehetőleg az egész ország jobboldali legyen. Az új rendszerben Király kolléga számításai szerint a 106 új választókörzetből (a 2010-es választás alapján) 59-ben főleg jobboldali, 22-ben többségében baloldali szavazók élnek, 25 választókerület pedig billegő, de ezek többsége is inkább a jobboldal felé húz. Néhány abszurd példája az új választókerületeknek:

  • Baranya 04 Szigetvár egyéni vk. 174 településből áll.
  • Baranya 01 Pécs egyéni vk.-ből baloldali gettót csináltak, ezért hozzácsapták Komlót – és így kellett Szigetvárhoz hozzáadni 173 falut.
  • Heves 03 Hatvan egyéni vk.: Eger és Gyöngyös külön kerület lett, ezért Hatvan körbeveszi ezeket.
  • Budapest 01 egyéni vk. Rogán Antalé, ezért erről levágták a baloldali újlipótvárosi részt, és hozzáadták a teljes I. kerületet és a VIII.-IX. kerületek Fideszre szavazó részét.

(Itt térképen ábrázoltunk még többet.) Ahogy ezt végrehajtották, az nyilvánvalóan pártérdeket szolgált. A Republicon és a Political Capital elemző intézetek is úgy számolnak, hogy ezzel a körzetkialakítással 200-300 ezer szavazattal többet kell szereznie a baloldalnak ahhoz, hogy ugyanannyi mandátumot szerezzen, mint a jobboldal. Nem is lesznek nagy csaták.

3. Ez a mezőny nem olyan mezőny

Tizennyolc párt állít idén országos listát. Az még csak a dolog viccesen abszurd része, hogy emiatt nagyobb szavazólapokat kell majd nyomtatni, és a szavazóhelyiségekben harminchatan lehetnek a szavazatszámláló bizottság tagjai. Biztosan szórakoztató képek és videók készülnek majd ezekről a jelenetekről.

De azért felmerül a kérdés, mi ez a pezsgés?

Ennyire kivirágzott a magyar politikai élet az utóbbi években?

Erről szó sincs.

Az idei választáson érvényes törvény szabályai alapján minden eddiginél könnyebb volt kamupártot alapítani és ez alapján százmilliós támogatásokhoz jutni (erről részletesen itt írtunk), az indulók listája ezt tükrözi is. Azt pedig korábban részletesen bemutattuk, hogyan cserélgették egymás között a kis pártok az ajánlószelvényeket, teljesen komolytalanná téve ezzel az indulók mezőnyét.

Ettől egyrészt máris törvénytelenségek kapcsolódnak az idei választáshoz. Másrészt a visszaélésekről szóló hírek a választás komolyságában bizonytalaníthatnak el sok választót. Harmadrészt pedig az átláthatatlanul hosszú lista sok, a politikában kevésbé jártas szavazót zavarhat majd össze a szavazófülkében. Ennek nem feltétlenül van döntő jelentősége, de ettől se tisztább nem lesz a kép, se a valós magyar politikai viszonyokat nem tükrözi, amit az emberek a szavazólapon látnak majd. (Mindez attól függetlenül is igaz, hogy a baloldalnak mára sikerült elérnie, hogy még tájékozott újságolvasók sem feltétlenül tudják követni, éppen hogy nevezik magukat.)

---

Nem lehet azt mondani, hogy 2014-ben ne lennének szabad választások Magyarországon. Azt sem, hogy a felsorolt tényezők bármelyike önmagában elég lenne ahhoz, hogy a választásokat ne tekintsük tisztának. Az viszont igaz, hogy ezek összessége már azt jelenti, hogy az esélyek messze nem egyenlőek, a hangulat pedig nem sok elemében emlékeztet egy olyan választásra, ami a demokrácia ünnepe. Ha a kormánypárt valóban úgy gondolja, hogy az ellenzék nevetséges bohócokból áll, nyugodtan megpróbálhatná legyőzni őket tisztességes versenyben is.

Herczeg Márk, Plankó Gergő