Amikor a puska viszi

Egy képzeletbeli fényképalbumban lapozunk és nézegetjük a képeket. Mosolygó, a boldogságtól kerekre nyílt szemű gyerek büszkén pózol egy strandon, kezében hatalmas géppisztoly. Zöld műanyagból készült és tele van: vízzel. Ha „rálő” vele játszótársára, azt legfeljebb megcsiklandozza a vízsugár. Egy másik képen izzadtságtól csapzott, a gyanakvás kerek szemével néző gyerek áll vigyázzban, kezében hatalmas géppisztoly. Fémből van, tele igazi lövedékkel. Ha valakire rálő vele, az véres halált hal.

A nemzetközi statisztikák 250-300 ezer gyerekkatonát tartanak számon a világ legalább 23 országában.

Míg a nyugati világban a pszichológusok és szociológusok arról vitatkoznak, hogy az erőszakos számítógépes játékok miként hatnak a gyerekekre. Ha a gyerekek lövöldözős videójátékkal játszanak, közvetlen utána több agresszív cselekedetet hajtanak végre, mint a nem agresszív számítógépes játékok után, vagy pedig ezek a játékok levezetik az agressziót? A felnövő gyerekek aztán agresszívak lesznek vagy sem, de mindenesetre a lehetőségeik fényében nem lesznek eleve megfosztva egy teljes élet ígéretétől.

Eközben az évek, évtizedek óta fegyveres konfliktusok által sújtott országokban, leginkább olyan afrikai országokban, mint Szomália, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Csád, Közép-Afrikai Köztársaság, Dél-Szudán és a többiek, nem folyik ilyen vita. A törzsi vagy vallási ellentétek, az elkeserítő gazdasági helyzet, a jövő kilátástalansága táptalaja a fegyveres erőszaknak. Egyszerű oka van annak, hogy a fegyveres csoportok, milíciák, felkelő csapatok szívesen használnak gyerekkatonákat.

A gyerekeket könnyű manipulálni, nem sok ételre van szükségük, nem kell nekik zsoldot fizetni, kicsi a veszélyérzetük, egyszerű harcba küldeni őket, nincs büntetőjogi felelősségük, gyorsak és gyorsan tanulnak. Mit lehetne még kívánni?

Afrika több, mint egymilliárdos lakosságának 45%-a 15 éven aluli. Van tehát honnan „toborozni”. A gyermekek helyzete Afrikában a legrosszabb, közel 40 millió árva gyermek él ezen a kontinensen. Az erőszak erőszakot szül. A háborús élmények hatása, a háborúban elveszített családtagok miatti bosszúvágy, a megélhetési kényszer, egy tál étel, vagy a változás ígérete jó motiváció arra, hogy egyáltalán ne játék legyen a katonásdi. A minden szempontból kiszolgáltatott gyerekek ráadásul feltétlen hűséggel viszonyulnak parancsnokaikhoz, hiszen úgy érzik, hogy legalább fontosak valakinek, tartoznak valahova, egyáltalán foglalkoznak velük…

A gyerekkatonák 40%-a lány. Őket nem ritkán szexrabszolgaként is használják.

Nincs adat arról, hogy hány gyerekkatona halt meg eddig. A felnőttek "játéka" miatt. Azt sem tudjuk, hogy hányan haltak éhen vagy tengődnek nyomorban „leszerelésük” vagy éppen erőszakos parancsnokaiktól való megmenekülésük után. Egy biztos: ha életben is maradnak, életük kilátástalan, visszaintegrálódásuk társadalmaikba valószínűtlen. Az élet peremén billegnek.

Afrikára nagy népességrobbanás vár a közeli jövőben. A legkülönbözőbb előrejelzések szerint 35 éven belül közel kétmilliárd gyerek születik Afrikában. 2050-re a világ összes gyerekének 40%-a Afrikában él majd. Befektetni a gyerekek életébe, a gyerekek jövőjébe, alapvető feladat, sőt szükségszerűség. Ha ez nem történik meg, ha a világ és vele együtt természetesen Afrika országai, kormányai, népei nem az afrikai konfliktusok gyökereit próbálják kezelni, akkor még számtalan gyerekkatona elviselhetetlen sorsát, kilátástalan jövőjét tapasztaljuk meg.

Ezek a gyerekek gyerekek, és nem katonák. Észre kell venni őket és nem lemondani róluk. Vajon, ha közelebb lennének hozzánk, meglátnánk őket?

A szerző Bokor Balázs, több mint 30 éve teljesít diplomáciai szolgálatot, ebből 24 évet a Közel-Keleten töltött, több helyen nagykövet volt.