Így múlik ki a magyar információszabadság

Múlt héten Áder János köztársasági elnök aláírta az információs szabadságról szóló törvény - az infotörvény - módosítását, ami októberben lép életbe. A közérdekű adatok ezután sokkal nehezebben és szűkebb körben lesznek megismerhetőek, mint eddig. Ez nem pusztán az újságírókat érinti, hanem minden olyan állampolgárt, aki számára fontosak a közügyek, a közérdekű adatok megismerhetősége ugyanis nagyon fontos fokmérője egy demokrácia minőségének. Ezek állapota pontosan mutatja, hogy az állam mennyire engedi az állampolgárokat beleszólni közügyekbe. A demokráciaféltés sokszor csapott át hisztériába az elmúlt öt évben, ezúttal viszont nem túlzás állítani, hogy

súlyosan csorbul a magyar jogállamiság.

A szigorításnak volt már előzménye: a kormány legutóbb 2013-ban, a trafikbotrány idején nyúlt hozzá az infotörvényhez. A TASZ akkor – hat másik jogvédő és aktivista szervezettel – közérdekű adatigénylést nyújtott be, hogy megismerhesse az egyes trafikpályázatokat. A jogalkotó négy nap alatt hozott egy olyan módosítást, ami lehetőséget adott arra, hogy a tételes, számlaszintű adatigényléseket az állami szervek akár folyamatban lévő eljárások esetében is elutasíthassák. Végül csak a bíróságok jogértelmezése segítette hozzá a civileket ahhoz, hogy hosszas hadakozás végén megismerhessék a dokumentumokat.

Lex Századvég

Szűk három évvel ezelőtt Joó Hajnalka, az origo.hu akkori, a vs.hu ma aktív újságírója közérdekű adatigényléssel fordult a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz és a Miniszterelnökséghez a Századvég-csoporttal köttetett 3,1 milliárdos (később közel 5 milliárdosra bővült) szerződéseik alapján írt tanulmányaik megismerhetősége miatt. Az újságíró, miután kérését megtagadták, a bírósághoz fordult, jogi képviseletét  a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) látta el. Mi most az ügyben eljáró (és a képen látható) Hidvégi Fannyval, a TASZ programvezetőjével beszélgettünk, hogy tisztán lássunk az ügyben.

hidvegi_fanny_tasz_3

A kormány két okra hivatkozott a tárgyalások során. Az egyik érvük az volt, hogy ezek a tanulmányok, mivel nem közalkalmazottak írták őket minisztériumi irodákban, hanem tanácsadó és egyéb cégek szellemi termékei, szerzői jogvédelem alatt állnak. Lényegében arra hivatkozott a kabinet, hogy nincs felhatalmazása harmadik félnek kiadni ezeket a dokumentumokat. A másik mondásuk emellett az volt, hogy ezek stratégiatervezés szempontjából fontos anyagok, ún. döntéselőkészítői adatoknak minősülnek, magyarul: nyilvánosságra kerülésük ütközik az állam érdekeivel. De a TASZ idén június 18-án jogerősen is megnyerte a pert. A dokumentumokat ki kell adni.

Trócsányi László igazságügyi miniszter egyetlen héttel a jogerős ítélet után, pénteken benyújtotta a törvény módosítását,

amiről az országgyűlés gyorsított eljárásban már következő hétfőn szavazott. De nem csak ez mutatja, hogy a módosítás egyértelműen a Századvég-esetre válaszul született meg. A törvényszöveg változásai magukért beszélnek, és nem túlzás állítani, hogy a kormány a TASZ pereskedése után

bosszúból korlátozza az infromációszabadságot.

Ezt a lépést lehet kicsinyesnek nevezni, csak hát a döntéssel nem egyedül a TASZ és Joó Hajnalka helyzete lesz nehezebb, hanem mindenkié, aki fontosnak tartja a magyar államapparátus átlátható működését. A közvéleményben elsősorban az terjedt el, hogy októbertől többet kell fizetni a közérdekű adatok megismeréséért, de ez csak az egyik fontos eleme az öt ponton módosuló szabályzásnak. És még csak nem is a legbrutálisabb.

Trócsányi László; Kurucz Éva

1. Megszűnik az anonim adatigénylés

Mostantól csak név és pontos elérhetőség megadásával lehet közadatot igényelni. Ez azért furcsa dolog, mert az adatkezelés elvei szerint egy állami szerv nem kezelhet személyes adatokat tágabb jogkörben, mint amire szüksége van. Ha tehát valaki postán igényel közadatot, természetes, hogy meg kell adnia a nevét, de egy sima emailes, vagy telefonos megkeresésnél ez már nem igazolható. Nagyon rossz üzenete van és erős visszatartó hatása lehet ennek az intézkedésnek. Ha valaki mondjuk egy kis településen él, ahol az önkormányzat a fő munkáltató, és a polgármester személyesen ismeri a lakókat, bizonyára nyugodtabban igényel közérdekű adatokat névtelenül. Ezt ősztől nem teheti meg.

2. Megszűnik az ismételt adatigénylés

Az adatigénylő októbertől egy éven belül kétszer nem kérheti ki ugyanazokat az adatokat, akkor sem, ha elsőre nem kapott azokra választ. Ez is elég veszedelmes intézkedés: ha ugyanis az adatgazda nem válaszol, az adatigénylő pedig gyanútlanul újra elküldi a kérdéseket, ezen az alapon a kérelme elutasítható lesz. Igaz, ha viszont változnak a ténybeli alapok, elvileg továbbra is köteles az adatgazda kiadni az információkat.

3. Fizetni kell az igénylésekkel foglalkozó közalkalmazottak munkájáért

A fénymásolás és szkennelés költségeit, ha voltak ilyenek, ezidáig is meg kellett téríteni az adatigénylőnek. Mostantól viszont fizetni kell az adathordozóért és – ha „a közfeladatot ellátó szerv alaptevékenységének ellátásához szükséges munkaerőforrás aránytalan mértékű igénybevételével jár” - az ügyben eljáró közalkalmazottak munkájáért is. Hogy mi számít aránytalan mértékű igénybevételnek, azt az adatgazda önkényesen dönti el - ezt az igénylő oldaláról felmérni nem is lehetséges. De a koncepció eleve téves vagy rosszhiszemű alapokon nyugszik.

Egy állami szerv alapfeladatainak része, hogy működését átláthatóvá tegye. Ez nem szolgáltatás, amiért külön fizetni kell.

Optimális esetben az állam proaktívan jár el és maga bocsátja rendelkezésre a közérdekű információkat, mondjuk a weboldalain, de ha ezt nem is teszi meg, akkor is alkotmányos kötelessége teljesíteni az állampolgárok adatigénylési kérelmeit. Ha az állampolgárnak jövedelme van, be kell vallania a személyi jövedelem adóját, épp úgy, ahogy az állami intézménynek kötelessége elszámolni működésével. Ha a kormányzati logikát vennénk alapul, ennyi erővel

az állampolgár is kérhetne pénzt azért, hogy elkészítse az adóbevallását.

A törvény mostani állapotában úgy fogalmaz, hogy ennek az összegnek a maximumát majd miniszteri rendeletben határozza meg. Ez úgy számolják ki, hogy az adott igénylésen dolgozó munkatársak és azzal eltöltött órák számát veszik alapul. Az indoklás elég ellentmondásos, mert a rendvédelmi szervek például rendszeresen azzal utasítják vissza az erre vonatkozó közérdekű információigényeket, hogy nem pontosan megítélhető, egy-egy intézkedésben hányan és mennyi időn keresztül vesznek részt. Az Ökotárs Alapítvány elleni szeptemberi rendőrségi akció költségeit hasonló okra hivatkozva nem tudta megbecsülni az adatgazda intézmény. Az igénylő ráadásul azt sem tudhatja előre, milyen adatért fizet illetve mit fog kapni a pénzéért, vagy hogy egyáltalán jogos-e az az összeg, amit az adatgazda megállapított. Az egész koncepció azon alapszik, hogy a visszaélésszerű adatigénylés gyakorlatát korlátozzák, amiről Strasbourg már egyszer kimondta, hogy nem létezik.

4. A külsős anyagok szerzői jogvédelem alá kerülnek

Ebből a módosításból látszik leginkább, hogy a Századvég-per katalizálta a törvénymódosításokat. Ezt a csavart nem az infotörvény, hanem a szerzői jogról szóló törvényben helyezték el. Lényege, hogy ha bármely közérdekűnek minősülő adat szerzői jogvédelem alá tartozik, akkor

az illetékes adatgazda dönthet úgy, hogy nem adja ki az információkat, maximum betekintést biztosít azokba.

Magyarul, ha egy külsős vállalkozó, tanácsadócég, think-tank vagy bármely nem állami szereplő készít anyagot az állam részére, az jogvédelem alá kerül és hozzáférése automatikusan korlátozható.  Jegyzetelni ugyan lehet az adatgazda intézményben, de fénymásolni és fényképezni nem. Egy több ezer oldalas tanulmányt szinte lehetetlen így alaposan, szakszerűen áttekinteni. Aligha véletlen, hogy a Századvég-per jogerős döntés utáni első kormányzati sajtótájékoztatón

Lázár János gratulált és sok sikert kívánt az újságírónak az x ezer oldalnyi tanulmány későbbi átböngészéséhez.

Ez azért súlyos korlátozás, mert nagyon gyakori, hogy az újságírók ilyen dokumentumok megtekintését kezdeményezik. Elég csak arra gondolni, hány ügyvédi iroda dolgozik a különböző pártok mellett, hogy mennyi pénz megy el atomerőmű, metrókocsi- és egyéb beruházások előkészítésére, tanácsadói szerződésekre - ezek az információk ősztől mind nagyon nehézkesen lesznek elérhetőek.

5. Bármire rá lehet mondani, hogy döntés-előkészítő adat

Alkotmányjogi értelemben ez a legsúlyosabb változtatás, és ez is egyértelműen azt sugallja, hogy a Századvég vs. TASZ per indukálta a módosításokat. Az adatgazda idáig is hivatkozhatott arra, hogy nem adja ki a kért információkat, mert azok ún. döntéselőkészítő adatok. Ez azt jelenti, hogy az intézmény úgy ítélte meg, erősebb közérdek fűződik ahhoz, hogy az információ ne kerüljön nyilvánosságra, mint hogy igen. Jellemzően külső befolyás merül fel ilyen esetekben. Erre mondjuk életszerű példa az, ha egy állampolgár megkérdezi a Magyar Villamos Műveket, milyen áron vásárol földgázt a világpiacon. Vagy hogy mekkora kiadással kalkulál egy nagyobb beruházás tervezésekor. Az adatgazda ezt nem fogja megválaszolni, mert azzal az állam üzleti pozícióit rontaná és későbbi stratégiai döntéseket nehezítene meg vele. De ez nagyon ritka és nagyon erős közérdeknek kell felmerülnie ahhoz, hogy az felülírja az adatnyilvánossághoz fűződő közérdeket. 

Az adatgazdának eddig meg kellett jelölnie, mi az a döntés, amit a kért információk előkészítenek. Ez volt a garancia. Októbertől viszont nem kell megmondania az adatgazdának, hogy milyen döntés miatt tagadja meg az adat kiadását.

A törvény hatályba lépése után bármilyen, bármikor bekövetkező (vagy akár be sem következő) lehetséges döntés is lehet a kérelem elutasításának alapja. Ha például valaki megkérdezi az oktatási minisztériumot, hány egyházi és állami iskola működik az országban, az már annyival megtagadhatja a választ, hogy a következő években az állami és egyházi iskolák arányainak módosítására készül vagy egyszerűen csak oktatási reformot tervezi, ezért nem osztja meg az aktuális információkat. Meg lehet majd támadni ezeket a döntéseket a bíróságon, de az adatgazdát terhelő bizonyítási kényszer jelentősen csökkenni fog és még jobban elhúzódó perekre lehet majd számítani. Mivel az állami szervet senki nem szankcionálja, ha megsérti az állampolgárok információszabadsághoz fűződő jogait, legsúlyosabb „következmény” az apparátus számára az lehet, ha két vagy három évvel később ki kell adnia az adatokat. De az állam már az időhúzással is nyert, miközben közpénzből pereskedik azért, hogy ne legyenek nyilvánosak közérdekű adatok. 

"Az adatnyilvánosság az apparátus számára kötelességet, az állampolgároknak jogokat jelent. Az állam pedig úgy tesz, mintha ez fordítva lenne."