Becslések szerint mintegy ötmillió gyermek élhet Szíria és Irak azon részein, ahol a magát Iszlám Államnak (ISIS) nevező terrorszervezet vette át az irányítást és kiáltottak egy kalifátust. 

Azt már sok forrásból lehet tudni, hogy az ISIS kvázi államként működik: adót vetnek ki, törvényeket hoznak, kereskednek. Arról viszont eddig csak részletek derültek ki, hogy hogyan élnek az ebben a térségben ragadt fiatalok, milyen sor vár a kalifátusba születő gyerekekre. 

Most elkészült az első átfogóbb jelentés, amit az UNICEF által támogatott londoni terrorellenes szervezet, a Quilliam és a Child Soldiers Initiative kutatói állítottak össze. És nem egy szívderítő olvasmányról van szó: a kutatók szerint az ISIS nagyon tudatosan építkezve tesz azért, hogy a térségben élő fiatalokat a terrorszervezet szolgálatában állítsa és dzsihádistákat faragjon belőlük. 

A gyermekkatonák alkalmazása persze egyáltalán nem az ISIS találmánya, számos fegyveres konfliktus zajlott már a világban, amikor rezsimek és lázadócsoportok megfélemlített és elrabolt gyerekeket vetettek be fegyverként ellenfeleik ellen. A kutatás szerint is az ISIS módszereinek előképe főleg Szaddám Huszein gyerekserege lehet, de fontos különbség, hogy a kalifátust hirdető dzsihádisták meríthettek a náci Németország módszereiből is. 

Ugyanis a náci ideológusok tekintettek úgy a fiatalokra, mint akik elhozzák majd a szebb jövőt és végleges szakítást hoznak a két háború közötti dekadens politikával, ehhez viszont nem elég hadba fogni őket, hanem olyan oktatási rendszer kell, ami teljesen a közösségi célok alá rendel minden egyéni szempontot, melyben nem cél az egyéni tudás szélesítése, csupán a kitűzött cél, azaz a kalifátus hatalmának kiterjesztéshez szükséges képességek és gondolatok elsajátítására szorítkozik. 

A lányoknak még rosszabb

A kutatást végző Quilliam vezetője, Maajid Navaz a Daily Beastban megjelent cikkében írt arról, hogy eddig 800-900 olyan gyerekről tudni, akiket az ISIS csak Moszul térségében elrabolt. Kilenc és 15 év közötti fiatalokról van szó, ők azonnal a kiképzőtáborokban találták magukat. 

A kiképzésre fogott gyerekek többségét a terroristák egyszerűen elrabolják, de közel sem ez az egyetlen út. A jelentés szerint van, aki a megfélemlítés miatt csatlakozik a dzsihádista kiképzőtáborokhoz, mások esetében pedig a propaganda és a meggyőzés működik. Az ISIS oktatási rendszerén átment diákok közül nem mindenkiből lesz katona.

Képeznek kémeket, hitszónokokat, hóhérokat és öngyilkos merénylőket is. A hivatalos állami propagandaanyagokban pedig gyakran megjelenik a figyelmeztetés, hogy azokat a gyerekeket, akik nem hajlandóak engedelmeskedni az ISIS parancsainak, megkorbácsolják, megkínozzák vagy megerőszakolják. 

A kutatók az elmúlt félév ISIS-es propagandaanyagaiban is megnézték, hogyan jelennek meg a gyerekek. Nem meglepő módon leggyakrabban az erőszakhoz köthetően ábrázolták őket. Vagy ők maguk voltak az erőszakos tett végrehajtói, vagy pedig szemük láttára történt mindez, ezzel is utalva arra, hogy a vérengzés norma lett, mindennapjaik része. 

Ez alatt a hat hónap alatt a kalifátus propagandája 12 kiskorú gyilkost mutatott be, az egyik videójukon egy négyéves kisfiú robbantott fel egy autót, amiben négy fogoly ült. 

A jelentés kitér arra is, hogy a jelen dzsihádistái eleve azt gondolják, hogy a gyerekekből jobb és gyilkosabb harcosok válnak majd, mint amilyenek ők maguk: ők nem csak áttértek vagy hozzászoktak a szélsőséges és gyilkos ideológiához, hanem ebbe nőttek fel, ezt szokták meg normálisként. 

Az oktatás eltérítése

A kalifátus területén az oktatási rendszer lényege az egyén teljes alárendelése az ISIS akaratának, a cél, hogy a fiatalok minden fizikai és mentális ereje a kalifátus szolgálatába álljon. Ehhez szükséges az is, hogy csak olyan tananyag kerüljön a gyerekek elé, ami ezt szolgálja. 

Nem minden gyerek kerül be az ISIS kiképzőrendszerébe, de az fontos szempont, hogy minden gyerek az ISIS által ellenőrzött oktatásban vegyen részt. 

Az ISIS iskoláiba a 10 és 15 év közötti fiúk járnak, ahol a saría törvénykezés alapjai mellett főleg az erőszakkal ismerkednek meg. A tantárgyak közül minden olyan 'istentelen' tárgy, mint mondjuk a zene, a humán és társadalomtudományok, a rajz száműzve vannak. Van viszont helyette dzsihádista edzés, ami lövészet mellett harcművészetet is magába foglal. 

A fiúk és a lányok külön osztályokba járnak, de a lányok oktatása jóval kevésbé hangsúlyos feladat, az ő dolguk úgyis az, hogy feleség legyen belőlük. 

A lányok helyzete eleve sokkal súlyosabb: a nemi erőszakok napi szinten fordulnak elő, számos jelentés szól arról, hogy az ISIS terroristái 9-10 éves lányokat erőszakoltak meg. Gyakoriak az emberrablások, a kényszerházasságok. 

Külön iskola van azoknak a gyerekeknek, akiknek szülei nyugati államokból költöztek vissza a kalifátus területére, mivel esetükben a nyugati világ oktatásának hatásaitól is meg kell szabadulni. 

A tanárokat is komolyan ellenőrzi a kalifátus, több esetet is ismerni, amikor az ISIS-szel szemben kritikát megfogalmazó tanárt gyilkoltak meg vagy raboltak el a terroristák. 

Az UNESCO korábban már több háborús térségben kimutatta, hogy a hasonló destruktív oktatási rendszer csak arra szolgál, hogy növelje a diákok körében a bizalmatlanságot a világgal szemben, intoleranciát és etnikai konfliktusokat szüljön és az erőszak felerősítésére alkalmas. 

A család is segít

A gyerekkel való foglalkozás természetesen nem ér véget az iskola falainál. Nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a területen élő fiatalok életének minden pillanata a kalifátus céljainak alárendelve teljen. Közterületeken és mecsetekben is sokat foglalkoznak a gyerekekkel. A nem elrabolt gyerekeket is próbálják meggyőzni, hogy csatlakozzanak az ISIS seregeihez, játékokat osztanak köztük, fegyvereket adnak a kezükbe és egy eljövendő világról beszélnek nekik, amit közös katonai sikerekkel vívhatnak ki. 

Az ISIS nagyban épít a családtagokra is, ha gyerekek toborzásáról van szó. Míg korábban az olyan fegyveres konfliktusokban, ahol gyerekkatonákat vetettek be, a gyerekkel gyakran megölették saját szüleiket, az ISIS államként próbál fellépni, ezért számukra inkább az a cél, hogy a családot meggyőzzék, a legszerencsésebb, ha a gyerek az ISIS kötelékében folyathatja életét. 

A szülőknek pedig természetesen nincs más választásuk, mint hogy együttműködjenek az ISIS tagjaival. Az anyáknak könyveket osztanak, melyek leckéket tartalmaznak arról, hogyan neveljenek dzsihádistákat. 

Ebben tanácsként szerepel az is, hogy esténként lefekvés előtt meséljenek történeteket nekik hős mártírokról. 

Mellé pedig mutassanak nekik véres jeleneteket, hogy szokják a látványát. A szülők bevonásával még tovább csökken az esélye annak, hogy egy gyerek a kalifátus elvei ellen lázadjon fel. 

Fontos szerep jut a már beszervezett gyerekekre is, akiknek kortársaik között kell toborzóbeszédeket tartaniuk, és meggyőzni a többi gyereket arról, hogy az övék a legjobb élet, ami választható. 

Ezeknek a technikáknak köszönhetően a legkisebb gyerekek is úgy nőnek fel, hogy az Iszlám Állam ideológiája lesz számukra a mindennapi élet alapja, ezek lesznek azok az igazságok, melyekben megbíznak. 

Lesz majd, aki lebombáz egy gyerekeket kiképző tábort? 

A legfontosabb kérdés persze az, hogy mi lesz ezekkel a gyerekekkel, ha egyszer sikerül legyőzni az Iszlám Államot és visszafoglalni Irak és Szíria teljes területét. Az egyértelmű, hogy ezek a gyerekek súlyos fizikai és mentális traumáknak vannak kitéve, miközben nagyon erőteljesen kiképzésen mennek át. Az ISIS esetleges legyőzése után óriási munka lenne visszaintegrálásuk a társadalomba. 

Más régiókból, ahol már meg kellett küzdeni a problémával (igaz, jellemzően jóval kisebb mértékben), már ismertek különféle módszerek, melyek segíthetnek hasonló helyzetből kiszabadított gyerekeknek.

Az biztos, hogy széleskörű nemzetközi összefogás kell majd, a megfelelő családok nélkül maradt gyerekeknek nevelői szülői hálózatra lesz majd szükség, miközben civil szervezetek és államközi szereplők által felügyelt szakértői-támogatói hálózat felállítása is kell majd. 

Ezek elsőre mind meglehetősen hangzatos, de semmitmondó kijelentéseknek tűnhetnek, de a jelentés alapján igazi esélyt a napi szinten megvalósított szakértői munka hozhat majd el, ha egyszer véget ér a krízis a térségben. 

Mindez persze arra az optimista forgatókönyvre építi, hogy az Iszlám Államot belátható időn belül sikerül visszaszorítani, és visszatérhet az élet egy normálisabb kerékvágásba. 

És ha nem így lesz? Erre még nem igazán vannak válaszaink. A kutatást végző szervezet alapítója, Nawaz is azzal fejezi be említett cikkét, miután megemlít egy moszuli árvaházat, ahol leendő dzsihdásitákat kezdtek el kiképezni, hogy vajon ki lesz majd az a vezető, aki jóvá fog hagyni egyszer egy légicsapást egy olyan kiképzőtáborra, ahol csak gyerekek vannak. 

A teljes jelentés itt olvasható el. 

A felső képen szír gyerekek láthatóak, akik Kobaniban az ISIS-től lefoglalt fegyvereket nézik (AFP / YASIN AKGUL)