• A Katmandu-völgyi Boudha sztupa, ami a buddhisták egyik legfontosabb zarándokhelye, az egy évvel ezelőtti földrengésben megsérült, de egyébként is ráfért már egy teljes felújítás.
  
• A képriport a tavaly szeptember óta, amolyan nepáli tempóban zajló munkálatokat mutatja be, közben persze a sztupát és az itteni életet is.
  
• Sákjamuni Buddhának szombaton van a születésnapja.

A Boudha sztupa vallási, kulturális és archeológiai szempontból egyaránt igen fontos építmény, amely a Tibetből érkező ősi kereskedelmi útvonalon fekszik. A nepáliak szerint Sivadeva király, a tibetiek szerint egy vallásos tibeti asszony, Dzsjadzima és négy fia alapította úgy ezerötszáz évvel ezelőtt. Jelenlegi formáját a 15. században kapta.

A 43 méter magas sztupa - amely 1979 óta UNESCO világörökségi helyszín - minden egyes része az öt elem valamelyikét jelképezi. Az univerzumot szimbolizáló félgömb tetején lévő négyszögletes torony (harmika) oldalaira Buddha mindenlátó szemeit festették. A szemek feletti tizenhárom szintes piramis a megvilágosodás lépcsőfokait jelképezi. A piramis tetején az aranyozott baldachin vagy ernyő a levegő elem szimbóluma és a buddhák védelmezője.

Pár héttel a 2015. április 25-ei földrengés előtt így zajlott az élet a Boudha sztupánál: turisták sétálgatnak az alapzaton, míg a tibeti hívek, buddhista szerzetesek és nyugati tanítványok borulódeszkákon leborulásokat végeznek a sztupa felé.

A hagyomány szerint a gyakorlók ezzel a fizikai aktussal menedéket vesznek a Három Drágaságtól: a buddháktól, a dharmától (tanítások) és a szangától (gyakorlók közössége). A leborulás ugyanakkor megtisztítja a test szennyeződéseit, például az egészségtelen ételek, az alkohol, a dohányzás okozta testi panaszokat és közben egy minden testrészt megmozgató napi kondicionáló torna is.

A tavalyi első nagyerejű földrengésben a téglából emelt felsőrész, a piramis és felette a baldachin rongálódott meg. Sokan akkor kezdték komolyan venni a rengéseket, amikor látták, hogy a sztupáról is peregnek az aranyozott borítólemezek.

A felső rész sérült, de az alap szilárd maradt. A sztupa eredete formailag egy földhalom tetején felállított oltárra vezethető vissza, tehát ez nem egy épület, amibe be lehetne menni, viszont körbejárható.

Fentről jól látszik, hogy a Boudha alakja egy óriási mandala, vagyis a buddhista kozmológia keresztmetszete. Az alapzat, a föld szimbólum három pódiumból áll, ezek mérete egyre csökken. Az alsó szintre fel lehet menni, de csak turisták teszik, a hívek nem lépnek rá egy mandalára. Az alapzatot egy tizenhat oldalú szabálytalan fal veszi körül, rajta imamalmokkal.

Ahogy szeptemberben véget ért az esős évszak, nekikezdtek a rekonstrukciónak. Egy, az itteni építkezéseken használatos bambusz állványzatot építettek a sérült felső rész köré, amit így elkezdtek visszabontani.

Az aranyozott borítást, a buddhaszemeket, a szent tárgyakat, szövegeket, megvilágosodott mesterek relíkviáit, amit az elmúlt századokban a sztupába rejtettek, hogy növeljék annak erejét, ládákba pakolták, lepecsételték, és míg tart az újjáépítés, a szomszédos kolostorban őrzik.

Az állványzat alatt a csúcsról lebontott baldachin faváza rejlik, amit a sztupa tövében helyeztek el, hogy a hívek és a turisták áldást vehessenek, vagy csak megcsodálhassák ezt a közelről elég nagy szerkezetet.

Az indiai mester Padmaszambhava, a tibetieknek Guru Rinpocse, aki a hétszázas években elvitte Sakjamuni Buddha tanításait Tibetben, és akire második Buddhaként tekintenek, annak idején megjövendölte, hogyan lesz a sötét kor pusztításai, a Tibet és Kína között kitörő "viharszerű háború" után újjáépítve a Nagy Sztupa.

"Bármilyen lény látja felújítását, érzi testével vagy elképzeli lelkével, annak tudatából eloszlik hatvanezer mahakalpa nemtudása, negativitása és zavaros cselkedetének lenyomata."

Ez a kultikus építmény a buddhisták mekkája, siratófala, születés temploma, egyszer legalább el kell ide zarándokolniuk.

Az itt élők számára napi gyakorlat a korázás, ami tágabb értelemben zarándoklatot jelent, itt viszont a sztupa körüli körözést, amikor az óramutató járásával megegyező irányban háromszor, hétszer, huszonegyszer, vagy akár száznyolcszor körbejárják az építményt, az om mani padme hum vagy egyéb mantrát recitálva, kívánságokat megfogalmazva, felajánlásokat téve.

A gyerekek itt korázással és az imamalmok pörgetésével nőnek fel. A korázás azért vált rítussá, mert a hívek úgy tartják, a sztupa a három idő - múlt, jelen, jövő - buddháit egyesíti magába, s mint ilyen egy "kívánságteljesítő drágakő", amit itt kérnek, az bizonyosan teljesül.

Van, aki számára már-már babonás szokás, hogy minden nap megtegye a maga köreit, míg a fiataloknak a sztupa egy kellemes találkozóhely.

Vannak tibetiek, akik leborulásokat végezve járják körbe a sztupát. Az odaadásnak ez a formája szokásos a tibeti szent hegy, a Kailash, de minden kolostor, templom körül is. Úgy gondolják, ezzel sok életük negatív tetteit tisztíthatják meg.

A hívek gyalogosan akár több száz kilométert is megtesznek egy szent helyhez, úgy, hogy minden harmadik lépés után a földre borulnak.

Noha Nepál a színes buddhista imazászlóiról ismert, a lakosság többségében hindu vallású. A buddhizmus akkor terjedt el itt jobban, amikor a kínai kulturális forradalom nyomására a hatvanas évektől megjelentek a tibeti menekültek. Ezután sok helyi is vallást váltott, viszont a szent tibeti szövegeket, párat leszámítva, nem fordították le nepáli nyelvre. "A hinduk is elfogadják, hogy szanszkritul imádkoznak" - ad egyfajta magyarázatot egy khenpo, vagyis buddhista tanító.

A kínaiaknak "köszönhetően" a buddhizmus kiáramlott a nyugati világba is. Sok tibeti mester tanít mindenfelé, és mivel a nyugati dharmagyakorlóknak a szívbéli odaadáson kívül fontos volt, hogy értsék is ezeket az ősi időkben sokszor titkos iratokat, ma már minden ország buddhistái saját nyelvükön olvashatnak számos szöveget, végezhetik a napi gyakorlatokat.

Ezek többszintű jelentéssel bírnak, így ameddig a gyakorló nem részesül egy megvalósított mester beavatásában, majd elmélkedés és meditáció útján nem jut el bizonyos felismerésig, valóban titkosak maradnak, rejtegetés nélkül is - nyílt titkok, így mondják.

Üzletek, sztupára néző teraszos kávézók, éttermek, kolostorok váltják egymást a sztupa körül. A Megvilágosodás elnevezésű kegytárgybolt és a Boudha Kitchen étterem között Chogye Trichen Rinpocse kolostora található. A nagytekintélyű mester 2007-ben eltávozott, követői várják újjászületését, hogy a hagyomány szerint ismét elfoglalhassa trónját kolostorában. Általában a közeli tanítványok feladata, hogy felkutassák mesterük új inkarnációját.

A nagyszámú tibeti menekültnek köszönhetően az 1960-as évektől kezdve több mint ötven tibeti gompa (kolostor) épült a Boudha sztupa környékén.

Október közepére aztán teljesen visszabontották a sztupa felső részét.

Kiszedték a tengelyoszlopot is, amit a sztupa tövében helyeztek el, hogy mindenki közelről láthassa azt, ami addig magasan és rejtve volt. Az oszlopon a tibeti OM szótag.

Október közepétől a négy nagy buddhista vonal lámái szertartást tartottak a sztupa melletti téren, hogy megáldják az új tengelyoszlopot, amely a ceremónia alatt az oltáron feküdt a maga hat-hét méteres valóságában.

A tengelyoszlop jelentősége már nevéből adódik. "A sztúpa további részének építéséhez a meditációs mester megidézi a sztúpa védő istenségeit. A kupolába mandalát helyeznek, ennek közepében állítják fel a tengelyoszlopot. Az eredetileg fából készült, fölfelé keskenyedő póznát pontosan abba az irányba kell fordítani, amerre a fa kivágása előtt nézett."

A huszonegy napon át tartó szertartás végén, november 3-án a helyére állították az új tengelyoszlopot. Az a kis rúd az, a félgömb tetején, felette védelmezőernyővel.

A taxisnak mondjuk, hogy a Boudha Stupa gate-hez kérnénk. A Thamelből, a turistanegyedből 5-600 rúpia, 1500-1800 forint a sztupáig. A főútról, a főkapunk érkezve ez a látvány fogad minket, bár a párnaárus nem garantált. A sztupa körül tilos a dohányzás.

December közepére ezt a Kondor Béla-féle építményt emelték, amin még a sokat látott helyiek is elámultak. A vázra egy sínpárt szereltek, kis kocsiban ezen húzzák fel a téglát, amiből az új felső részt építik.

"Ne kövessetek el ártó tetteket a testetekkel, beszédetekkel és tudatotokkal! Örömmel és bőségesen gyakoroljátok az erényes tetteket!" - tanítja Sakjamuni Buddha, és valóban, a hívek számára mérhetetlen érdem, vagyis jó karma és boldogság, ha egy ilyen szent hely újjáépítésében segédkezhetnek. Sorban állnak férfiak, nők, öregek, fiatalok, hogy kézről-kézre adhassák a téglákat. A munkásoknak néha le kell állítaniuk őket, annyira belelendülnek az érdemszerzésbe.

Minden évben a tibeti újév környékén tartják az egyhetes úgynevezett monlamot. Ilyenkor a lámák vezetésével a szerzetesek egész nap szertartásokat végeznek, mantráznak, imádkoznak, vagyis tisztító-átalakító gyakorlatokkal és a védelmezők segítségül hívásával a világesemények és a lények életének jobbrafordulásán dolgoznak, valamint mestereik hosszú életéért fohászkodnak, hogy minél tovább taníthassanak.

Évszázadok óta igen sok jómódú tibeti kereskedőcsalád él Katmanduban, de nemcsak ők, minden világi hívő hozzájárul pénz és ételfelajánlásaival ezekhez a szertartásokhoz és a kolostorok fenntartásához. Ez amolyan dharmabiznisz: az adományokért cserébe a szerzetesek imádkoznak, akadályeltávolító tűzszertartásokat végeznek a szponzor és családja üzleti sikeréért, jó egészségéért.

Oltár, rajta tormákkal, vagyis lisztből és vízből gyúrt, úgynevezett campából készült formákkal, füstölőkkel, virágokkal, melyekkel a szertartáson felajánlásokat tesznek a buddháknak, megvilágosodott mestereknek, istenségeknek, védelmezőknek. A program végeztével a tibeti hívek szeretik ezeket a számukra áldást hordozó tárgyakat hazavinni.

A szertartás mögött maga a szamszára, vagyis a súlyos élet.

A meditációban elmélyült mesterek eltávozásának körülményeit Bertolucci Kis buddhá-ja bemutatta.

Itt egy ilyen mester testét viszik a sztupa körül, a hívek pedig azért imádkoznak, hogy mihamarabb folytassa tevékenységét: újra testet öltsön, hogy útmutatásaival megszabadítsa a lényeket a szamszára szenvedéseitől, aminek gyökere - Buddha tanai szerint - a duális gondolkodás és az ebből fakadó hat negatív érzelem.

A buddhisták egyébként azt tartják, hogy aki megpillantja a Boudha sztupát, az következő életeiben elkerüli az alsó világokat, vagyis az éhes szellemek és a pokollények világát. Ezekre a Bosch-i rémképeket idéző helyekre - ahogy azt a Tibeti halottaskönyv leírja - a negatív érzelmektől és félelmektől megzavarodott lélek vetődik.

Januárban elkezdték a sztupát körülvevő fal felújítását is. Az imamalmok közti kis mélyedésekbe az elmúlt időkben aranyozott buddha szobrokat helyeztek el, melyeket korázás közben a hívek meg-megérintenek. Ahogy a renoválás miatt visszabontották a vakolatot, ezek a szobrocskák is jobban előtűntek. A régiek helyére most újakat tettek.

A buddhákat különböző attribútumokkal ábrázolják. Ez itt Gyógyító Buddha szobra, jobb kezében gyógynövénnyel, baljában koldulótállal.

A tavalyi katasztrófa óta folyamatosan vannak kisebb-nagyobb utórengések, talán ezért se sietik el a felújítást. A most április 9-én történt 4,5-ös erősségű rengés nyomán kisebb repedések keletkeztek a sztupát körülvevő, már épp újravakolt falon.

Márciusban mindenesetre elkezdték a felsőrész újraépítését. A munkálatokban közreműködőkhenpótól úgy tudjuk, a tervek szerint még egy év kell, hogy befejezzék a sztupa teljes rekonstrukcióját. Nem lesz kis munka például az aranyozott lemezek felhelyezése atoronyrész falára, amelyhez 21 kiló aranyat használnak majd fel.

Guru Rinpocse jóslata szerint, ha sikerül felújítani a Nagy Sztupát, akkor "a magyarázatok és tanítások átadásának akadályai eloszlanak és a Dharma újjáéled. A hagyomány átadásának mesterei megerősítik iskoláikat, és felmutatják Buddha követendőpéldáját." És persze örvendeznek majd a turisták is.A tibeti naptár szerint egyébként ma született Sziddhárta herceg a nepáli Lumbiniben,hogy aztán Sákjamuni Buddhaként váljon ismertté, mostanában még a díszkertekben is.