2017-ben 19 részes videó- és cikksorozatban tártuk fel Ferencváros korrupciógyanús ügyeit. Az önkormányzat vezetése nehéz helyzetbe került, ugyanis egyre több médium, ellenzéki képviselő és kerületi lakos foglalkozott a zűrös esetekkel, amik ráadásul nem elvont, távoli, ép ésszel felfoghatatlan léptékű vagyonosodásokról szóltak, hanem a ferencvárosi emberek és családok számára átélhető, a hétköznapjaikat húsba vágóan érintő esetekről, olyanokról, mint a parkolás, lakhatás, játszóterek, vendéglátóhelyek, kerületi építkezések, kéményfelújítások, kátyúzás és még sorolhatnánk.

Az önkormányzat ahelyett, hogy kivizsgálta vagy legalább érdemben foglalkozott volna a feltárt és bebizonyított visszás ügyekkel, izomból támadásba lendült. Az ellenzéki képviselőket, Baranyi Krisztinát és Jancsó Andreát, akik segítették a feltáró újságok munkáját, kizárták a bizottságokból, kommunikációs szakembereket vettek fel a polgármester mellé, a sajtót pedig jogi szőnyegbombázással próbálták visszavonulásra kényszeríteni: megállás nélkül indították a helyreigazítási és rágalmazási pereket.

Per, per hátán

Cikkeinket összesen 50 pontban támadta meg az önkormányzat és Bácskai János polgármester. Ezen pontok egyike sem érintette a cikkek lényegi állításait. De a perelt pontokból tisztán látszik, hogy nem is a lényegi állítások cáfolata volt a cél. Sokkal inkább a kifárasztás, az elterelés és az ügyek eltussolása. Úgy számoltak, egyébként helyesen, hogy a kerületi adófizetők jóvoltából, az önkormányzat nagyságrendekkel nagyobb kapacitást, több anyagi forrást, sokkal több helyreigazítási ügyben járatos ügyvédet és PR-szakembert tud mozgósítani, mint a 444.

És amíg bíróságra járunk, bizonyítékokat rendszerezünk, addig nem írunk cikkeket.

Másrészt, ha csak egy vagy két pontot elbukunk a bíróságon, akkor be lehet tölteni a politikai nehéz fegyverzetet, és minden csövön ezerrel lehet tolni, hogy a bíróság kimondta: minden hazugság volt, Ferencvárosban minden szabályosan és rendben zajlik. Pedig ilyet nyilván nem mondott egyetlen bíróság sem.

A stratégiáról Bácskai János polgármester maga nyilatkozott egy őszintébb pillanatában a Hír Tv-nek, amikor arról beszélt a cikksorozatunk kapcsán, hogy nem arról szólnak az általuk indított helyreigazítási perek, hogy mi az igazság, hanem arról, hogy mi mit tudunk bebizonyítani, és esetleg mit nem. 

A helyzet abszurditását mutatja, hogy a héten azért ültünk Bácskai Jánossal a III. kerületi bíróságon, mert a polgármester azért is rágalmazási pert indított ellenem, hogy egy cikkünkben azt állítottam, 2010 óta lehet a kerületben szociális és piaci alapon lakást igényelni, és ezzel állítása szerint a becsületébe gázoltam, és megaláztam őt.

Viszont a bíróságon Bácskaiék mindössze annyit tudtak elérni, hogy a 19 cikkből két esetben, három részletben jogosnak találják a helyreigazítási igényüket. 

Milyen állításokról is van szó?

1. „A Lónyay utca 26. a kerület egyik különleges háza, műemléki védettséget élvez, 1838 óta álló önkormányzati épület, de évtizedek óta elhanyagolják. Az állagmegóvásra egyáltalán nem költött a városvezetés. Egyetlen dologra voltak hajlandók pénzt áldozni, az pedig a kéményfelújítás volt.”

Ferencváros nagymenője villogóval jár, és saját burkolati jelen parkol című cikkünk részletesen foglalkozik Bácskai János polgármester barátjának, vitorlás-csapattársának, Rudits Tibornak kerületi birodalmával és korrupciógyanús ügyeivel. A cikkben a megszerzett önkormányzati lakások és az érdekeltségébe került vendéglátóhelyek mellett azt is bemutatjuk, hogy Rudits Tibor cégének, a Kéményszervíz 1989 Kft.-nek milyen problémás, önkormányzati megbízásra végzett kéményfelújításai voltak. A cikkben több konkrét példát is bemutattunk. A bemutatott házak közül az egyikről, a Lónyay utca 26-ról a cikkünkben azt állítjuk, hogy közvetlen azelőtt újították fel a kéményeit, teljesen feleslegesen, mielőtt a házat eladta az önkormányzat. Ezeket a lényegi állításokat és a kéményfelújításokról szóló tényeket nem érinti az ítélet. Azt is állítottuk, hogy kéményre ugyan költött az önkormányzat, de állagmegóvásra nem. Az önkormányzat a bíróságon azt állította, hogy 14 millió forintot költött a házra. (Arról a szöveg nem állít semmit, hogy mikor, kik és pontosan mire költötték ezt a pénzt.) A bíróság első fokon a 444-nek adott igazat, másodfokon az önkormányzatnak.

2. A másik pont a Ferenc téri Liliput Játszóházra vonatkozó egyik mondatunk volt:

„Itt működtetik a Liliput Játszóházat és Családi Napközit. A hely a kerületi parkolási társaságé volt, ám ők egyszeriben leléptek, és hamarosan a Liliput költözött be a helyére. Az üzlethelyiségre mások is szerettek volna pályázni, ha erre lett volna lehetőségük.”

A fent említett cikkünkben mutattuk be Martos Dániel vagyonkezelő, a kerületi Fidesz-frakció volt vezetőjének és családjának önkormányzati bizniszeit és vagyonosodását. Ezek között szerepel, hogy Martos húga és unokahúga is pályázatokon nyertek a kerületben. A kincstárnok testvérének, Martos Zsófiának a cége, a Liliput kft. pályázati úton szerzett bérleti jogot az önkormányzattól a Ferenc téren. Miután a volt vagyonkezelő rokona megnyerte a pályázatot, az önkormányzat jelentősen leszállította az üzlethelyiség bérleti díját havi 157 994 Ft-ról 48 000 forintra. Ez a cikkünk legfontosabb állítása. Az egyik – névtelenül nyilatkozó – helyi vállalkozó azt is nehezményezte, hogy nem tudott elindulni a pályázaton, pedig szeretett volna; hiába figyelte a pályázati lehetőségeket, hiába érdeklődött, nem tájékoztatták arról, hogy megpályáztatják azt a helyiséget. Az önkormányzat azt állítja, hogy meghirdette a pályázatot, de forrásunk és mi ennek a nyomát nem találtuk az önkormányzat honlapján. A bíróság első fokon a 444-nek adott igazat, másodfokon az önkormányzatnak. 

3. A „Mint a Buddhához, úgy járulunk elé” című cikkünk Varga József fideszes parlamenti képviselőt, volt alpolgármestert és az ő kerületi tevékenységét mutatja be. A  helyreigazítási per és így az ítélet nem érintette a Varga Józseffel kapcsolatos állításainkat, csupán a cikknek azt a részét, amelyben a kerületi parkolást üzemeltető cég, a FER-PARK Kft. problémás működését tárgyaltuk. Az egyik állításunk az volt, hogy mióta a kerületben ez a cég üzemelteti a parkolást, tehát 2010 óta, a kerület parkolásból származó nyeresége csökkent, sőt elolvadt. És ez csak azért nem látszik a zárszámadásból, mert a parkolási nyereségbe beleszámolták a kerékbilincselésből származó nyereséget. Az önkormányzat azt állítja, hogy a nyereség nem csökkent. Bemutatott bizonyítékainkat az első fokú bíróság nem fogadta el. (Erről a perről az írásos ítéletet még nem katuk meg, így a helyreigazítás pontos szövegét még nem ismerjük.)

Ehhez szorosan kötődik, hogy több cikkünkben külön, teljes terjedelmében foglalkoztunk a kerületi parkolási cég, a FER-PARK Kft. működésével. Ezek ellen a cikkek ellen is helyreigazítási pert indított az önkormányzat, amit első fokon minden pontban elveszített. Az elveszített pert követően az önkormányzat

a nyilvánosság nyomására hivatkozva felbontotta a szerződést a parkolási céggel.Tehát tényfeltáró munkánknak következménye volt: a „nyomás alá került” önkormányzat megszüntette  a kerület számára előnytelen szerződést. A parkolási ügy a cikksorozat eddigi legsikeresebb része. 

Az elmúlt évben indított perek, sok időnket és energiánkat vitték el, de közben lendületet is adtak a feltáró munkának, mert a bizonyítékok állandó rendszerezésének, a különböző ügyek ismételt tanulmányozásának, végigrágásának gyakran az lett a következménye, hogy újabb zűrös ügyekbe botlottunk, amiket nyilvánosságra is hoztunk, és amiken még dolgozunk. Tehát a sorozat folytatódik.