Pénteken mutatta be a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság-tudományi Intézete azt a kötetet, amelyben annak néztek utána, hogyan teljesít a magyar közoktatás. 95 szempontból vizsgálták a magyar oktatást, elsősorban az általános és középiskolákat, de volt, ahol kitértek az óvodákra, sőt a felsőoktatásra is.

Az pedig elég egyértelműen kiderül a kiadványból, hogy egy sor mutató szerint nagyon rossz irányba halad az oktatási rendszer.

Ezek közül szemezgetünk.

Az utóbbi pár évben rendre elhangzik az a kritika a kormányzattal szemben, hogy nem fordít elég pénzt az oktatásra. Ez egészen 2013-ig igaz is volt, akkor viszont a kormány elkezdte önteni a pénzt a rendszerbe, a pedagógus-életpályamodell bevezetésével és a tanárok béremelésével láthatóan több pénz került az oktatásba:

• Egyrészt közel harmadával nőttek az egy diákra jutó közkiadások az általános és a közpiskolákban.
• Másrészt nőttek a tanárok bérei is.

A kérdés, hogy ez mire elég, az adatokat összeállító kutatók pedig egyáltalán nem voltak bizakodóak.

A magyar közoktatás finanszírozása európai összehasonlításban még mindig a sor végén kullog, GDP-arányosan csak három ország teljesít nálunk rosszabbul (Csehország, Szlovákia és Litvánia).

És hiába a béremelés, a tanárok keresete még mindig jócskán elmarad a hasonló végzettségű, de egyéb munkakörben dolgozó diplomások átlagbérétől:

2016-ban egy főiskolai végzettségű tanár csak az átlagbér 80 százalékát kereste, egy egyetemi végzettségű pedig csupán a 60 százalékát.

Annak az oka pedig, hogy miért nő mégis a tanárok keresete sokkal prózaibb: az életpálya-modell sokkal több pénzt ad az idősebb tanároknak, a magyar tanári kar pedig egyre öregebb. Az 50 évnél idősebb tanárok aránya évek óta nő, a 29 évnél fiatalabbak aránya pedig csökken.

A középiskolákban például már alig fél százalékos a pályakezdő tanárok aránya, pedig 2003-ban ez még két százalék körül volt.

A szegények olyannyira le vannak maradva, hogy arra nincs szó

Az egyre öregebb, és rossz anyagi helyzetben lévő tanárok mellett a kutatók felhívták a figyelmet a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek (HHH) teljesítményére is. Az iskolák alapfeladata lenne, hogy a gyerekek az otthonról hozott hátrányaikat (például a szegénységet, vagy az alulképzett szülők által jelentett hátrányt) minél jobban segítsenek ledolgozni, és ezeknek a gyerekeknek a teljesítményét közelítsék a kisebb hátrányokkal rendelkező gyerekek teljesítményhez.

Az országos kompetenciamérések eredményéből azonban kiderült, hogy óriási különbség van egy halmozottan hátrányos helyzetű, és egy nem halmozottan hátrányos helyzetű gyerek teljesítménye között.

A különbség a kutatók szerint olyan nagy, hogy egy 10.-es HHH-s gyerek rosszabbul teljesít, mint egy 6.-os nem HHH-s gyerek.

A tesztpontszámaik között 200 pontos különbség van. “Ez így enyhén szólva is… figyelemre méltó” - mondta Horn Dániel, a kötet egyik szerzője. Ezzel az eredménnyel ráadásul Magyarország évek óta a legrosszabbul teljesítő országok közé tartozik az EU-ban. Sőt, 2015-ben csak Szlovákiában volt ennél nagyobb az egyenlőtlenség.

Persze mindez nem csoda, ha megnézzük, hogy például a kistelepüléseken élők mennyire férnek hozzá az iskolákhoz: 2015-ben a települések több mint felében nem volt felső tagozatos oktatás, míg az óvodai ellátás a települések 30 százalékában nem elérhető helyben. A középiskolák is nehezen hozzáférhetőek, az országban például a kistérségek (nem települések, hanem kistérségek) öt százalékában semmilyen középiskola nincs.

A kormány azt korábban külön vállalta, hogy tíz százalékosra csökkenti az iskolákban a lemorzsolódás arányát ( ezt egyébként rengeteg ország vállalta). Ez azért fontos, mert európai összehasonlításban Magyarországon relatíve magas a korai iskolaelhagyók száma, ráadásul az utóbbi időben még nőtt is.

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében ez az arány 20 százalék körüli, azaz minden ötödik gyerekek idő előtt otthagyja az iskolát. Csongrád megyében csupán 5 százalék.

A kutatók szerint látványos az is, hogy az úgynevezett Híd programok keretében kiugróan magas a lemorzsolódási arány (40-60 százalék). Ez az a program, amely direkt arra lett kitalálva, hogy visszasegítse a közoktatásba a már lemorzsolódott diákokat (igaz, ők kifejezetten a problémás gyerekekkel foglalkoznak).

Az egyre rosszabb iskolaelhagyási adatokban a kutatók szerint jelentős szerepe van annak, hogy a kormány 2012-ben 18-ról 16 évre csökkentette tankötelezettség korhatárát. Mondván, hogy aki dolgozni szeretne, az ki tudjon lépni a munkaerőpiacra. 2012-ben el is kezdett nőni a foglalkoztatott 15-19 éves fiatalok száma.

Tudják melyik munkakörben emelkedett nagyot, csaknem négyszeresére a foglalkoztatott fiatalok száma 2008 és 2015 között? A közmunkás munkakörben.

Két év, és a jelentkezők felét nem fogják felvenni a felsőoktatásba

Az egyik legfontosabb kérdés a közoktatással kapcsolatban, hogy mennyire tudja bejuttatni a diákokat a felsőoktatásba, az egész oktatási rendszerrel kapcsolatban pedig az, hogy az egyes végzettségek mennyire tudnak jó fizetéssel járó munkát biztosítani a fiataloknak.

A kutatók ezekben a kérdésekben szomorú tendenciákra hívták fel a figyelmet.

Egyrészt, az általános iskolát elvégzett diákok tavaly először jelentkeztek inkább gimnáziumba, mint szakgimnáziumba (holott a szakközépsuli hosszú évek óta vezette ezt a listát). Igen ám, de hiába jelentkeztek többen gimnáziumba, egyszerűen nem volt annyi hely, hogy ennyi embert felvegyenek, azaz a gimnáziumok kapacitáshiánnyal küzdenek.

“Gyakran halljuk, hogy nem kell érettségi, mert a mai szakközépiskolai képzés jól hasznosul a munkaerőpiacon” - mondta Varga Júlia, a kötet egyik szerzője. Majd mutatott egy táblázatot, amelyen az látszódott, hogy az érettségivel rendelkező 35 év alatti fiatalok majd a dupláját keresik annak, amennyit egy érettségivel nem egyenértékű középfokú végzettséggel rendelkező fiatal.

Ez ráadásul még mindig sehol sincs a főiskolai és az egyetemi végzettség által nyújtott keresetekhez. Egy MA végzettséggel rendelkező fiatalnak ötször annyi a fizetése, mint egy sima érettségivel rendelkező fiatalnak.

Varga felhívta a figyelmet arra is, hogy mindezek ellenére a felsőoktatásba felvettek száma két év múlva akár a felére is visszaeshet.

Ennek egyszerűen az az oka, hogy 2020-tól már csak középfokú nyelvvizsgával lehet bekerülni a felsőoktatásba. 2016-ban azonban a gimnáziumokból a felsőoktatásba jelentkezők felének nem volt ilyen nyelvvizsgája, a szakgimnáziumokból jelentkezőknek pedig csupán a negyedének.

Ahhoz, hogy a diákok rendesen megtanuljanak egy nyelvet, legalább heti öt nyelvórára van szükségük. 2016-ban azonban a gimnáziumokban mindössze a diákok 53 százaléka tanult legalább heti öt órában angolt, németet, franciát, olaszt vagy spanyolt, A többi iskolatípusban pedig ez az arány még kisebb.

“Ezek az ábrák arra utalnak, hogy ha másfél éven belül nem lesz nagy változás, igencsak vissza fog esni a felsőoktatásban tanuló gimnazisták száma” - mondta Varga Júlia.