A Független Diákparlament nevű diákszervezet – ami az utóbbi hónapokban több tüntetést is szervezett, amivel kihívta maga ellen a NER-t – hétfő este a budapesti Gödörbe nyilvános vitát rendezett az oktatási rendszerről, és erre az összes parlamenti frakció miniszterelnök-jelöltjét meghívták. Közülük Szél Bernadett (LMP), Karácsony Gergely (MSZP-P) és Vona Gábor (Jobbik) fogadta el a meghívást. Rajtuk kívül Gyarmathy Éva klinikai és nevelés-lélektani szakpszichológus, az MTA tudományos főmunkatársa és Kormos Krisztián, a Független Diákparlament egyik diákja vett részt a beszélgetésen.

Mivel a Fidesz-KDNP nem ment el, így értelmes témákról emberi hangnemben tudtak beszélgetni, és egyszer sem hangzott el, hogy „Soros” vagy hogy „migráns”.

A miniszterelnök-jelöltek pár perces időegységekben mondhatták el, mit gondolnak az adott témákban:

1. Melyek (lennének) az oktatási rendszer legfontosabb céljai?
   
2. Hogyan nézne ki egy korszerű, 21. századi oktatási rendszer?
   
3. Hogyan lehetne igazságos(abb) az oktatási rendszer? Hogyan csökkenthetőek a diákok közti esélykülönbségek?
   
4. Hogyan valósítható meg a felelős állampolgári nevelés az iskolában?

Ahogy az várható volt, a miniszterelnök-jelöltek a rövid vitában leginkább jól hangzó, de – az időkeret miatt is – nyilván felszínes oktatási koncepciókat vázoltak, olyanokat, amik gyerekeknek, szülőknek és tanároknak is a kedvükre való lehet. Kisebb-nagyobb csipkelődések előfordultak, de lényegében mindenki egyetértett abban, hogy a magyar oktatási rendszert úgy, ahogy van, meg kell újítani.

Vona azzal nyitott, hogy nagyon büszke a Független Diákparlamentre, és hogy az ajtaja mindig nyitva áll majd a diákok előtt. Szerinte 21. századi oktatásra lenne szükség.

Karácsony Gergely azzal kezdte, hogy a Független Diákparlamentnek sokat köszönhetünk abban, hogy legalább írmagja maradjon a demokratikus vitának. Karácsony egyik fő problémája volt, hogy a Fidesz gyakorlatilag a Jobbik programját valósította meg, úgyhogy nem érti, mi a Jobbik álláspontja most.

Szél azt mondta, hogy Karácsony Vonával vitatkozik, ő viszont a Fidesszel szeretne, ugyanis a párt a Parlamentben gyatra helyesírással szállt bele a diákparlamentbe, amin a gyatra helyesírást kérte számon.

Az oktatási rendszer legfontosabb céljai

Szél Bernadett szerint egy kis Svájcot lehetne csinálni ebből az országból, amihez viszont az oktatásra kell sokat költeni, hogy meglegyen „minden, amit kérnek”. A Fidesz szerinte Hoffmann Rózsa álmát valósították meg, ellenben az LMP oktatási rendszerében mindenkinek lenne hangja.

Vona abban reménykedik, hogy nyugalom, béke várhat az oktatásra, ami pártpolitikától mentessé, és újból szakmaivá válik.

Karácsony arról beszélt, hogy a mostani rendszerben mindenki (a gyerek, a tanár és a szülő is) stresszel. Szerinte a nemzetközi tapasztalatok alapján azt kell belátni, hogy azok az országok sikeresek, amelyekben erős az oktatás. A 21. században a tudásnál nincs fontosabb tőke, de nálunk a tudás leértékelődik: egyre kevesebben érettségiznek-diplomáznak, és a tudáshoz való hozzáférés is egyre egyenlőtlenebb. Szerinte Magyarország ma hátrafelé halad a mostani ipari forradalomban. Nincs ma nagyobb nemzeti ügy, mint a tudásalapú társadalmat építeni – mondta.

Szél erre úgy reagált, hogy Karácsony az MSZP színeiben ül ott, márpedig az MSZP-nek az oktatás terén van elszámolni valója. Azt mondta, arra kíváncsi, mi a garancia arra, hogy az MSZP úgy fog viselkedni a témában, ahogy arról Karácsony beszélt, és nem úgy, ahogy a szocialista kormányok az oktatást kezelték.

Vona azt mondta, ő nem a múlttal foglalkozna, hanem a jövővel. Szerinte a tudatosság a fontos: az önálló gondolkodásra, a kreativitásra, a problémamegoldásra való képességre kell a gyerekeket nevelni, nem a lexikális tudásra kell építeni.

A szakpszichológus Gyarmathy Éva szerint a gyerekeknek leginkább tanulni, felejteni és újra megtanulni lenne fontos. Nagyon gyorsan változik a világ, emiatt a közös problémamegoldásra kellene felkészíteni a gyerekeket.

A Független Diákparlamentet képviselő Kormos Krisztián arról beszélt, hogy a diákoknak nem egy dologból kell mély tudást szerezniük, hanem különböző kompetenciákat kell elsajátítaniuk, mert a munkaerő-piaci igények alapján arra van szükség, hogy ha kell, akkor menet közben is át tudják képezni magukat, megfelelve ezzel a folyamatosan változó piaci környezetnek.

A tudásalapú oktatás érdekében ígért konkrét intézkedésekről is kérdezték a jelölteket. Karácsony elsőként azt mondta, csökkenteni kell azt a tudásmennyiséget, amit a gyerekek fejébe bele akarnak tömni. Szél azt mondta, egy új nemzeti alaptantervre van szükség, az iskolákat be kell vonni a döntéshozatalba, a tanároknak pedig növelni kell az autonómiáját, és tehermentesíteni kell őket, a pályakezdő tanárok kezdőbérét ezért az LMP háromszorosára növelné. Vona is a túlterheltséget nevezte meg elsőként.

A korszerű oktatási rendszer

Szél szerint a 21. században az egyénnek kell lennie a központban, nem egy kockafejű embernek kell a gyerekekbe verniük egy központi alaptantervet. Ő olyan országot szeretne, ahol mindenféle iskola, egyházitól az alapítványiig meg tud lenni egymás mellett, és a gyerek igényeinek megfelelően lehet válogatni. Szerinte Orbán két dologban nem bízott: a tanárban és a gyerekben.

Karácsony szerint az ideális oktatási rendszer a tanár személyiségén alapul, és egyéniségeket kell képezni. Szerinte a magyar társadalom fuldoklik, ezért a kooperációra is meg kell tanítani az egyéneket.

Vona a gamificationről beszélt, szerinte fontos, hogy az örömöt bele kell csempészni az oktatásba, mert az motivációt szül, így a tudást nem csak bemagolják, nem veszik el.

Karácsony szerint a 21. századi oktatást úgy kell elképzelni, hogy sok felnőtt kevés gyereket tanít egyszerre. Szerinte ma tudni valamit nem az, hogy tudunk tényeket, amiket okostelefonokon 3 másodperc megtalálni, hanem tudni kell problémákat megoldani: nyelveket kell ismerni, folyamatokat kell átlátni, stb. Karácsony többször is a finn iskolarendszert hozta fel példának, ahol már azt is tervezik, hogy megszüntetik a tantárgyakat, mert az új oktatási rendszerek más tanulási módszereket igényelnek.

Szél Bernadett Dániát hozta fel példaként arra, hogyan lehet a digitális világra felkészíteni a gyerekeket, hogy a programozást is megtanulják, és az internet veszélyeire is felkészüljenek.

Vona ezen a ponton közbevetette, hogy nehéz újdonságot elmondani, hiszen már a legfontosabbakat elmondták arról, mennyire nem felel meg a mostani koncepció a 21. századi elvárásoknak. Finn, dán és japán példákra hivatkozott azzal kapcsolatban, hogy oktatási forradalomra lenne szükség. Azt is mondta, hogy a demokratikus értékekre való nevelésre is szükség lenne, bár a Jobbik elnöke szerint a demokratikus értékeket egyáltalán a felnőtt társadalomnak is el kellene sajátítania. Szerinte a 21. századi oktatás középpontjában a gyermeknek kell lennie.

Szél Bernadett – aki sokszor hangoztatta, hogy az ő pártja zöldpárt – erre azt mondta, megállja, hogy bármit mondjon a demokráciáról a Jobbik elnökének, de amikor valaki ígéreteket tesz, látni akarja, hogy a mögötte álló párt mennyire tartja magát ehhez.

Karácsony erre reagálva azt mondta, a Független Diákparlament már a szabadság légkörében szocializálódott, és pont azt teszi, amit kell. Szerinte az Orbán-kormánynak éppen azért olyan az oktatási rendszere, amilyen, mert Orbán tudja, hogy hosszú távon egy olyan ország, amiben szabad emberek vannak, meg fog szabadulni tőle.

Kormos Krisztián arról beszélt, hogy az apróságok számítanak: a természetismeret órák például lehetnének a természetben, az okostelefonokat pedig felhasználni kellene, nem kitiltani a tantermekből. Gyarmathy Éva pedig azt mondta, először fordul elő, hogy a gyerekek tanítják a felnőtteket olyan dolgokra, amiket csak ők tudnak, a felnőttek nem, tehát jó lenne, ha egymást tanítanák a gyerekek és a tanárok. Szerinte egy komoly szerepváltozás van, a pedagógus nem csak tanár, hanem tanulásszervező is kellene, hogy legyen.

A PISA-felméréseken elért gyatra eredményekkel kapcsolatban Vona Gábor azt mondta, ez mindenki szerint elkeserítő, a probléma-központúság lenne a lényeg: hagyjuk, hogy a gyerekek közösen oldják meg a problémákat. Szél felidézte, hogy egy matematikatanár azt mondta, alsó és felső évfolyamok között hirtelen nő meg a tananyag, és aki itt lemarad, az leszakad. Szerinte is szembe kellene nézni a PISA-felmérés számaival. Karácsony arról beszélt, hogy ha a társadalmat akarjuk megváltoztatni, akkor hosszú távon az oktatást kell megváltoztatni. (Itt valamiért feltették azt az eldöntendő kérdést, hogy törekedni kell-e arra, hogy minden gyereknek egyenlő esélyeket kell adni az oktatásban. Mindenki igent mondott.)

Egyenlő esélyek mindenkinek az oktatásban

Karácsony azt mondta, a társadalmakban kulcskérdés a tudás eloszlása. Felidézte, hogy Magyarországon az egyenlőtlenség kérdésében az OECD-országokban nagyon nagyok a különbségek az oktatásban, és ebből a szempontból 2010 előtt is rosszul álltunk. Felhozta, hogy a Jobbik nem írta alá az ellenzéki pártok által aláírt oktatási minimumot, amiben a halmozottan hátrányos gyerekek integrációját is sürgették.

Vona azt mondta, itt nem az integráció fontosságáról, hanem a hogyanról van szó, ebben van köztük vita. Szerinte ezt nem szabad dogmatikus integráció-szegregáció vitává degradálni.

Szél elmondta, hogy amikor az Alkotmánybírósághoz fordultak az ún. Taigetosz-törvény ellen, akkor a Jobbik is csatlakozott. Szerinte ma nem biztos, hogy egy most faluban születő gyerek eljutna a Parlamentbe, ahogy a volt LMP-s Osztolykán Ágnesnek sikerült.

Vona szerint a szakmának helyben kell eldöntenie, hogy mi a helyes, és itt a fideszes Járóka Líviát hozta fel pozitív példaként, miszerint: „szegregáció nem, de streaming igen”. Vona szerint a gyerekeknek valamiféle differenciált képzést kell kapniuk, amit nem a politikai pártoknak, hanem a szakmának kell eldöntenie.

Szél erről azt mondta, egy konkrét kérdésben absztrakt szinten beszéltek, de amiben egyetértenek, az a korai fejlesztés sajátossága. Ehhez képest például bölcsődébe a barcelonai egyezményekben vállalt szám fele jut el. A megszüntetett normatív támogatásokat is említette.

Karácsony Vonának azt mondta, ha a szakmának kell döntenie, akkor jobb, ha tudja, a szakma döntött: csak az integráció működik. Ehhez képest lehet árral szemben menni, de nincs olyan szakmai elemzés, ami ne azt mondaná, hogy az integrált oktatást jobb, hiszen a hátrányos helyzetűek teljesítménye javul, míg a jobb helyzetben lévők szociális képessége is fejlődik.

Szél szerint az integrált oktatás akkor sikerül, ha megvannak a feltételei. Szerinte ehhez köze van a lakáspolitikának és a családpolitikának is, ezek nélkül nem megy az integrált oktatás sem. Az LMP szerinte ennek az alapjait teremtené meg, és meghagyná azt, amit a Fidesz jól csinált, például a családi adókedvezményt. Azt is mondta, azok a tanárok, akik vállalnák a hátrányos helyzetűek tanítását, magasabb bért és szolgálati lakást is kapnának. Szerinte eddig az oktatást fejőstehénnek nézték a kormányok, pedig oda pénzt kellene betenni.

Vona visszautalt Karácsonyra, mondván, nem akarja elviccelni a dolgot, de ha van köztük vita az oktatásban, akkor talán még az is kiderülhet, hogy nem akarják együtt lebontani a kerítést. Vona szerint a differenciált oktatás megjelenítését nem használhatják a társadalmi egyenlőség, mint szent célért folyó küzdelemben.

Karácsony ezután arról beszélt, hogy a kormány az egyházi iskolákat túlságosan támogatja. Azt is elmondta, hogy az első diploma megszerzését ingyenessé kell tenni, és újra ki kell nyitni az egyetem kapuit mindenki előtt.

Gyarmathy Éva azt mondta, összecsúsztak a fogalmak, mert nem csak az integráció fontos, hanem az inklúzió is: ha valaki kicsúszott az iskolarendszerből, de csak úgy visszatesszük, az nem fog működni.

Mit tennének, hogy ne legyen ekkora lemorzsolódás az oktatási rendszerben? – tették fel itt a kérdést, hangsúlyozva, hogy ne a Fidesz hibáiról beszéljenek, hanem arról, hogy ők mit tennének.

Szél Bernadett újra felhozta, hogy az alsó és felső tagozatok közötti ugrás fontos. Hatalmas hibának tartotta, hogy a tankötelezettségi korhatárt levitték 16 éves korra. Az EU-s ifjúsági garanciaprogramot említette, szerinte azt kellene ügyesen és okosan megvalósítani.

Karácsony arról beszélt, hogy nagyobb biztonságot jelentene a gyerekeknek, ha 14 éves korukig végigjárnák az általános iskolai rendszert. A szakképzést szerinte rövidtávú gazdaságpolitikai érdekek tették tönkre.

Vona ebben a kérdésben is a pedagógusok megbecsülését látja fontosnak: legalább a diplomás átlagbért kellene biztosítani, hogy ne a legrosszabb diákok menjenek el tanárnak, hanem a legjobbak. A Jobbik elnöke arról is beszélt, hogy elege van abból, hogy a kormány kisajátította a nemzeti jelszót, és dohányboltok reklámjává silányította.

Hogy lesz ebből nevelés a felelős állampolgárságra?

Karácsony azt mondta, fontos, hogy megtanuljunk vitatkozni, érvelni, és elfogadni egymást. De ez most nem adott, szerinte az az Orbán-mondat, hogy „a haza nem elehet ellenzékben”, mély sebet ejtett a társadalmon, mert nem az a kérdés, hogy ki a magyar, hanem hogy mit gondol a magyarságáról. Pedig a politikai kultúrát az iskolában is lehetne tanulni, de ahol nincs ilyen iskola, ott nehéz a politikai kultúrát is elsajátította.

Szél említette, hogy az LMP javasolta, hogy 16 éves kortól is lehessen szavazni, mert ennek az az üzenete, hogy a fiatalok is számítanak. Szerinte kulcstényező, hogy Orbán nem demokráciát épít, így azt nem is lehet tanítani az iskolákban. De újból elmondta, hogy mégis a diákok tüntettek a legtöbbször, megállítva a fideszes úthengert.

Vona elmondta, örömmel vitázik a másik két jelölttel, és ő az a Vona Gábor, aki ott ül. Ő is változott, de ugyanabban a pártban maradt, Karácsony is változott, bár többször pártot váltott, de ami a lényeg: Orbán elmúlt 8 éve megtanított bennünket arra, hogy ne csak szavak szintjén, hanem belülről is tisztelnünk kell a demokráciát.

Szél szerint a felelős állampolgári nevelést az iskolában úgy lehet megvalósítani, hogy, amíg nem lehet normálisan vitázni, ki kell követelni, hogy beleszólhassunk a folyamatokban. Először is el kell menni szavazni, és ha kell, el kell vinni az egész iskolát, sőt az egész falut.

Karácsony Vonának azzal vágott vissza, hogy ő nem párthű, hanem elvhű ember, és kikérte Vona véleményét olyan témákban, amiket a Fidesz a Jobbik javaslatai alapján valósított meg az oktatásban, például a hit- és erkölcstan bevezetését vagy a tankönyvpiac államosítását. Vona azt felelte, hogy a Jobbik 2018-as programjában a tankönyvpiac felszabadítása áll, ő sem megy vissza az MSZP 2010-es programjáig.

Szél Bernadett az elvándorlásról azt mondta, minden kutatás szerint az a helyzet, hogy nem kalandvágyból vágynak külföldre az emberek, bármennyire is ezt állítja Orbán még mindig. Az LMP társelnöke szerint részben azért is mennek külföldre az emberek, mert olyan a magyarországi klíma: ha nem tudunk vitatkozni, akkor nem kell csodálkozni azon, hogy sokan a jobb élet reményében külföldre mennek.

Vona újra elmondta, hogy kalandvágy nem ahhoz kell, hogy külföldre menjen az ember, hanem hogy Orbán Magyarországában maradjon. Nem az a kérdés, hogy bevándorlóország leszünk-e április 8. után, hanem hogy kivándorlóország leszünk-e. Szerinte sem csak egzisztenciális okokból mennek külföldre fiatalok, hanem a fullasztó légkör elől is, és ezért is kell elzavarni Orbánt.

Arra a kérdésre, hogy hogyan készítenék fel a diákokat a digitális oktatásra és a megváltozott igényekre, Karácsony azt mondta, ehhez az kéne, hogy a digitális eszközök elérhetők legyenek, illetve alapkompetenciákat kellene tanítani. Szél szerint az a koncepció, hogy minden háztartásban legyen szélessávú internet, nem nagy truváj, ez ma már alap. Azt mondta, nagyon egyetért „szóvivő úrral” (Karácsonnyal) abban, hogy nem az számít, milyen technikát használunk, hanem hogy azzal mihez kezdünk. Vona ebben is egyetértett velük, és ő is az eszközproblémákat hozta fel. Szerinte nem a gyerekek képességeivel van a baj, hanem az a kérdés, hogy a tanárokat fel tudjuk-e készíteni arra, hogy a gyerekeket tudják-e kezelni a 21. századi oktatási igények szerint. A legfőbb, hogy a gyerekeket meg tudjuk tanítani tanulni.

A Klikkel kapcsolatban Szél azt mondta, hogy több döntési jogkört kellene visszaadni az önkormányzatoknak, és Vona is azt mondta, a túlzott centralizáció nagyon káros, nem ott születnek a döntések, ahol az információ rendelkezésre áll. Szerinte az aranyközéputat kell keresni, az ésszerűségnek a valósághoz való igazodását. Karácsony szerint a decentralizációra az autonómiához van szükség: akkor lehet tanulni, ha megvan a szabadság a tanulásra. De szerinte kell állami garancia is ahhoz, hogy a szegény települések is megkapják ugyanazokat a lehetőségeket a rendszerben, mint a jobb helyzetben lévők.