A magyar stadionépítési láz még annál is abszurdabb, mint elsőre látszik. Az alapkérdésen – minek országszerte ennyi stadiont építeni, ilyen sok pénzért, ilyen színvonalú foci díszletének – lehet ugyan vitatkozni, de visszabontani nem fogják ezeket, és a tervekben szereplőket is felhúzzák majd. Az igazán érthetetlen, hogy miért nem olyan stadionokat építettek, amelyek üzemeltetésre nem kell további vagyonokat költeni.
A 2010 utáni nagy stadionépítési hullám első kedvezményezettje a Debrecen volt. Logikus helyszínválasztás, a Debrecen ekkor abszolút uralta a magyar bajnokságot, 2004 és 2010 között ötször voltak bajnokok, egyetlen egyszer szorultak csak a második helyre. Ehhez lényegében elég volt annyi, hogy a klub tulajdonosa, a játékgépek üzemeltetésével hatalmasat kaszáló Szima Gábor abban az időben merőben szokatlanul pontosan utalta a fizetéseket a játékosoknak, ezért könnyű volt jobb focistákat a csapathoz csábítani. Ezzel a háttérrel Fradi után a Debrecen volt a második magyar csapat, amelyik bejutott a Bajnokok Ligája (2009), majd az Európa-liga csoportkörébe (2010) is. Csakhogy ezeket a kiemelt meccseket az UEFA nem engedte Debrecenben lejátszani, annyira lerobbant volt a tízezres befogadóképességű stadion. A régi Puskásban voltak a BL- és EL-meccsek, a csapatnak és a Loki-szurkolóknak oda-vissza majdnem 500 kilométert kellett utazniuk. Így is összejött 40 ezer néző a Puskásban, becslések szerint a szurkolók fele Debrecenből túrázott egy nagyot.
2010-ben mutatták be az új stadion terveit, az elmúlt 8 év tapasztalatai alapján már az is teljesen természetes, hogy a kormány a cél érdekében kinyitotta mindannyiunk pénztárcáját. Kósa Lajos 2012-re már új stadiont ígért az egyre türelmetlenebb szurkolóknak. Kósa dátumát nagyon nem sikerült tartani, csak 2013-ban kezdődött az építkezés, utána viszonylag gyorsan, 2014 május elsején adták át az új Nagyerdei Stadiont. A késés miatt a felcsúti Pancho beelőzte bő másfél héttel, de Orbán Viktor azért elment mindkét avatásra.
A debreceni stadion 12,5 milliárd forintunkba volt, magyar mércével nagy, 20 ezer férőhelyes lett. Most már igen, de akkor ez nem tűnt túlzásnak, az új stadionban játszott első két bajnokin telt ház volt, itt ünnepelték a bajnoki címet is, még a dánok elleni válogatott meccset is odavitte az MLSZ, arra is megtelt a stadion. És számítottak arra is, hogy rendszeresen BL- vagy EL-meccseket játszanak majd telt ház előtt.
Csakhogy a Debrecen aranykora éppen a stadionavatás utáni szezonban ért véget. 2014-ig egy évtizeden keresztül 7 bajnoki címet nyertek, ezután, az újstadionos szezonokban viszont a legjobb helyezésük mindössze egyetlen bronzérem, ezt leszámítva középszerű 4-8. helyek, volt, hogy a kieséstől rettegtek. A látványos visszaesésnek jelentős részben az volt az oka, hogy a klubtulajdonos Szimának a kormány alátett a játékgépek 2012-es betiltásával. Szimát azért kaszinókoncesszióval vigasztalták – Andy Vajna mellett elsőként ő kapott lehetőséget erre –, de abból már jóval kevesebb jutott a csapatra. Szima legendásan spúr a klubbal, minőségi játékosokra nem szívesen költ, máshonnan meg nem jött nagy forrás, a központi politikai akarat inkább a Fradi és a Videoton mögé kezdte terelni a milliárdokat.
A jóval szerényebb teljesítmény és az MLSZ szurkolói regisztrációs szabályai miatt egészen a közelmúltig mindössze 2-3000 néző járt meccsre Debrecenben, vagyis tízből 8-9 hely üresen maradt. Szima pedig már azt pedzegette, hogy eladná a tulajdonrészét (kisebbségi tulajdonos az önkormányzat).
Mégis, a mélyrepülés ellenére a debreceni stadion üzemeltetése - Magyarországon csodának számító módon - 2017-ben már nyereséget hozott. Ez nem jelenti azt, hogy maga a stadion akár középtávon visszahozná az árát. A közbeszerzésen kiválasztott üzemeltető cég a 90 százalékig állami/10 százalékig önkormányzati tulajdonban lévő stadionért évi tízmillió forintot fizet.
Ennyiből 1250 év alatt jönne vissza a stadionépítés költsége.
De már az sem kevés, hogy legalább az elkészült stadionra nem kell költeni.
A nagyerdei stadiont üzemeltető cég is veszteséges volt 2017-ig, tavaly viszont ez megfordult, és a 294 milliós forgalom mellett 28 milliós adózott nyeresége volt.
Az adófizetők számára ez feltétlenül jó hír, hiszen a tavaly átadott szombathelyi stadion (a hozzá csapott sportcsarnokkal együtt) üzemeltetése nincs igazán kitalálva, idén alig fél év alatt több százmilliós veszteséget termelt, és gondban vannak az idén átadott diósgyőri stadionnal is, a közbeszerzéseken hiába kerestek üzemeltetőt. Itt esély sincs arra, hogy pozitívba forduljon a mérleg, mert olyan stadionokat építettek, amivel ez lehetetlennek tűnik.
Semmi olyat, amit ne lehetne ellesni Nyugat-Európából. Ezt már Krecz Tibor, a Debreceni Nagyerdei Stadion-üzemeltető Kft. kommunikációs igazgatója meséli, miközben bejárjuk az arénát. Lényegében egyetlen trükkjük van: ha már felhúztak egy ekkora létesítményét, annak minden négyzetcentiméterét ki akarják használni. Ezt eredetileg is így tervezték, ezért így is épült meg a stadion.
Amikor kiderült, hogy a kormány ad pénzt a stadionra, a debreceniek elkezdték bejárni Nyugat-Európát, hogy ellessék az ott összegyűlt tapasztalatokat. Azt a pofonegyszerű megoldást találták ki, hogy a lelátó alatti részt körben az egész stadionban beépítik, hogy azt ki tudják adni, mint egy plázában. Annyi ötlet feltétlenül kellett ehhez, hogy a tömeget nem a földszinten léptetik be a stadionba, hanem jó pár méterrel feljebb, gyalogoshidakon.
Ez azért volt fontos, mert így nem bejárati kapuk vannak a földszinten, hanem körben végig kiadható helyiségeket alakítottak ki. Az oszlopokon álló gyalogoshidakon pedig futópályát is kialakítottak.
A tervezésnél annyi megkötés még volt, hogy az új stadion nem terjeszkedhet túl a régi területén, hogy ne vegyenek el zöld felületet a Nagyerdőből. Így belül kissé aszimmetrikus lett a stadion, de ez kívülről nem látszik.
A stadion teljesen körbejárható. Van pár irodája az üzemeltető cégnek, természetesen szurkolói bolt, ezek nagyjából megvannak a többi stadionban is.
De van koncert- és bulihelyszín, amit kiadtak bérbe. Itt hetente kétszer általában hajnalig tartó buli van. A törzsvendégek jó része a városban tanuló külföldi diák. 5500-an vannak Debrecenben, fizetőképes és inni szerető közeg.
Van 400 ülőhelyes sportkocsma is (a Paks meccsek átlagos nézőszámának a fele), ide nemcsak a hazai meccsek napján járnak a szurkolók, közös meccsnézés van a Debrecen idegenbeli, vagy a válogatott meccseknél. Ha nem ezek, akkor a Bajnokok Ligája vagy más sportesemény megy a kivetítőkön, X-Box bajnokság és dartsversenyek kísérik mindezt.
Van még kávézó, aztán egy elég nagy, 2800 négyzetméteres fitnesz rész, squash-teremmel, gépekkel, ahová annyian járnak - állítólag, mi délben voltunk, amikor csak pár egyetemista volt -, hogy még be is galériázták. Ezzel további 700 négyzetméterrel növelték a kiadható helyek számát az induló 7000 négyzetméterről. Összehasonlításul: a stadionban lévő focipálya területe 7340 négyzetméter, kevesebb, mint amennyi helyiséget kiadnak a létesítményben.
Most alakítják ki az e-sport részt. Tényleg mindent beépítenek, egy raktárhelyiséget a helyi pingpongosoknak alakítottak ki, mert panaszkodtak az előző helyükre. A belmagasság kicsi ugyan a lelátók alatt, versenyt nem lehet itt rendezni, de edzőteremnek megfelelő. És bérleti díj folyik be ebből is.
Elég nagy helyet bérel a stadionban a város orvosi egyeteme a sportorvosi részlegüknek, egészen pontosan egy sportterápiás diagnosztikai laboratórium és rendelőintézet van itt. Ez a stadion egyetlen olyan része, ahol nem a DVSC piros-fehér, hanem a város zászlajában lévő kék-sárga szín dominál. Hallani, hogy állítólag a városvezetés szerette volna, ha valahol a piros-fehértől elütő színkombináció is megjelenik a stadionban, így oldották meg.
A sportdiagnosztika eléggé pörög, a stadion utolsó, még szabad területeit most alakítják át a számukra, újabb rendelők és futófolyosók lesznek itt.
Ami a legmeghökkentőbb az egészben: miután ez a jó tág környék legfelszereltebb, és megfelelő szakemberekkel működtetett sportorvosi centruma, számos sportág sportolói járnak ide mindenféle vizsgálatra, mi éppen búvárúszókkal találkoztunk. Költői kérdés: melyik sportág képviselői nem használják rendszeresen? Úgy van, a focisták. Pedig a városban van fociakadémia is, a fiatalokat számára is végezhetnének itt állandóan felméréseket. De nem.
Fontos és a történet legkuszább részéhez értünk ezzel, a stadiont ugyanis nem a fociklub üzemelteti. A magyar foci állapotát elnézve, ez nem feltétlenül baj, sőt. A játékosok edzeni is nagyon ritkán járnak ide. Aznap, amikor mi ott voltunk, pont arra jártak, de csak a csapatfotózás miatt. Meccsek idején kibérlik a stadiont az üzemeltetőtől egy fix összegért, a jegybevétel ilyenkor a klubé. Így a klub dolga lenne, hogy növelje a nézőszámot. Vagy a tudás hiányzik vagy a mindent elsöprő akarat, hiszen a szövetségtől és tao-ból így is szépen jön a pénz, abból elketyegtetik a nem is olyan régen még egyeduralkodó csapatot, nincsenek feltétlenül rászorulva a jegybevételekre.
Az üzemeltető azt mondja, hogy a fix bérleti díj ellenére ők nem zárkóznának el az elől, hogy megpróbálják növelni a nézőszámot, ennek ellenére ebben nincs szoros együttműködés a Szima-vezette klub és a stadion üzemeltetői között. Ez azért is meglepő, mert a debreceni egyetem résztulajdonos az üzemeltető cégben és a fociklubban is. Előbbiben a Debreceni Egyetemmel és a Campus-fesztivált szervező céggel, utóbbiban Szimáékkal. (Ráadásul 10 százalékos tulajdonos a stadiont birtokló állami cégben is.)
A stadion a kiadott helyiségeknek és pár nagyobb fesztiválnak (augusztus 20-i virágkarnevál, egyetemi összbuli, Campus) köszönhetően így is nyereséges. Fesztiválokon meg tudják közelíteni a 30 ezer fős koncertplafont, de turnézó zenekarokat egyelőre lehetetlen idecsábítani önálló koncertre, turnéállomásként. És névadó szponzort sem sikerült még találni a mai napig.
Az biztosan segít a debreceni stadion helyiségeinek jó kihasználtságában, hogy nem kieső helyen van, hanem egy sokak által látogatott parkban, sok a diák a városban, ráadásul köztük szép számmal pénzüket költő külföldiek. De semmi óriási dolgot nem kellett feltalálni ahhoz, hogy nyereséges legyen az üzemeltetése. Mégis más utat válaszzottak a többi stadionnál. A szinte egyidőben elkészülő Pancho Aréna azért más, mert azt Makovecz Imre tervezte, sem őt, sem a megrendelő Orbán Viktort a legkevésbé sem érdekelték az üzemeltetés anyagi szempontjai.
A Fradi stadionja készült el még abban az évben, amikor a debreceni és a felcsúti, de ott meg az történt, hogy a Ferencváros korábbi angol tulajdonosa örökségül meghagyott egy már mindenhol jóváhagyott tervet. Az elnöki posztra érkező Fidesz pártigazgatónak, Kubatov Gábornak azt kellett volna mondania, hogy hozzányúl a tervekhez, de ez azzal járt volna, hogy jelentősen megcsúszik a stadion építése, márpedig ezt nem vállalta be a türelmetlen szurkolóknál. Így aztán a Groupama Arénában vannak ugyan kisebb-nagyobb bérelhető termek és névadó szponzor is, de a négy oldalából csak egy hasznosítható, ami üzemeltetés szempontjából katasztrófa. Legalább itt vannak néha koncertek, a budapesti helyszín miatt ez egyszerűbb, itt játszik még a válogatott, és a magyar kupadöntőnek is ez a helyszíne.
Amit az épületben az utolsó négyzetcentiig beépítettek Debrecenben, az a Fradinál lényegében egy külső lépcsőház maradt, ahol a bejárat van és a feljárat a lelátókra, és a kizárólag rendezvények idején működő büfék és wc-k.
Viszont miután megépült a Ferencváros arénája, azt illet dicsérni, és az lett a minta, nem a debreceni. Így lett ebből az, hogy felépült ugyan a 14 ezres diósgyőri stadion, de az üzemeltetésre kiírt közbeszerzésre nem jelentkezett senki, ahogyan Szombathelyen sem, hiszen pusztán a kétheti, jó esetben heti egy meccsből nem lehet annyi bevételt behúzni, hogy az fedezze a stadion fenntartását. Pláne ilyen nézőszámok mellett. Pár termet ki lehet adni.
Szombathelyen most a város költhet majd el óriási összegeket a 15 milliárdért épített stadion fenntartására, hiába mondta azt Hende Csaba, hogy ez nem így lesz. Az év közepéig a város 350 millió forintot fordított a stadionra, aztán újabb 100 milliót, amit eredetileg útfelújításra szánt keretből térítettek át ide. Az üzemeltető cég élén sűrűn cserélődnek az ügyvezetők, most éppen a szombathelyi Fidesz alelnöke ül a székben. Gál Sándor kevesebb, mint egy év alatt a negyedik vezető. Szerinte a „VIP vendéglátás és a hirdetési terület” az, amiben még kiaknázatlan lehetőségek vannak, és cégeknek is kiajánlják a VIP-termet.
Székesfehérváron is új, 14 ezres stadion épül, de megesett az a szégyen, hogy hiába jutott be az Európa-liga csoportkörébe a csapat, nem tud otthon játszani, mert nem adták át eredeti határidőre az új arénát, pedig így is gyorsabb készült el, mint amennyi idő alatt nem sikerült ablakon cserélni a Kútvölgyi kórház épületén. (Különösen szép, hogy a Vidi tulajdonosa egyébként építési vállalkozó, de a stadiont nem az ő cége építette.) Ez az új, 16 milliárd forintból elkészült aréna sem követte a fenntarthatóságot fontosnak tartó debreceni mintát, de itt már eleve közölték, hogy a stadiont a város üzemelteti majd, nagy csoda lenne, ha nem súlyos veszteséggel. Ilyen szép tágas tereket terveztek a lelátók alá, amit itt időként a szurkolók használnak átjárónak, Debrecenben bérbe adnák.
Köztudott Orbán Viktor foci iránti rajongása, szívesen hangoztatja, hogy mennyire ismeri a sportágat, az utolsó fűszálig. Ehhez képest egészen meglepő, hogy mennyire nem volt szempont a stadionépítések minimális észszerűvé tétele, de legalább az, hogy az irdatlan összegekért felépített létesítmények eltartsák önmagukat, és ne kelljen még rengeteg pénzt elkölteni az üzemeltetésükre. Hiszen a terveket nála illik láttamoztatni.
De a most készülő Puskás is egy csontváz focipálya lesz. Pedig ott aztán lenne hely a hatalmas, a debreceninél háromszor több nézőt befogadó aréna beépítésére.
2011-ben Orbán Viktor viszonylag visszafogott még azt mondta az új Puskásról:
„A terveket visszább kellett venni, a 65 ezres stadion költsége 100 milliárd felett lett volna. Az egész ügy ugyanis nem korlátozódhat csak a futballra. Nagy terület van ott, sok mindenre tekintettel kell lenni, és bár mi a futballért élünk, mások is vannak a pályán, figyelnünk kell az atlétákra, a kerékpárosokra, és a teljes környék rendbetételére is. Ezért nem tudtunk annyi pénzt áldozni egy olyan stadionra, amit talán sokan szerettek volna, de szerintem a magyar futball állapotában 10-15 évig egy 45 ezres stadion bőségesen elegendő lesz, aztán majd meglátjuk, hova repít bennünket a siker.”
Ebből aztán mégis az lett, hogy 67 ezres lesz a Puskás. Igaz, eredetileg úgy tervezték, hogy nem pusztán egy focipálya lesz, hatalmas lelátókkal, hanem egy sportparadicsom, több mint 20 sportágat szolgált volna ki, a tetején futópályával, lett volna benne 180 szobás szálloda, konferenciaközpont, irodaház, sportmúzeum, üzletek, éttermek, rendőrőrs is.
Na ezt fújták le 2017-ben, rögtön az olimpiai pályázat lemondása után. Arra hivatkoztak, hogy egyszerűsítik a terveket, kipaterolják a többi sportágat a Puskásból, hogy nem legyen annyira drága. A végeredmény pedig csodálatos módon az lett, hogy az egyszerűbb tervek ellenére a stadion drágult, bruttó 190 milliárd forint lett. Hogy ezt a monstrumot hogyan lehet majd fenntartani évi pár meccsel és néhány gigantikus koncerttel, illetve a 2000 fős konferenciaközponttal, arról eddig nem mondtak semmit, a kialakított Puskás- és Aranycsapat-múzeum aligha hoz sok pénzt, de még azt sem tudni, mi került át a Felcsútra átvitt Puskás-hagyatékból ide.
Szakértők szerint évente több milliárdot visz majd el az új Puskás üzemeltetése. Erre még nehezebb lesz üzemeltetőt találni, ha egyáltalán tesznek majd rá kísérletet, és nem eleve azt fogják mondani, hogy a nemzet stadionját állami pénzekből üzemeltetjük, itt nincs helye az üzleti szempontoknak.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.