• 2016. november 9-én egy titkos akcióban elfogták két orosz fegyverkereskedőt egy tököli fegyverraktárnál
• Az oroszok egy mexikói drogkartellnek akartak eladni nagyrészt a magyar honvédségtől származó fegyvereket, amelyekkel amerikai helikoptereket is le tudtak volna lőni
• Az üzlet csali volt, valójában az amerikai Kábítószer-ellenes Hivatal (DEA) csalta csapdába az oroszokat
• Súlyos börtönbüntetés várt volna rájuk az Egyesült Államokban, de az amerikaiak hiába kérték kiadatásukat a magyar államtól
• Az Orbán-kormány ugyanis végül Oroszországnak adta át őket

A két orosz fegyverkereskedő még egyszer utoljára körbevezette a mexikói drogkartelltől jelentkező vevőket a Budapest melletti raktárban. A bemutatott fegyverek egy jó része a Magyar Honvédségtől származott, és egyértelmű volt, hogy a drogkereskedők mire akarják használni őket. A kartell emberei eleve azzal keresték meg az oroszokat, hogy „Mexikóban gond van az amerikai helikopterekkel. Zavarják a csempészetet”. A főként New Yorkba irányuló kokainszállítmányokat nemcsak a rivális bandáktól, de az Egyesült Államok hatóságaitól is meg kell védeniük, és ezért akartak maguknak fegyvereket vásárolni.

Úgy tűnt, hogy hosszú tárgyalás után, 2016. november 9-én végre összejön az üzlet. A kartell emberei elégedetten távoztak a raktárból, ahol megmutatták nekik a fegyvermintákat: többek közt Kalasnyikov- és Skorpió-típusú gépfegyvereket, gépágyúkat, valamint különféle páncéltörő, légiharc- és légvédelmi rakétákat. A két orosz eladó, az évek óta Magyarországon élő Vlagyimir Ljubisin és azonos nevű fia pedig annyira zsebükben érezték az üzletet, hogy már az esti ünneplésre készültek. A mexikóiakkal kötött alku értelmében nem csak rendszeres fegyverbeszállítói lettek volna a kartellnek, hanem abban bíztak, hogy hamarosan ők maguk teríthetnek Európában több tonna kokaint.

Végül az egészből nem lett semmi, Ljubisinék pedig az éjszakát vodkázás helyett rácsok mögött töltötték. A Terrorelhárítási Központ (TEK) csapott le rájuk egy Perszeusz fedőnevű összehangolt nemzetközi műveletben, amelyet az amerikai Kábítószer-ellenes Hivatal (Drug Enforcement Administration, DEA) irányított. Az amerikaiak titkos megfigyelésekkel és fizetett informátorokkal állítottak csapdát Ljubisinéknek.

Az oroszok két évvel ezelőtti magyarországi elfogását és a háttérben zajló akciót titokban tartották, sem a magyar, sem az amerikai szervek nem számoltak be a lekapcsolásukról. A Perszeusz-akciót és magyar vonatkozását egyedül montenegrói lapok említették meg röviden, ahol Ljubisinék helyi kapcsolatának letartóztatásáról írtak.

A két orosz történetében azonban az igazán érdekes fordulatot nem is a TEK rajtaütése jelentette. Az orosz fegyverkereskedőket elfogták ugyan, de a magyar kormánynak köszönhetően el tudtak menekülni az amerikai igazságszolgáltatás elől. Magyarország másfél évvel elfogásuk után a NATO-szövetséges Egyesült Államok kiadatási kérelmének teljesítése helyett inkább Moszkvának engedte át az orosz fegyverdílereket, hiába próbálta elérni még az amerikai igazságügy miniszter is, hogy nekik adják ki őket.

A Magyar Honvédség leselejtezett készletével is üzletelő orosz fegyverkereskedők történetét több hónapnyi nyomozással tárta fel a Direkt36. A munka során főként Ljubisinék üzleti partnereinek visszaemlékezéseire, fegyverkereskedőkkel, külügyes és diplomáciai forrásokkal folytatott háttérbeszélgetésekre, valamint cégbírósági papírokra és amerikai bírósági dokumentumokra támaszkodtunk. Például arra a bírósági iratra, amiben a DEA egyik különleges ügynöke lehallgatási és megfigyelési információk alapján ismerteti a nyomozást, és ami alapján kiadták Ljubisinra és fiára az amerikai elfogatóparancsot.

Ljubisinék magyarországi ügyvédjük, Fridman Róbert szerint jelenleg egy moszkvai börtönben ülnek előzetes letartóztatásban. Fridman azt állította, ügyfelei nem tudták, hogy vevőik egy mexikói drogkartellnek akartak fegyvert vásárolni, és azt gondolták, hogy ez egy teljesen tiszta üzlet. Szerintük az ügy az oroszok egész világban történő üldöztetésének újabb példája. Az amerikai bírósági eljárás iratainak egy jelentős része továbbra is zár alatt van, az ügy részleteit firtató megkeresésünkre pedig sem a magyar, sem az amerikai hatóságok nem reagáltak érdemben. Az Igazságügyminisztérium annyit közölt, hogy a kiadatásnál Ljubisinék állampolgárságát vették figyelembe.

A török, az oroszok és a kartell

„James: -Találkoztam egy pasassal, aki benne van a fegyverbizniszben. Azt kérdezte tőlem, hogy a mexikói bandád tudna-e fegyvert mosóporra cserélni.
Kartell: -Ezt nem értem pontosan.
James: -Kólára. Kokó, haver, kokó.”

A fenti üzenetváltás egy magát Jamesnek nevező török állampolgár, Hamit Nasirlioglu és a mexikói drogkartell egyik embere közt zajlott le 2016 tavaszán amerikai bírósági iratok szerint. A most negyvenéves, a közösségi médiában található fotói alapján jómódú, hátrazselézett frizurájú, napszemüvegben és világos ingekben pózoló Nasirlioglu hivatalosan családja cégét vezette, amely a hajózástól a fegyverekig mindenfélével foglalkozott. Emellett a rögzített beszélgetések szerint fegyvercsempész is volt.

Legyél része a hatalom ellenőrzésének! Csatlakozz a Direkt36 támogatói köréhez, hogy folytatni tudjuk a tényfeltáró munkát.

Nasirlioglut még 2015 őszén kereste meg egy közvetítőn keresztül egy drogkartell képviselőjeként bemutatkozó férfi azzal, hogy megbízói katonai fegyverekhez akarnak hozzájutni. Egy üzenetküldő applikáción át is küldött egy listát arról, hogy miket keresnek: gépkarabélyokat, RPG-ket, kézigránátokat, tankelhárító rakétákat, azaz katonai fegyvereket. „Fegyverek nélkül baszhatjuk, a szállítmányokat a kormány és gengszterek is megtámadhatják” - magyarázták később a kartell emberei Nasirlioglunak, hogy mi szükségük ilyen fegyverekre. A drogkartellek ugyanis ilyen fegyverekkel vágtak vissza a katonaság 2006 végi bevetésével elkezdődő mexikói drogháborúban, amelyben azóta több mint 200 ezren haltak meg és 30 ezren tűntek el.

„Tökéletesen értem a feltételeidet” - reagált Nasirlioglu egy telefonbeszélgetés során arra, hogy a vevő egy drogkartell lenne, hivatalos importengedély pedig nincs, tehát a tervezett üzlet illegális. A török azzal nyugtatta a latin-amerikait, hogy számos nem hivatalos fegyverbizniszt intézett már, és 20-25 százalékos tanácsadói díj fejében most is azonnal hozzáfog, mégpedig egy orosz beszállítóval. Így került képbe a Magyarországon élő ifjabb és idősebb Vlagyimir Ljubisin, akiket Nasirlioglu az apján keresztül ismerhetett. A török őket már egy 2016. január 1-i beszélgetésben megemlítette latin-amerikai kapcsolatának:

„Kartell: -Lesz ebben a hónapban egy nagy szállítmányunk Európába. A termék Kolumbiából és Mexikóból jön.
James: -Ah oké. Drog?
Kartell: - Lol. Igen. Ja, a fehér fajta, a jó cucc, nagyon jó.
James: -Oké.
Kartell: -Beszéltél azzal a barátoddal, akit említettél nekem?
James: - Testvér, ezt a bizniszt is tudom csinálni. És beszéltem az apám barátjával. Kérdezte, honnan jön, én meg mondtam neki, hogy Kolumbiából és Mexikóból.”

A hatvanas éveiben járó idősebb Vlagyimir Vjacseszlavovics Ljubisin és felesége a ’90-es évek közepén bukkant fel Magyarországon, legalább 1999 óta budapesti lakcímük is van. A családnak a kétezres években elég jól mehetett: fiukat, az 1984-ben született Vlagyimir Vlagyimirovics Ljubisint magániskolába járatták Budapesten, majd Londonba ment egyetemre. Ifjabb Ljubisin üzletfejlesztésben és pénzügyi menedzsmentben szerzett tapasztalatot, és az Átlátszó korábban azt írta róla, hogy vendéglátással és idegenforgalommal foglalkozott Szentpéterváron. A fegyverbizniszbe az apja vitte bele, és elfogásuk idején már Magyarországon élt.

A török 2015 vége és 2016 nyara közt több alkalommal találkozott a kartell képviselőivel, majd 2016 júniusában Vlagyimir Ljubisin és fia is csatlakozott hozzájuk egy ciprusi tárgyaláson. Több fegyverkatalógust is elküldtek elektronikusan az érdeklődőknek. Ezek jórészt szovjet gyártmányú, irreguláris alakulatok számára ideális, strapabíró eszközökből álltak: kézi gránátvetőből, harcjárműre telepíthető páncéltörőből, nehézgéppuskából, gépkarabélyból, kézigránátból, légvédelmi gépágyúból és más légvédelmi ágyúkból.

Bár a lehallgatott beszélgetések leiratában a találkozók helyszínét csak kódnevek jelölik, a Direkt36 kutatásai alapján több egyeztetés is Magyarországon zajlott. Amikor pedig az egyik rögzített üzenetváltás során ifjabb Ljubisin azt mondja, hogy „van egy cégünk”, akkor egy magyar cégről beszélt. Ljubisinék ugyanis egy magyarországi vállalkozáson keresztül akarták lebonyolítani az üzletet.

„Minél jobban ismered Putyint, annál jobb”

A mexikói drogkartell tárgyalói először 2016. augusztus 2-án érkeztek a bírósági dokumentumokban CITY-1 kódnéven jelölt városba: Budapestre. „Van itt egy bázisunk” - mondta ifjabb Ljubisin a találkozón, majd átadta vevőinek saját névjegykártyát, rajta vállalkozása nevével és címével. Ez a cég volt a Pilis Defence Systems Kft.

A 2010 óta működő, a magyarok által alapított és irányított cég eredetileg Pilisvörösváron üzemeltetett egy vadászboltot, ahol antik- és vadászfegyvereket árultak. Az oroszoknak akkoriban még semmi közük nem volt hozzá.

A céget 2011-ben vette meg az akkor csak 20 éves Gyarmati András Tamás, aki angliai tanulmányokból hazatérve fogott vállalkozásba. Csakhogy a magyarországi szabályozás szerint egy vadászbolt üzemeltetéséhez pontosan ugyanazok az engedélyek kellenek, mint a nemzetközi fegyverkereskedelemhez, amiben az igazi pénz van. A Pilis Vadászbolt Kft. később új nevet kapott, innentől kezdve nevezik Pilis Defence Systemsnek.

Gyarmati a Direkt36-nak azt mondta, hogy 2012-ben bukkantak fel nála Ljubisinék. „Először hoztak nekem egy üzletet, aztán még egyet, aztán egy nagyobbat – majd jól tönkre is mentünk” – idézte fel, hozzátéve, hogy az oroszok eleinte csak értékesítők voltak a cégben, és valóban lett saját névjegykártyájuk, hogy bizalmat ébresszenek a vevőkben. Miután egyre több potenciális ügyfelet hoztak, a fiatalabb Ljubisin 2015 végén társügyvezetővé lépett elő.

A fegyverek, amelyekkel a PDS kereskedett, nagyrészt a Magyar Honvédségtől származtak. A Honvédelmi Minisztérium tulajdonában álló HM EI Zrt. úgynevezett inkurrencia-pályázatain szerezték be őket, vagyis a hadrendből kivont (inkurrens) magyar katonai fegyvereket vásárolták fel nagy tételben. Így került a céghez többek közt ezerháromszáz levegő-föld rakéta, több száz légiharc-rakéta, helikopterfedélzeti páncéltörő rakéta, légvédelmi rakéta, valamint több tucat repülőgép és helikopter fedélzeti gépágyú és géppuska. A cég 2012 és 2014 között sorra nyerte vevőként a HM háttércégének értékesítési pályázatait.

A cég a politika érdeklődését is felkeltette. 2015 végén a Párbeszéd Párt hozta nyilvánosságra a PDS fegyvervásárlásairól szóló szerződéseket, azt állítva, hogy a cég óriási profitot termel a mindössze pármillió forintért megvásárolt fegyvereken, amik „diktátorok és terrorszervezetek” kezére is kerülhetnek. Gyarmati most azt mondta, hogy szenzációhajhászatnak tartotta a cége elleni vádakat, ami mögött egy volt üzlettársa bosszúját sejti. Az akkori honvédelmi miniszter, Simicskó István is védelmébe vette a PDS szerződéseit az ellenzéki bírálatokkal szemben.

A mexikói kartell küldöttei a rakétaügy után nyolc hónappal jöttek először Budapestre, az Intercontinental Hotelben ültek le tárgyalni Ljubisinékkal. Gépfegyverek mellett légvédelmi fegyverekre is fájt a foguk. Mint mondták, Kolumbiában, ahol a kokaültetvények vannak, és a mexikói-amerikai határon is nagyon zavarják a működésüket a helikopterek. Végül abban egyeztek meg, hogy a drogkartell az első szállítmányért, a szervezésért és a logisztikai költségekért másfél millió dollár (közel 400 millió forint) előleget fizet a magyar cégnek. Az első tervezett konténer különböző típusú géppuskákból, valamint teherautóplatóra felszerelhető légvédelmi gépágyúkból állt volna. Ezen kívül Ljubisin vállalta azt is, hogy a PDS előrendel a kartell számára kétezer kézigránátot, ötszáz gránátvetőt és harminc Dragunov mesterlövészpuskát, ha erre igényt tartanak a vevők.

Nemzetközi fegyvereladásokat kizárólag a végfelhasználó feltüntetésével, úgynevezett „end user certificate” birtokában szabad végezni. Ljubisinék terve az illegális üzlet lepapírozására az volt az amerikai nyomozók szerint, hogy a magyar cég a fegyvereket hamisított végfelhasználói tanúsítványokkal egy közép-amerikai országban működő katonai vállalatnak adja el. Ez a fedőcég, illetve annak raktárai szintén Ljubisinékhoz kötődtek. Az árut a valódi vásárló, a kartell pedig majd ott tudja átvenni.

Az oroszok rendszeres beszállítók akartak lenni, az írott előzetes megállapodásban „jövőbeli szállítmányokról és együttműködésről” is beszélnek. A tárgyaláson a fegyverek mellett a drogcsempészet különböző módjai is szóba kerültek, például, hogy légi úton miként lehetne Amerikába vinni a kokaint. Idősebb Ljubisin újabb üzletet szimatolva egy ponton oroszul fordult oda fiához: „Egy helikopter olyan egymillióba kerülne. Azzal 200-300 kilót is el lehet vinni!” Az üzenetváltások és tárgyalások során a török és az oroszok is utaltak rá: kokainért cserébe is adnának fegyvert. Miután pedig Ljubisinék megtudták, hogy a kartell 70 ezer dollárért tudja eladni a drog kilóját New Yorkban, többször jelezték, szívesen lennének a kolumbiai és mexikói kokain európai terjesztői több tonnás mennyiségben.

A drogkartell képviselőit második budapesti útjukon, 2016. augusztus 19-én Ljubisinék már a PDS szigetszentmiklósi és tököli raktáraiba is kivitték, hogy saját szemükkel lássák az árut. A fegyverbemutatóknak saját koreográfiája van, magyarázta egy magyar fegyverkereskedő. „Ilyenkor el kell mindenkit kábítani. Bemutatóra rosszabb kocsival, mint X6-os BMW, nem jönnek. Minél rosszabb arcú vagy, minél nagyobb KGB-s vagy, minél jobban ismered Putyint, annál jobb. Mindenki szerepe szerint mutatja magát” - mondta a forrás.

A kartell embereinek különösen a Skorpió gépfegyverek tetszettek: ezeket a cég nem Magyarországon szerezte, hanem az EU-n kívülről importálta, és 50-60 darab volt belőle mintának a raktárban. Az eszközöket megvizsgálva egy több mint ötezer darab gépfegyverből álló, kétmillió dollár értékű csomagról állapodtak meg, amiről Ljubisinék egy nyugtát is kiállítottak a PDS nevében azzal az instrukcióval, hogy a pénznek a magyar cég számlájára kellett beérkeznie.

A PDS magyar dolgozóinak a klasszikus latin-amerikai megjelenésű vevők közt volt olyan, aki kolumbiaiként mutatkozott be. Összesen hárman voltak, a raktárban található fegyverarzenálról fényképeket készítettek. Hogy a gépfegyvereken kívül még miket láttak a mexikóiak a PDS raktárában, az az egyik bírósági dokumentum fekete-fehér, rossz minőségű fotóiból derül ki. Két, a Direkt36 által megkérdezett szakértő az egyik fotón Kalasnyikov-géppuskát és NSZV nehézgéppuskát ismert fel. A képeken legjobban kivehető rakéták fotóját egy haditechnikai fórumra feltöltve sikerült beazonosítani (H-25-ös szovjet levegő-föld rakéták). Korábban a PDS vásárolt ilyen gyakorló eszközöket a HM-től.

Ifjabb Ljubisin a találkozó után is kapcsolatban maradt a latin-amerikaiakkal. A következő hónapok során több üzenetet váltottak, illetve telefonon is beszéltek. Az eredeti egyezséget kiegészítették a raktárakban látott fehér színű rakétákkal, majd a kartell emberei ezután légvédelmi rakéták iránt is érdeklődni kezdtek. Ifjabb Ljubisin erre rávágta, hogy ilyen fegyverekből egy bizonyos kelet-európai országban van 150 darab, csak nem tudja pontosan, elérhetőek-e még.

Ljubisinék nem tudhatták, hogy ezzel a válasszal csak még tovább rontották a saját helyzetüket. Az egész fegyvervásárlási tárgyalás ugyanis az amerikai Kábítószer-ellenes Hivatal (DEA) fedett akciója volt, és a kartell képviselői valójában a DEA utasításait követő fizetett informátorok, úgynevezett bizalmas források (confidential source) voltak. Ők a tárgyalások menetét szándékosan úgy alakították, hogy megtudják, Ljubisinék meddig hajlandóak elmenni – és közben újabb és újabb bűncselekményekre vették rá őket, miközben az amerikaiak pedig a kezdetektől megfigyeltek minden kommunikációt. Ljubisinék például újabb bűncselekményt húztak magukra azzal, hogy jelezték, hajlandók légvédelmi rakétákat is beszerezni. Az Egyesült Államokban már az ilyen fegyverek megszerzésére tett kísérletnek is külön büntetési tétele van.

„Mondták, hogy mindenki dobjon el mindent”

A török közvetítő ugyan még gyanút is fogott, és figyelmeztette az oroszokat, hogy ne beszéljenek a kartell embereivel, de Ljubisinék a nagy üzletet látva egyre türelmetlenebbek voltak. „Már csak rátok várunk, srácok, mert a mi oldalunkon minden kész van” - sürgette a vevőket 2016. szeptember 16-án a fiatalabb Ljubisin.

Szűk két hónappal később, a latin-amerikaiak következő budapesti látogatásakor történt meg a razzia. „Jöttek a terrorelhárítók töltött MP5-ös géppisztolyokkal, meg legalább két kisbusznyi rendőr. Mondták, mindenki dobjon el mindent. Kiterelték és az udvaron sorba állítottak az embereket, úgy nyolcat-tízet” - mesélte a két évvel ezelőtti novemberi razziáról Gyarmati, a PDS tulajdonosa. A TEK maszkos, feketébe öltözött kommandósai nem sokkal azután rúgták be a raktár ajtaját, hogy Ljubisinék és latin-amerikai vevőik távoztak. Az oroszokat a telephely előtt fogták el és bilincselték meg a TEK és az Nemzeti Nyomozóiroda (NNI) emberei. A magyar dolgozók közül senkit nem állítottak elő. Egyszerre négy-öt címen zajlott razzia és házkutatás, a rendőrök jártak Ljubisinék budai lakásán is, és a cég könyvelőjének számítógépét is elvitték. A magyar terrorelhárítók és rendőrök mellett amerikai ügynökök is megjelentek. Ugyanekkor fogta el Hamit Nasirlioglut a montenegrói rendőrség Podgoricában.

A Ljubisinék elleni nyomozás az Egyesült Államokból indult, de Magyarországon a helyi hatóságoknak volt csak jogköre intézkedni. A TEK és az NNI az amerikai jogsegélykérelem alapján járt el, de Magyarországon nem indult eljárás Ljubisinék ellen ügyvédjük, Fridman Róbert szerint. A PDS telephelyén a magyar rendőrök több száz tonna hadianyagot foglaltak le, és pakoltattak össze, amit 2017 tavaszáig zár alatt is tartottak, majd levonultak a helyszínről. A raktárépület vizsgálata azonban nem ért véget ezzel. Pár hónappal később a rendőrök visszatértek, és megint hadieszközöket foglaltak le. A razzia óta eltelt két évben amerikai ügynökök is többször jártak a tököli raktárban.

A PDS tulajdonos-ügyvezetője a Direkt36-nak azt mondta, a magyar hatóságoktól minimális információt kapott, miután sem őt, sem más magyarokat semmivel nem gyanúsítottak meg. Hozzátette, a vevőket gyanúsnak találta, de az oroszok a potenciális üzletfelekkel folyó tárgyalásokba nem avatták be, együttműködésük vége felé pedig már érzékelhetően „nem voltak őszinték”.

Fridman Róbert viszont azt állította a Direkt36-nak, hogy ügyfelei nem tudták, hogy vevőik egy mexikói drogkartellnek akartak fegyvert vásárolni. Az ügyvéd szerint végig abban a hiszemben voltak, hogy ez egy legális üzlet, amelynek végpontja egy nicaraguai cég lett volna, amely minden engedéllyel rendelkezett.

Bűnszövetség narkotikumok becsempészésére, narkotikumok becsempészésének kísérlete, bűnszövetség lőfegyverek birtoklására, bűnszövetség légvédelmi rakéták beszerzésére és csempészetére – ez az a négy vádpont, ami miatt a DEA fedett akciójának következtében New York állam déli kerületének bírósága elé kellett volna állnia Ljubisinéknak és Nasirlioglunak. A kiadatási ügyekben eljáró amerikai igazságügyminisztérium kérte is az érintett országokat, hogy adják ki mindhármukat.

A török esetében ez 2017 márciusában meg is történt, az ő kiadatása elé ugyanis Montenegró és Törökország sem gördített akadályt. Őt már a New York-ba tartó repülőúton kihallgatták az amerikai ügynökök.

Az amerikaiak ugyanakkor már akkoriban érezhették, hogy a két orosz kiadatásával baj lehet – derül ki annak a tárgyalásnak az irataiból, amikor Nasirlilogu 2017. március 8-án megjelent a New York-i bíróság előtt. „Tudjuk, valószínűleg mikor – ha ez egyáltalán valószínű – kerülnek az Egyesült Államokba?” - kérdezte a bíró az ügyészt Nasirlilogu meghallgatásakor. „Sajnos nem tudni. Orosz nemzetiségűek, és jelenleg is harcolnak a kiadatás ellen” - válaszolta az ügyész. A bírónak arra a kérdésére, hogy Oroszország is beavatkozik-e, vagy csak arról van szó, hogy a magyar hatóságokkal akadt gond, az ügyész azt válaszolta, hogy Oroszország is közbeléphet. „Arra számítunk, hogy a következő pár hónapon belül megérkezhetnek ide, de nem szeretnék semmi olyat mondani, amiről utólag kiderül, hogy tévedtem” - tette hozzá az ügyész.

Az amerikai ügyész aggodalma végül jogosnak bizonyult, Oroszország tényleg közbelépett. Ljubisinék első kiadatási tárgyalását két nappal elfogásuk után tartották. Ügyvédjük, Fridman Róbert szerint a bíró – az ilyen eljárásoknál szokványos módon – megkérdezte Ljubisinékat, hogy beleegyeznek-e az Egyesült Államoknak történő kiadatásukba. Ők ebbe nem egyeztek bele, ami érthető is, mivel az ellenük felhozott amerikai vádak felső büntetési tétele 10 millió dollár és életfogytiglani börtön. Így viszont a bíróságnak kellett döntenie arról, hogy hozzájárul-e az amerikai kérés teljesítéséhez.

Az oroszok úgy próbáltak időt nyerni, hogy menekültkérelmet adtak be Magyarországon, amíg ugyanis a kérelem elbírálása folyik, nem lehet senkit másik országnak kiadni. Ezalatt Ljubisinék a Nagy Ignác utcai börtönben ültek. Ügyvédjük szerint a börtönben az Alkotmányvédelmi Hivatal munkatársaival volt egy meghallgatásuk a menekültkérelmükről, de sem a magyar, sem az amerikai hatóságok nem hallgatták ki őket. Orosz diplomaták viszont többször meglátogatták őket.

Ljubisinék még menekültkérelmük elbírálására vártak, amikor Oroszország is kérte kiadatásukat a magyar államtól. Az orosz kérelem ugyanazokat a vádakat hozta fel velük szemben, mint az amerikai, ezen kívül idősebb Ljubisin kiadását egy másik ügy miatt is kérték. Fridman azt állítja, bár a budapesti orosz nagykövetség aktív, ha a saját állampolgárainak kell segíteni, ennek ellenére nem számítottak rá, hogy Oroszország is kérni fogja Ljubisinék kiadását. Amerikai kiadatásra készültek és már az amerikai ügyvédjüket is kiválasztották.

Ha neked is vannak dokumentumaid fontos történetekről, oszd meg velünk biztonságos csatornákon!

Végül Ljubisinék magyar menedékkérelmét egy év után elutasították, viszont a bíróság mind az amerikai, mind az orosz kiadatási kérelmet elfogadta. Ebben a helyzetben a magyar Igazságügyminisztériumnak (IM) kellett kimondania az utolsó szót, és eldönteni, hogy melyik ország kiadatási kérelmének tegyen eleget. A magyar kormány másfél évvel Ljubisinék elfogása után a NATO-szövetséges Egyesült Államok kiadatási kérelme helyett Oroszországét hagyta jóvá. 

A szokásos eljárás keretében folyt a kiadatás, mind a két ország (USA, Oroszország) kérte az említett személyek kiadását, Magyarország az állampolgárság szerinti országnak adta ki őket, erről az Egyesült Államok nagykövetségével és hatóságaival konzultáltunk és tájékoztattuk őket - közölte a döntésről az IM a Direkt36-tal.

2018. augusztus 10-én a magyar rendőrök a két Ljubisint egy New York-i helyett egy Moszkvába tartó járatra tették fel. Az Egyesült Államoknak innentől gyakorlatilag semmi esélye nincs, hogy Ljubisinékat megszerezzék Oroszországtól. Ügyvédjük szerint Ljubisinék azóta a moszkvai Matrosszkaja Tyisina börtönben ülnek előzetes letartóztatásban, amelynek határidejét legutóbb december 10-ig hosszabbították meg.

Ahogy egy, a fegyveriparban dolgozó forrás magyarázta, Oroszország egy tíz évvel ezelőtti kiadatási vita óta nagyon határozottan érvényesíti érdekeit hasonló ügyekben. 2008 márciusában Thaiföldön letartóztatták Viktor But hírhedt orosz fegyverkereskedőt, korábbi KGB-őrnagyot, akiről Nicolas Cage Fegyvernepper (Lord of War) című filmjének főszereplőjét is mintázták. Ljubisinékhoz hasonlóan But is fedett DEA-művelet (sting operation) során akadt horogra, amikor azt hitte, a kolumbiai FARC kommunista gerilláival üzletel. A két és fél évig tartó kiadatási vitát 2010 novemberében az USA nyerte meg, Oroszország tiltakozott a döntés ellen.

Az ilyen csapdaállítás bevett módszere nem csak az amerikai drogellenes nyomozóknak, de például az FBI-nak is terrorista támadások megelőzésében. Ezek segítségével ugyanis már korai fázisban azonosíthatók a kockázatos személyek és hálózatuk. A fegyvercsempészek esetében pedig azért használ a DEA drogpénzeket csaliként, mert sokszor nehéz hagyományos eszközökkel rájuk bizonyítani, hogy akár országokat, régiókat destabilizáló illegális tevékenységet végeznek.

A Direkt36 kérdéseire a DEA, az amerikai igazságügyminisztérium és az amerikai külügyminisztérium sem reagált érdemben. Válaszaik szerint nyomozásokat, illetve kiadatási ügyeket nem kommentálhatnak. New York állam déli kerületének ügyészsége sem volt hajlandó további felvilágosítást adni. Hamit Nasirliogluval több csatornán, amerikai ügyvédjén keresztül is próbáltunk kapcsolatba lépni, sikertelenül. A montenegrói rendőrség szintén nem válaszolt.

„Nem érdemes a magyarokban megbízni”

Az amerikai kiadatás meghiúsulása tovább növelte a feszültséget az amúgy is több konfliktus által terhelt amerikai-magyar viszonyban. Az amerikaiak régóta bírálják a CEU ellen tett lépéseket és Ukrajna NATO-csatlakozásának akadályozását, és általában is aggódva figyelik az Orbán-kormány közeledését a Vlagyimir Putyin által vezetett Oroszországhoz. Ebben a környezetben döntött úgy a magyar kormány, hogy további súrlódásokat okozva nem az Egyesült Államoknak, hanem Moszkvának adja ki a fegyverkereskedőket.

Egy, a hasonló, politikai jelentőséggel is bíró kiadatási eljárásokat ismerő magyar forrás szerint a folyamat ilyenkor két szinten zajlik. A nyomozás még a hatóságok, szolgálatok szintjén történik, és amerikai oldalról a nagykövetség és az FBI-osok intézik Budapesten. A kiadatási eljárást viszont direkt úgy bonyolítják le, hogy minél kevesebben tudjanak róla. Magyar részről ezt a Belügyminisztérium és az Igazságügyminisztérium intézi. „A kiadatásról a politikai döntést azután Budapesten, legfelső kormányszinten hozzák meg” – magyarázta a forrás. Ez azt jelenti, hogy bár hivatalosan az IM üti rá a pecsétet a kiadatásra, a döntés a miniszterelnök szűk környezetében születik. Ljubisinék ügyvédje, Fridman Róbert szerint ebben az ügyben formálisan Trócsányi László igazságügyminiszter döntött.

Egy, az ügy diplomáciai hátterét ismerő forrás szerint az amerikai és magyar hatóságok – ahogy általában lenni szokott – ennek a nyomozásnak a során is tökéletesen együtt tudtak működni, és akkor változott meg minden, amikor Ljubisinék letartóztatásából politikai kérdés lett. Pedig az amerikaiaknak nagyon fontos volt a két orosz ügye, és a forrás szerint 2018 nyarán még a kiadatást hivatalosan kezdeményező amerikai igazságügyminisztérium akkori vezetője, Jeff Sessions is többször megpróbált beszélni magyar kollégájával Ljubisinék ügyében - sikertelenül.

Ljubisinék ügyvédje szerint ügyfelei az elejétől úgy érezték, hogy – hasonlóan Viktor But vagy a Libériában 2010-ben lekapcsolt Konsztantyin Jarosenko ügyéhez - az eljárás az oroszokkal szemben az egész világban történő üldöztetés példája, az Egyesült Államok pedig jogtalanul játssza ezekben az esetekben a világcsendőr szerepét. Az ügyvéd szerint idősebb Ljubisin valóban fegyverkereskedő, de legálisan üzletel, fia viszont csupán tolmácsként segített neki, mivel az apa nem nagyon beszél angolul.

Ljubisinék kiadatása megdöbbentette az amerikaiakat, ugyanis a politikai nézetkülönbségek ellenére a védelmi, nemzetbiztonsági és bűnüldözési együttműködés szintjén ilyen konfliktusok nem voltak jellemzőek. A magyar kormány korábban rendre teljesítette a hasonló kéréseket. 2010. szeptember 1-jén például letartóztattak Magyarországon két kínai állampolgárt, akik amerikai fegyverembargó alatt lévő sugárzásálló mikrocsipeket próbáltak megszerezni a kínai állami űrkutatási vállalat számára. 2011. április 1-jén az ő kiadatásuk az Egyesült Államoknak gond nélkül megtörtént.

„Komoly incidens. Nyilván volt olyan súlyú az ügy valamiért az oroszoknak, hogy mindenképp hozzájuk kerüljenek a fegyverkereskedők, és a magyar kormánynak is volt annyira fontos, hogy inkább felvállaljanak egy újabb konfliktust Amerikával. A szövetségesi hozzáállás itt egyértelműen nem érvényesült magyar részről” - kommentálta az ügyet egy, az amerikai-magyar kapcsolatok alakulását az elmúlt években közelről figyelő magyar forrás. Egy NATO-tagországot képviselő diplomata szerint Ljubisinék kiadatási botrányából nem csak a közvetlenül érintett amerikai szövetségesek tanulhatnak: „Amikor a legjobb barátod megkér valamire, és te ezt teszed, azzal vajon mit üzensz az összes többi barátodnak? Azt, hogy a magyaroknak nem csak nem szabad, nem is érdemes hinni.”

A magyar cégnyilvántartási adatokhoz az Opten szolgáltatását használtuk.