• Percenként két ember dönt úgy a világon, hogy felcsap Amazon-kereskedőnek.
• Sokan egyszerűen elmennek egy workshopra, vagy részt vesznek egy online kurzuson, ahol azt ígérik nekik, megtanítják őket, hogyan lehet könnyen és gyorsan pénzt keresni az online piactéren.
• A szállítmányozást, a raktározást, az adófizetést, mindent a techóriás csinál helyettük, nekik csak el kell adniuk a terméket.
• Egyszerűen hangzik? Pedig nagyon nem az. A workshopok egy része szimpla csalás, az Amazonon kereskedni időigényes és drága mulatság, és ha valakiből tényleg nagypályás lesz, akkor indul csak az igazi szívatás.

40 ezer dollár és kilenc hónapnyi éjszakai, illetve hétvégi munka - egy new york-i pár, Jordan McDowell és William Bjork ennyit tett bele abba, hogy gazdaggá váljon az Amazon segítségével. Vagy hogy legalábbis ne kelljen naponta eljárniuk dolgozni, hanem megélhessenek az Amazon webáruházából származó jövedelmükből.

A módszer a következő volt:

• Olcsó árut vásárolnak Kínából.
• Az árut elszállíttatják egyenesen az Amazon raktárába.
• Aztán eladják a cég webáruházán keresztül, jóval drágábban, mint amennyiért Kínában megvásárolták.
• Keresnek egy valag pénzt.

A dolog szépsége abban rejlik, hogy hála a techóriás Amazon platformjának, mindezt meg tudják tenni otthonról a laptopjuk segítségével, alig napi pár óra időráfordítással.

Elvileg.

McDowell és Bjork nem magától vágott bele az Amazon-bizniszbe. Az egész úgy kezdődött, hogy meghallgattak egy podcastot, amelyben két amerikai, Matt Behdjou és Mike Gazzola arról beszéltek, hogy dollárezreket keresnek az Amazonon, mindössze pár órás napi munkával. Azt mondták, ezt bárki utánuk tudja csinálni, aki jelentkezik a háromhónapos coaching kurzusaikra. Ezért pedig csak négyezer dollárt kérnek.

McDowell és Bjork jelentkezett, belevágtak az online bizniszbe, hogy aztán 9 hónap múlva minden megtakarításukat elveszítve szálljanak ki belőle.

Most azt mondják, átverték őket, a kurzust tartó coachok csalók, az Amazonon való pénzkeresés pedig sokkal bonyolultabb, mint amire számítottak.

A két webshop-guru, Behdjou és Gazzola azzal vágott vissza, mit vártak, a kereskedelem kockázatos, mindenki a saját pénzét kockáztatja, gyors út a meggazdagodáshoz pedig nem létezik.

Ahogy az Amazon egyre nagyobbra és nagyobbra nő, úgy egyre többen gondolják azt, hogy most megcsinálhatják a szerencséjüket a cég hatalmas webáruházának segítségével, és könnyen sok pénzt kereshetnek. Magukat Amazon-szakértőnek nevező “tanácsadók” pedig rá is játszanak erre. Aztán pár hónap elteltével, jön a hidegzuhany.

A megélhetésed egy óriáscégtől függ, aminek a működését nem is igazán ismered

Az Amazon már rég nem egy egyszerű online könyváruház, hanem a világ egyik legnagyobb techcége, a webáruházában pedig ma már bárki árulhat bármit, hála az online piactérnek (vagy third-party platformnak). Azaz, ha veszel valamit az Amazonon, azt nagy eséllyel nem az Amazontól veszed, hanem egy harmadik féltől, aki piacként használja a cég platformját.

Ez a fajta kereskedelem jelenleg kétszer akkora forgalmat bonyolít le, mint amikor a vevő magától az Amazontól veszi az árut. Ez azt jelenti, hogy az Amazon piactere magasan a legnagyobb forgalmú online piactér Amerikában: 2018-ban ott zajlott az Egyesült Államok online kereskedelmének 31 százaléka, összesen 175 milliárd dollár értékben adtak-vettek árut.

Első ránézésére ennél egyszerűbb dolog nincs is a világon: az áru hiába az eladóé, raktárra semmi szüksége, elraktározza neki az Amazon (persze pénzért). A szállítással sem kell bíbelődni, a terméket hozza-viszi a cég, sőt, az adót is befizetik utána, és reklámot is lehet vásárolni a felületen.

Ezek mind olyan dolgok, amelyek évszázadok óta meghatározzák a kereskedelmet, és most mégis, van egy cég, amely mindent elvégez a kereskedő helyett. Ezek helyett a nagyon is kézzelfogható dolgok helyett az eladónak valami egészen másvalamivel kell törődnie:

el kell érnie, hogy a terméke, a brandje a legjobb besorolást kapja az Amazon webáruházában.

Minél egyedibb a terméke, minél jobb az ára, minél több reklámot vesz cégtől és minél jobbak az értékelései, a termék annál előrébb sorolódik a találati listán (ezeken kívül persze az algoritmus még egy tucat szempontot is figyelembe vesz). Minél előrébb van a listán, annál több vevőhöz jut el a termék, így pedig végsősoron az eladó az, aki egyre több pénzt keres. Meg persze az Amazon.

Mindebből következik, hogy hiába tűnik az egész első ránézésére egyszerűnek, aki pénzt akar ezzel keresni, annak egyrészt így is a zsebébe kell nyúlnia, másrészt kenni-vágni kell az Amazon működési modelljét. Ha másért nem, akkor azért, hogy a konkurencia tönkre ne tegye azonnal, amint elkezd felfelé kapaszkodni a találati listán.

De tényleg, itt már nem csak egyszerűen arról beszélünk, hogy az egyes termékek jobbak-e a konkurencia termékeinél: a konkurens eladók szétszívathatják egymást, sőt, szélsőséges esetben simán lenyúlhatják a másik bizniszét, kibannoltatva őt a platformról.

A The Verge ebben a cikkben megszólaltatott pár vállalkozót, akiknek az Amazonra épülő vállalkozását egyik napról a másikra parkolópályára állították.

Zay Plansky-nek például többmillió dolláros, hat alkalmazottat foglalkoztató, fegyverkiegészítőket áruló vállalkozása működött egy az egyben az Amazonon. Aztán egyik nap arra ébredt, hogy termékeit elárasztottak az ötcsillagos értékelések. Rögtön tudta, hogy ilyen nincs, jelentette is az esetet.

A csapda két hét múlva élesedett, miután hivatalos levelet kapott az Amazontól, hogy észrevették, manipulálta az értékeléseket az oldalán.

Az eredmény: azonnal kitiltották a termékeit, ő pedig lényegében egyik a napról a másikra elveszítette a megélhetését.

Nem volt nehéz összerakni, hogy az értékeléseket valószínűleg az egyik riválisa vásárolta neki, majd utána egyszerűen felnyomta őt a cégnél.

Az igazán rémisztő mindebben, hogy a vállalkozó csak ekkor került szembe a legdurvább, lényegében arctalan ellenféllel, magával az Amazonnal, amelynél ezután valahogy ki kellett járnia, hogy visszakerülhessen az odalra.

Ez egyáltalán nem egyszerű, már a önmagában az is nagy erőfeszítést igényel, hogy egy vállalkozó kiismerje a cég folyamatosan változó szabályait. Aztán pedig valahogy meg kellene győznie e-mailben az Amazon illetékes munkatársát, hogy nem vétett a szabályok ellen. Mindezt úgy, hogy az illetékes munkatárs alig négy percet foglalkozik az ügyével, mielőtt tovább kell lépnie a következőre, előre kidolgozott sablonok szerint dolgozik, valószínűleg valahol Indiában vagy Közép-Amerikában, és alapvetően inkább abban érdekelt, hogy elutasító választ adjon. Hogy miért? Mert ha visszahelyez valakit az oldalra, akit később valami szabálytalanság miatt újra fel kell függeszteni, azt később az orra alá dörgölik. Minderről egykori Amazon-alkalmazottak számoltak be a Verge-nek.

A cég minderre azt mondja, nekik a vállalkozókat és a vevőket is védeniük kell, és minden vállalkozónak megvan rá az esélye, hogy elmagyarázhassa, hogyan fogja megelőzni, hogy legközelebb is szabálytalanságon kapják.

Sokan ilyenkor felfogadnak egy tanácsadót, aki kifejezetten jártas az Amazon működésében. Egy kérvény 2500 dollár, de a vállalkozók kifizetik, hiszen a megélhetésükről van szó (az egész vállalkozásuk az Amazon piacterére épül), muszáj visszakerülniük az oldalra. A Verge megszólaltatott egy ilyen tanácsadót, Cynthia Stine-t, aki azt mondta, ő és a 25 főt foglalkoztató cége havi 100 üggyel foglalkozik.

Persze, a szigorra sok esetben szükség is van, a hatalmas piac rengeteg csalót vonz, akik például lopott árut akarnak eladni, de Cynthia Stine-nak volt olyan ügyfele is, akit azért függesztettek fel,

mert kézigránátot akart eladni az Amazonon.

Plansky-nek tanácsadói segítséggel is hetekbe telt visszakerülni az oldalra, és ezt még így is csak a szerencséjének köszönheti: végső elkeseredésében írt egy e-mailt Jeff Bezosnak, az Amazon vezetőjének, a világ leggazdagabb emberének. Az e-mail valószínűleg Bezos közelébe sem jutott, de ennek kapcsán szóba elegyedett egy másik vállalkozóval, aki fű alatt összekötötte egy középvezetővela cégnél, aki idővel elintézte, hogy visszakerülhessen az oldalra.

A pár hetes kiesés 150 ezer dollárjába került, ez több mint 40 millió forint.

Emlékeztetőül: az egész azzal kezdődött, hogy valaki valótlan értékeléseket kezdett publikálni Plansky egyik termékénél. És ez csak egy a sok módszer közül. Mások egyszerűen megveszik a konkurens termékét, felgyújtják, majd küldenek róla egy képet az Amazonnak, mondván, hogy az felrobbant. A cég komolyan veszi a biztonságot, ezért azonnali felfüggesztés jár. Megint más simán lemásolja vagy feltöri a konkurens brandjét, sajátjaként tüntetve azt fel. Az ilyen esetekben a vállalkozók ismételten csak a céghez fordulhatnak felülvizsgálatért, és ki tudja, hogy a rendszer éppen az ő javukra dönt-e.

Senki sem akar lemaradni, a piactér száguld, de a legtöbben sosem hagyják el a kispályát

Mindebből elég világos, hogy az Amazon egyáltalán nem olyan könnyű terep, mint amilyennek első ránézésére tűnik. 

Tényleg teljesen érthetetlennek tűnik, hogyan gondolhatta azt Jordan McDowell és William Bjork, hogy egy háromhónapos kurzus elvégzése után dollárezreket fognak keresni az Amazonon, minden különösebb energia- és tőkebefektetés nélkül. Az Atlantic újságírója egy teljes cikket szentelt annak, hogy utánajárjon.

A párnak problémái voltak a lakbérfizetéssel, McDowell a munkáját sem szerette,  Matt Behdjou és Mike Gazzola videói alapján pedig az egész egyszerűnek tűnt. Ezért belevágtak, befizettek a két tanácsadó kurzusára és regisztráltak az Amazonon. A terv az volt, hogy kiegészítőket fognak árulni borfogyasztáshoz, például dekantálókat. Behdjou és Gazzola azt tanácsolta, a minimumrendelést adják le a kínai gyárnak, amely 3000 darab volt, plusz még pár egyéb kiegészítő. Leadták, az üvegeket pedig át is szállították az Amazon raktárába.

Hat hónappal később alig 100 darab kelt el.

Eközben befutottak az első számlák:

• szállítási díj,
• adó,
• a törött árut vissza kellett venniük a vevőktől,
• fizetniük kellett az Amazonnak, amiért használták a platformot,
• plusz a raktározásért is,
• és főleg, fizetniük kellett a cégnek a reklámért, hogy a vevők egyáltalán észrevegyék a terméküket a webáruházon, a többi hasonló terméket kínáló vállalkozó terméke mellett.

A pénzük elfogyott, bevételük alig volt, így végül úgy döntöttek, megsemmisíttetik a céggel a raktáron maradt dekantálókat, és kiszállnak. A kaland 40 ezer dollárjukba került, ez volt az összes megtakarított pénzük. Mind elment, pedig ők még csak össze sem futottak azokkal a trükkökkel, amelyekkel a Zay Plansky-hez hasonló vállalkozóknak kell szembenézniük.

Ez nem is csoda, a new york-i pár meg sem közelítette a nagypályát. A Verge számításai szerint ahhoz, hogy valaki meg tudjon élni az Amazonból, legalább egymillió dolláros éves forgalmat kell lebonyolítania.

Erre 2017-ben csak 20 ezer vállalkozó volt képes, pedig több mint ötmillióan kereskednek az Amazonon. Ez 0,4 százalékos arányt jelent.

McDowell és Bjrok elsősorban a két netgurura haragudott, Matt Behdjou-ra és Mike Gazzola-ra, mondván, hogy hiába fizettek nekik a coachingért, akkor, amikor kellett, nem voltak elérhetőek, cserbenhagyták őket, és csak a pénzükre pályáztak, amelyet a coaching-ért fizettek. Behdjou és Gazzola ezt tagadta, és azt mondták, az első amit az ügyfeleik lelkére kötnek, az az, hogy jó terméket válasszanak, amelyet el lehet adni.

Azt, hogy a két netguru tényleg csak az ügyfelek pénzére utazott, vagy volt használható módszerük, amelyet lelkiismeretesen át is adtak a jelentkezőknek, nehéz eldönteni. Az Atlantic újságírója több emberrel is beszélt az ügyfélkörükből, akik bepalizottnak érzik magukat, miközben Behdjou és Gazzola azt mondja, másoknak sikerült pénzt csinálniuk. Vádat mindenesetre nem emeltek ellenük, az amerikai lap szerint egyszerűen azért, mert az anyagaikban előrelátóan szerepelt - de apróbetűvel -, hogy a módszerük nem garantálja a sikert.

Az azonban biztos, hogy nem ők az egyetlenek, akik el akarták hitetni másokkal, hogy az Amazon egy aranytojást tojó tyúk, amellyel milliókat lehet keresni, egyszerűen, otthonról.

Fél-Amerika ott shoppingol, bármit el lehet adni, és gyorsan sokat keresni - mondják az Amazon-workshopok szervezői Amerikában.

Ez persze csak annyira igaz az Amazonra, mint bármi másra a világon. 2018 első 9 hónapjában 48 kereset érkezett csalódott emberektől az amerikai fogyasztóvédelemhez az Amazont érintő csalások miatt. Ezek mind olyan esetek, amelyekben valakik elhitették másokkal, tuti üzleti modellt ajánlanak nekik az Amazonon, amely gazdaggá teszi őket. 2017-ben mindössze 18 hasonló ügyet regisztráltak, előtte csak a 14-et, így látszik, hogy a hatóságok egyre több hasonló esettel találkoznak.

Márciusban a fogyasztóvédelem beperelt három embert, akik szerintük “fenntarthatatlan” üzleti modellt ajánlottak. Nyugdíjasok, diákok, külföldiek dőltek be nekik, akik közel kétezer dollárt (több mint félmillió forintot) fizettek egy háromnapos, használhatatlan Amazon-workshopért. A csalóknak végül tízmillió dolláros bírságot kellett fizetnie. Egy másik csalópáros összesen 15 millió dollár értékben tartott Amazon-coaching foglalkozásokat. Az Amazon ezekkel az ügyekkel kapcsolatban azt közölte, hogy együttműködik a fogyasztóvédelemmel.

Első ránézésre fura, hogyan adhatnak felnőtt, stabil pénzügyi háttérrel rendelkező emberek nagyobb összegeket ismeretleneknek egy olyan megfoghatatlan valamiért cserébe, mint egy Amazon-kurzus. A magyarázat erre a kétségbeesés.

“A világ egyre inkább online van, és én nem akarok lemaradni” - mondta erről at Atlantic újságírójának Behdjou és Gazzola kurzusának egy résztvevője.

Az Amazon-workshopok sikere kicsit a mai gazdaságról is mond valamit: ahogy a középosztály szépen lassan eltűnik (és nem csak Amerikában), sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj. Ezek az emberek újra pénzügyi stabilitásra várnak, méghozzá gyorsan. Körülnéznek és azt látják, mások egy zsák pénzt keresnek egy olyan, számukra teljesen újszerű dologgal, mint például az online kereskedelem, és ők maguk is részesedni akarnak belőle. Ha másoknak ment, nekik miért ne menne? Ezek az emberek nem feltétlen gazdagok akarnak lenni, csupán a pénzügyi stabilitásukat akarják visszaszerezni, vagy azt szeretnék, hogy kicsit több pénzük legyen, mint amennyi jelenleg van. Az Atlantic újságírójának legalábbis erről beszéltek.

Eközben a csalásokat nehéz felderíteni: a hatóságoknak meg kell találniuk a tisztességtelen piaci szereplőket, bizonyítékot kell találni ellenük, megvizsgálni a gyakorlataikat, meg kell állapítani egyáltalán hány ügyfelük veszített pénzt, és mindenek előtt azt, hogy ez tudatos csalás vagy csak elképesztő naivság eredménye?

Az online piac pedig akaratlanul is az ügyeskedők kezére játszik. Matt Behdjou és Mike Gazzola például három hónapos coachingot kínált. Az áru azonban ennyi idő alatt meg sem érkezik a kínai gyárból az Amazon raktárába.

Így a költségek csak utána szaladnak el, és akkor derül ki az is, hogy az egész egy fabatkát sem ér.

Mire az újdonsült vállalkozók ráébrednek, hogy az Amazon online piactere mégsem életük üzleti lehetősége, a coachingnak vége, a guruk elérhetetlenné válnak, vagy újra pénzt kérnek a tanácsokért. Ők pedig szépen lassan elveszítik a befektetett pénzt. Hibás az áru, amit a kínai gyár küldött? Pech, te bukod a pénzt. Elkezdenek jönni a rossz értékelések az elégedetlen vásárlóktól? Pech, hátrébb kerülsz a listán. Valaki beperel szerzői jogsértés miatt, annak ellenére, hogy direkt utánanéztél az adott árunak? Pech, az Amazon simán bannolja az árudat.

Mégis, minden nehézség ellenére, az Amazon piactere száguld.

Január 1. nulla órától január 6-ig világszerte 16 268 új kereskedő regisztrált a piactérre, azaz percenként kettő - írta a MarkertplacePulse nevű kutatócég az év eleji összesítésében. Igaz, azt is hozzátették, hogy az újonnan regisztrálók nagy része valószínűleg soha nem fog egy eladnivaló terméket sem feltölteni az oldalra.