Eddig nem ismert fenyegetést hozott el a két atomhatalom konfliktusa

Miközben az egész világ arra készült, hogy Donald Trump és Kim Dzsongun újabb randevúja fogja kitölteni a következő pár nap híreit, váratlanul egy rendkívül fenyegető konfliktus robbant ki két atomhatalom, India és Pakisztán között.

A két ország közötti viszály évtizedek óta ismert, de arra közel ötven éve, 1971 óta nem volt példa, ami kedden megtörtént: egy indiai vadászgép átlépte az irányítási vonalaként ismert katonai határvonalat, ami Kasmír indiai és pakisztáni ellenőrzés alatt lévő területei közti de facto határvonalnak számít, és a pakisztáni területen csapásokat hajtott végre. 

Pakisztáni katonák a lelőtt indiai gép mellettFotó: STR/AFP

Már a megelőző légicsapás híre (melyben India szerint számos terrorista meghalt, míg Pakisztán szerint nem sikerült semmit eltalálni vele) jelezte a konfliktus éleződését, szerdán azonban újabb fordulat következett, amikor Pakisztán közölte, hogy lelőttek két indiai vadászgépet, a pilótákat pedig elfogták. A katonai incidens szerdán azzal kezdődött, hogy három pakisztáni harci gép légicsapásokat hajtott végre a vitatott hovatartozású Kasmír indiai területén. Azután az indiai légierő gépei, miközben feltartóztatták a behatoló vadászgépeket, Újdelhi megfogalmazása szerint áttévedtek a szomszédos légtérbe, ahol azonban a pakisztáni erők lelőttek közülük kettőt. 

India azóta annyit erősített meg, hogy egy gépet vesztettek el, és egy pilóta nincs meg, viszont ők is lelőttek egy pakisztáni gépet, amit Iszlámábád tagad. 

A konfliktus eszkalálódását jelzi, hogy mindkét ország részben lezárta a légterét, Indiában elsősorban az ország északi részén, ahol jelentősebb katonai létesítmények találhatóak. Szintén szerdán Imran Hán pakisztáni kormányfő tévébeszédben jelentette be, hogy tárgyalásokat kezdeményez a feszültség enyhítése miatt. 

India részéről egyelőre a külügyminiszter, Sushma Swaraj értékelte a szerdai fejleményeket, és arról beszélt, hogy hazája felelősen fog reagálni, nem céljuk a helyzet további fokozása. 

A két ország konfliktusa február 14-én éleződött ki újra, amikor öngyilkos merénylet végzett Kasmír indiai felügyelet alatt álló részén az indiai rendőrség 40 tartalékosával, ami jelentős felháborodást váltott ki Indiában. A merényletet a Dzsais-e-Mohamed (Mohamed hadserege, JeM) nevű iszlamista katonai csoport követte el, ám Újdelhi azzal vádolta meg a pakisztáni titkosszolgálatot (ISI), hogy köze volt a merénylethez. Újdelhi azt állítja, megdönthetetlen bizonyítékkal rendelkezik arról, hogy Pakisztánnak köze volt a támadáshoz. Modi a merénylet után azonnal figyelmeztette Pakisztánt, hogy kemény válaszra számíthat.

A helyzetet az is bonyolítja, hogy Indiában idén választásokat tartanak, és a hindu nacionalizmusra erősen építő Modi erősen épített is a Pakisztánnal szembeni tömeges ellenérzésekre, miután a merénylet komoly felháborodást váltott ki az országban. 

A keddi légicsapás is India állítása szerint a merénylet elkövetését felvállaló Dzsais-e-Mohamed (JeM) kiképzőtáborát érte. Az ENSZ által is terrorszervezetként nyilvántartott szervezetet a pakisztáni kormány ugyan betiltotta, de indiai és amerikai elemzők szerint a csoport szabadon tevékenykedhet az országban. Pakisztán korábban ezt többször tagadta.

India ellen felvonuló pakisztáni fiatalokFotó: ARIF ALI/AFP

Nem véletlen, hogy elemzők már a kasmíri merénylet óta a helyzet romlására számítottak: a washingtoni Woodrow Wilson Nemzetközi Kutatói Központ kutatója, Michael Kugelman szerint az elmúlt években két trend is jelezte, hogy problémás időszak jöhet. 

Egyrészt a merényletet elkövető JeM egy hosszabb időszakon át tartó szünet után látványosan mozgolódni kezdett, és visszatért a vezetőjük, Masood Azhar is. Újdelhi szerint Azhar állt az indiai parlament épülete ellen 2001-ben elkövetett terrortámadás, illetve az akkori pakisztáni miniszterelnök, Pervez Musharraf elleni 2003-as merényletkísérlet mögött is. A terrorszervezet vezetője több mint egy évtizedig bujkált, de 2014 január elején egy India-ellenes tüntetésen lejátszott videóüzenetben visszatért. Azután pedig sorra jelentette meg fenyegetéseit, miközben a JeM is egyre aktívabb lett: 2016-ban például egy indiai légibázist támadtak meg, és több katonát megöltek.

A másik trend pedig az India által felügyelt, de Pakisztán által óhajtott régióban egyre instabilabbá váló helyzet lett: annak sok évtizedes hagyománya van, hogy Pakisztán milíciákat használva felkeléseket támogat Kasmírban és Dzsammúban, bízva abban, hogy ezzel érheti el a területek távolodását az indiai fennhatóság alól. De mint Kugelman írja, ezek a felkelés-kísérletek az elmúlt években egyre inkább helyi kísérletek lettek, főleg miután az indiai hatóságok meggyilkoltak 2016-ban egy, a helyiek körében nagyon népszerű milicistát, Burhan Wanit. Wani megölése után erőszakos tüntetések törtek ki, és az indiai biztonsági erőkkel szemben régóta érzett ellenérzések is felszínre törtek, tökéletes táptalajt jelentve a radikalizálható helyieket toborzó szervezetek, így a JeM számára. 

Ezzel párhuzamosan a 2014-ben hatalomra lépő Modi-kormány semmiféle engedményre nem volt hajlandó a régióval szemben, melyen belül a Kasmíri-völgy például ugyan kulturálisan és történelmileg is nagyon fontos India számára, de évszázadok óta döntő többségében muszlimok lakják. Fejlesztések helyett maradt a kemény kéz politikája. Ezért aztán Kugelman szerint az idei merénylet után mindkét fél részben jogosan mutogathatott a másikra: a pakisztáni hátterű, tűrt vagy egyenesen támogatott terrorizmus egy létező fenyegetést jelent, ugyanakkor az India által biztosított feltételek valóban a felkelések melegágyává tették a régiót. 

Fotó: RAKESH BAKSHI/AFP

Ez a rendkívül összetett helyzet adja a hátterét a jelenlegi konfliktusnak, melyben tovább bonyolítja a helyzetet, hogy mindkét fél rendelkezik atomfegyverekkel. 

A helyzetet jól adja vissza Pakisztán egykori amerikai nagykövetének, Husain Haqqaninak nyilatkozata, aki szerint ismeretlen vizeken vagyunk a két ország rivalizálásában. Ugyanakkor azt is látni lehet, hogy az India számára ténylegesen szóba jöhető katonai megoldások mind jóval költségesebbek annál, mint amibe vélhetően szívesen belevágna az ország. Ezt állítja a Johns Hopkins University kutatója, Daniel Markey, aki szerint a cél most komplett beavatkozás helyett az lehet, hogy India kitaláljon olyan megtorlási formákat, melyekkel hatékonyan tudják sújtani a pakisztáni agressziót. Ehhez viszont precíz tervezés kell, és nem férnek bele a hibák. Pont olyanok nem, mint ami egyes híresztelések szerint a héten is történt, amikor az indiai vadászgépek még indiai oldalról terveztek csapást indítani, de a nagy szél miatt kénytelenek voltak végül a pakisztáni területre átmenni. 

Markey a BBC-nek arról beszélt, hogy ugyan a két ország esetében a nukleáris konfliktust sosem lehet kizárni, de egyelőre még több lépésnyire vagyunk ettől, és előbb a hagyományos harcászati téren kéne eszkalálódnia ehhez a helyzetnek. Ami persze nem teljesen elképzelhetetlen, például ha Pakisztán olyan támadást indítana, amely indiai civil áldozatokkal járna. Ez egyelőre elég valószínűtlennek látszik, ugyanakkor kérdés marad, hogy a két ország hogyan tud további feszültségek nélkül kilépni az elmúlt évtizedek legsúlyosabb konfliktusából.