„Ezen a felületen bejelentést tehet az Önt ért vagy az Ön által megtapasztalt szexuális jellegű visszaélésekről, melyek az egyházmegyénkhez kötődő intézményekben, az egyházmegye területén belül fordultak elő” - olvasható több magyar püspökség honlapján. Rögtön utána nyomatékosítják, hogy „a világi jog szerint bűncselekménynek számító eseteket a rendőrségen kell bejelenteni.”
Ferenc pápa hosszú várakozás után májusban hirdette ki a szexuális visszaélések kezelését szabályozó egyházi törvényét. Ennek egyik előírása, hogy a püspököknek ki kell alakítaniuk egy fórumot a panaszok fogadására. Az MTI-vel a püspöki kar sajtószolgálata szeptember elején azt közölte, hogy a bejelentő rendszer október elsejére minden egyházmegyénél működni fog. Azóta nem adtak ki közleményt róla, de némi keresgéléssel a legtöbb püspökség oldalán már valóban megtalálhatók az információk.
Ezekből az derül ki, hogy az egyházmegyék
külön bizottságokat, szakértői testületeket hoztak létre a a szexuális visszaélésekre vonatkozó bejelentések kezelésére.
De az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye új oldalán a vonatkozó egyházi iratokat is közlik, szakirodalmat ajánlanak, illetve felsorolják az elérhető képzéseket.
Online és postai levélben, egyes egyházmegyékben telefonon is lehet jelenteni a szexuális jellegű visszaéléseket, amelyek a leírás szerint a következők:
„Mivel az online bejelentés hivatalos bejelentésnek minősül, azt csak bizonyos adatai megadásával, illetve az Ön által sérelmesnek talált eset rövid leírásával teheti meg” - olvasható a tájékoztatóban, az űrlapnál pedig egyértelműen jelzik, hogy
kötelező megadni a bejelentő a nevét.
Az anonim rendszerekhez képest a döntés nyilvánvalóan szűkíti a bejelentők potenciális körét, de a most létrehozott csatornák léte így is nagyban elősegítheti a molesztálások feltárását, hiszen eddig sokaknak nem volt egyértelmű, hova forduljanak ilyen ügyben. Egy baranyai pap áldozata például azt mondta a 444-nek, hogy ha tudta volna, hol jelentheti a zaklatást, akkor talán megteszi, ezzel megmentve későbbi potenciális áldozatokat. Az S-ként bemutatott férfi nem biztos benne, hogy élt volna a lehetőséggel, de kevésbé érezte volna magát kiszolgáltatottnak, ha tud ilyen fórumról.
Szakemberek figyelmeztetnek rá, milyen fontos ilyen esetekben az eljárásrend átláthatósága, amely bizalmat ébreszt az áldozatokban, amivel ösztönzi a bejelentéseket, amivel segíti az elkövetők megtalálását. Fontos lenne tudni például, ki kapja kézhez a panaszt. A Kaposvári Egyházmegye közzétette annak bizottságnak a névsorát, amely a bejelentéseket fogadja. Három tagja van, egy szakpszichológus, egy nyugalmazott bíró és egy plébános, a püspökség bírósági helynöke. A Nyíregyházi Egyházmegye honlapján pedig, ha jól értem, szintén a Gyermekvédelmi Bizottság tagjainak - ebben az esetben hosszabb - névsora olvasható.
A többi püspökség azonban nem közölte, kik kezelik a bejelentéseket.
Az viszont mindenhol világosan kiderül, mire számíthat a bejelentő. Amennyiben a gyanú nem minden kétséget kizáróan alaptalan, a beérkezést követő 8 munkanapon belül kapcsolatba lépnek vele, és személyes meghallgatást kezdeményeznek. A panaszról feljegyzést készítenek, melyet a bejelentő és a szakértői csoport tagjai is aláírnak, ezzel válik hivatalossá.
„A feljegyzés nem tartalmazhat tiltó kötelezettségeket a bejelentő számára” - ez azért fontos kitétel, mert korábban magyar ügyben is írattak alá titoktartási nyilatkozatot áldozattal.
Amennyiben a vád megalapozottnak tűnik, előzetes egyházi vizsgálat, majd - ha az illető klerikus vagy szerzetes - egyházi büntetőeljárás indulhat. Ennek végén kiszabható a legsúlyosabb büntetés az egyházjogban, a papi rendből való kizárás. „A bejelentést és a személyes meghallgatás során keletkezett jegyzőkönyvet a főegyházmegye titkos levéltárában helyezik el megőrzésre.”
Az egyházmegye „igény szerint civil jogi jogsegélyt, pszichológiai tanácsadást vagy terápiát kínál fel a sértettnek”.
(A többi egyházmegyével ellentétben a győri az „igény szerint” helyett azt írta: „a megalapozottnak tűnő esetekben”.)
A másik fontos előrelépés, hogy nyilvánosságra hozták a püspöki kar 2014-es, azóta frissített gyerekvédelmi irányelveit, illetve néhány egyházmegye lelkipásztoroknak és világi munkatársaknak szóló szabályzatát. Ezek már több éve érvényben voltak, de a nyilvánosság nem ismerhette meg őket.
Az egymással lényegében megegyező szövegű egyházmegyei szabályzatok szerint
A tiltott viselkedések között szerepelnek, többek között:
Külön kitér a szabályzat a fizikai érintés kérdéseire:
A szabályzatnak része, hogy annak tartalma „évente ismertetendő, aláírandó és aláíratandó minden olyan munkatárssal, aki kiskorúval, vagy sebezhető felnőttel kerül kapcsolatba munkája során.” A gyerekek biztonságát növeli, hogy ezek a szabályok már nem csak a munkatársak előtt ismertek, hanem például a szülők is számon kérhetik azokat.
Bár az elmúlt húsz évben itthon is számos gyerekmolesztálási ügy pattant ki a katolikus egyházban, a püspökök gyakorlatilag nem szólaltak meg és a Vatikán ösztönzésére tett lépésekről sem tájékoztatták a nyilvánosságot. Egy-két szerzetesrend jelentett kivételt: a jezsuiták könyveket adtak ki, a pannonhalmi bencések pedig a saját botrányuk után nyilvánosságra hozták a gyerekvédelmi irányelveiket és közzétették a bejelentéseket váró bizottság névsorát.
A magyar püspökök korábbi hozzáállását illusztrálja, hogy amikor idén márciusban körkérdésben érdeklődtem az általuk tett lépésekről, Márfi Gyula - azóta nyugdíjba vonult - veszprémi érsek azt írta vissza: „Megelőző intézkedést nem tettem, hiszen azt minden lelkész, illetve egyházi alkalmazott tudja, hogy a gyermekek molesztálása bűn.” A Hajdúdorogi Főegyházmegye pedig úgy fogalmazott, hogy „ezzel a dologgal csak most kezdtünk foglalkozni.”
Miután egy pap áldozata a 444-en dokumentált módon, éveken át küzdött azért, hogy kövesse meg az egyház, a püspöki kar szeptember elején végül az elkövetők nevében bocsánatot kért minden áldozattól.
A visszaéléseket jelző rendszer kialakítása és a szabályzatok nyilvánosságra hozatala újabb lépések azon a hosszú úton, amelyen külföldi egyházak már hosszú évekkel korábban elindultak. Az esztergomi érsekség bejelentésekre szolgáló oldalának tetején a hibákkal szembenéző Ferenc pápát idézik: „Ma Isten népeként arra vagyunk meghívva, hogy testben és lélekben sérült testvéreink fájdalmát hordozzuk. Ha a múltban a szemet hunyás egy válaszmóddá válhatott, ma azt akarjuk, hogy a szolidaritás, a szó legmélyebb és leginkább követelő értelmében, váljék a jelen és a jövő eljárásmódjává, egy olyan környezetben, ahol a konfliktusok, a feszültségek és különösképpen a visszaélések áldozatai kitárt karokra lelhetnek, amelyek megvédik és megváltják őket fájdalmaiktól.”
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.