A New Scientist információi szerint először fordult elő, hogy orvosok egy műtét során élesben is hibernációt alkalmaztak egy élő emberen: a kísérleti beavatkozás lényege, hogy a rendkívül súlyos sérülést szenvedő ember testét jelentősen lehűtik, ezzel a sejtjeinek tevékenységét szinte a mozdulatlanságig lassítva, lecsökkentve így a sejtek oxigénigényét, és így lehetővé válhat olyan sérülések kezelése is, melyek más esetben szinte biztos halállal végződnének. 

A lapnak Samuel Tisherman, a baltimore-i University of Maryland School of Medicine kutatója mondta el, hogy orvosi csapata legalább egy embert hibernált már. Az első ilyen beavatkozást Tisherman maga is némileg szürreálisnak nevezte. Az nem derült ki, hogy hány emberen végeztek ilyen beavatkozást, illetve hogy hányan élték ezt túl. 

Amit tudni, hogy legalább egy esetben az egyetem kórházának sürgősségi osztályára rendkívül súlyos sérüléssel (mint amilyen a lőtt vagy szúrt seb) érkezett páciensen végezték el a beavatkozást, akinek szívrohama is volt: a páciens szíve megállt és rengeteg vért is vesztett. Ebben a helyzetben az orvoscsapatnak csupán pár perce van a műtét végrehajtására, és hagyományos körülmények között a túlélés esélye 5 százaléknál alacsonyabb ilyenkor. 

Az EPR (emergency preservation and resuscitation) beavatkozás lényege, hogy a sérült testhőmérsékletét 10-15 Celsius-fok körülire hűtik, a vérét pedig fiziológiás sóoldattal helyettesítik, a páciens agytevékenysége ekkor szinte teljesen leáll. Az orvoscsapatnak ekkor két órája van, hogy ellássa a sérüléseket, majd a testet utána felmelegítik és a keringést újraindítják. Tisherman elmondása szerint 2020 végére képesek lesznek részletes eredményeket is publikálni. 

Mint a New Scientist is írja, a normális testhőmérsékletünknél, azaz 37 foknál a sejtjeinknek folyamatosan szükségük van az oxigénellátására, amikor pedig a szívünk leáll, a vérünk többet nem szállít oxigént a sejtekbe, oxigén nélkül pedig maximum öt percig bírja ki az agyunk maradandó károsodások nélkül. A test lehűtésével viszont ez az időkorlát kitolható. 

Tisherman elmondása szerint abban bízik, hogy összesen tíz páciensen tudják majd kipróbálni ezt az eljárást, és esetüket össze fogják vetni tíz olyan sérült esetével, akiken sérüléseik komolysága miatt lehetett volna alkalmazni a technikát, de külső okok (például mert épp nem volt benn a kórházban a szükséges orvoscsapat) miatt ez nem történt meg. 

A kísérlet az amerikai Élelmiszer és Gyógyszer Hatóságának (FDA) engedélyével történik, és a páciens beleegyezésén kívül szükség van arra is, hogy a sérülések valószínűleg végzetesek legyenek és ne álljon rendelkezésre alternatív beavatkozási lehetőség. 

Tisherman elmondása szerint őt azután kezdte el foglalkoztatni ez az irány, hogy egyszer nem tudtak megmenteni egy fiatal férfit, akit egy szóváltás után szíven szúrtak. Mint a lapnak elmondta, megmenthették volna, ha több idejük van, ezért kezdte el érdekelni a hibernálás lehetősége. 

Hasonló állatkísérletek már egy jó ideje zajlanak, és ezekből látni, hogy sertéseket akár három órányi hibernálás után is újra lehet éleszteni. Most az a cél, hogy az emberek esetében is megvizsgálják, mire elég a hibernáció, mennyi időt lehet így nyerni olyan sérülések kezelésére, melyek amúgy szinte biztos, hogy halálhoz vezetnének. A New Scientist szerint ez a kérdés amúgy egyáltalán nem egyértelmű: amikor a sejteket újra felmelegítik, felléphetnek reperfúziós károsodások, és ezek okait még mindig nem ismerni pontosan.