A kérdés, amin a világgazdaság sorsa is múlhat: ki immunis a koronavírusra?

Mivel az új típusú koronavírus ellen nem áll rendelkezésünkre védőoltás, és az általa okozott Covid-19 betegségnek még nincs ismert gyógymódja, aktuálisan talán a legégetőbb kérdés annak felderítése, hogy kik azok, akik már immunisak lehetnek a vírusra. Ezen az információn életbevágó döntések múlhatnak. Jelen körülmények között ugyanis egyetlen módszerünk van a járvány megfékezésére:

azok a szigorú korlátozások, amelyekkel jelentős mértékben csökkenthető a társadalmi érintkezés, ezáltal a vírus terjedése.

Ezek a korlátozások ugyanakkor bénítólag hatnak a gazdaságra, ennek pedig legalább olyan súlyos következményei lehetnek akár már rövid távon is, mint a járvány pusztításának. Ezeket a korlátozásokat feloldani, de még mérsékelni is csak abban az esetben lehet, ha közben biztosan tudjuk, hogy ezzel nem szabadítjuk magunkra újra az egészet.

Ehhez tudnunk kéne, hogy milyen immunválaszt vált ki a fertőzés, és hogy ez az immunválasz tartós védelmet jelent-e. Mark Lipsitch, a világ egyik vezető epidemiológusa, a Harvard professzora szerint pillanatnyilag "adatmorzsákra alapozzuk" ezeket a döntéseket.

Ez valahol nem meglepő. Hiába szól hetek óta minden a koronavírusról, valójában alig egy fél éve van köztünk, azonosítani is csak december végén, január elején sikerült, hogy mi okozhat – mint utólag kiderült – november közepe óta megbetegedéseket. A jelen körülmények között ráadásul korlátozottan lehet csak vizsgálatokat végezni: ahhoz, hogy megtudhassuk, ad-e immunitást az, ha valaki átesett a fertőzésen, újra meg kéne fertőzni a vírussal. Ez egy világjárvány közepén nem feltétlenül kivitelezhető. Így Lipsitch szerint valójában csak analógiák mentén gondolkozhatunk, a más koronavírusokról szerzett tapasztalataink alapján vonhatunk csak le következtetéseket a SARS-CoV-2 vírusra vonatkozóan.

Az egyik lehetőség a két korábbi, új típusú koronavírus okozta járvány tapasztalatainak a vizsgálata. A probléma ezzel az, hogy a két korábbi vírus a mostaninál sokkal gyilkosabb betegséget, SARS-t és MERS-t okozott, így azok esetében nem is próbálkoztak a betegséget túléltek újrafertőzésén. Immunológiai vizsgálatokat azért végeztek, ez alapján a SARS-on átesettek két, a MERS-t túlélők akár három évig is immunisak lehetnek, bár a laboratóriumi vizsgálatok szerint az immunválasz hatékonysága csökkent az idő előrehaladtával.

Lehetőség továbbá az emberek között évezredek óta terjedő négy koronavírustörzs vizsgálata. Mivel ezek a koronavírusok szimpla megfázást okoznak, itt volt lehetőség újrafertőzéses vizsgálatokra is. Ezek alapján a fertőzöttekben kialakul bizonyos fokú immunitás, ami akár egy éven át is fennállhat. Ez esetben azt kell figyelembe venni, hogy mivel egy megfázás nem súlyos betegség, nem is vált ki feltétlenül erős immunválaszt – márpedig az meghatározhatja az immunitás fokát is.

A SARS-CoV-2-vel is végeztek már kezdetleges immunológiai vizsgálatokat, a rotterdami Erasmus Egyetem kutatói 12 fertőzött esetében mutatták ki, hogy antitesteket termeltek a vírus ellen. Lipsitch szerint amennyiben igaznak bizonyul, hogy a fertőzöttek szinte mindegyikében kialakul az immunitás, ami legalább egy évig tart, akkor a fertőzöttek számának növekedésével kialakulhat a nyájimmunitás - egy fertőzöttnek egyre kisebb esélye lesz rá, hogy bárkit megfertőzzön. Amennyiben eljutunk odáig, hogy egy fertőzött egynél kevesebb embert tud megfertőzni, a járvány lassan elülhet, írja.

Jelenleg azonban arról sincsenek pontos ismereteink, hogy valójában az emberiség mekkora hányada eshetett már túl a fertőzésen. A hivatalos adatok minden országban csak egy szeletét mutatják a valós fertőzésszámnak - a tesztelési protokoll a legtöbb országban azokra koncentrál, akik tüneteket is mutatnak, márpedig az már biztos, hogy a fertőzöttek jelentős hányada tünetmentes, vagy annyira enyhék a tünetei, hogy nem jut el a tesztelésig. Hogy pontosan mekkora hányad ez, azt adatok hiányában nem tudhatjuk, de egyes becslések szerint az összes fertőzött akár 80 százaléka is ilyen tünetmentes vagy enyhe tüneteket mutató lehet.

De vannak aggasztó kutatási eredmények is. Dél-Koreában a helyi járványügyi központ adatai szerint 91, korábban fertőzött, de később negatívra tesztelt beteg később újra pozitívnak bizonyult. Ha nem tesztelési hibáról, vagy a betegség újbóli fellángolásáról van szó, hanem valóban újrafertőződtek, az arra utalna, hogy ha ki is alakul immunitás, az nem feltétlenül jelent teljes fokú védelmet a fertőzéssel szemben - ez esetben is előfordulhat, hogy az újrafertőzöttek immunrendszere hatékonyabban tud megbirkózni a betegséggel, de a járvány terjedése szempontjából ez nem számít, ők újra fertőzőképessé is válnak.

Létezik olyan kutatás is Kínában, ami azt mutatja, hogy az enyhe tüneteket mutatók egy részénél - a vizsgálat esetében 175 páciens 70 százalékánál - a szervezet erős immunválaszt adott. 25 százalékuknál viszont gyengét, 5 százaléknál pedig egyáltalán nem találtak immunválaszra utaló antitesteket. Vagyis ez alapján még a fertőzöttek 30 százaléka a megbetegedése ellenére se vált immunissá az újrafertőzéssel szemben.

Lipsitch szerint az immunitással kapcsolatos kérdéseinkre csak úgy kaphatunk választ, ha széles körben is elkezdik a lakosság szerológiai tesztelését, de ez esetben is sok múlik a tesztek minőségén - például azon, hogy mennyire szűrik pontosan a SARS-CoV-2 vírussal szemben képződött antitesteket az emberek között évezredek óta terjedő, a SARS-CoV-2-vel rokon koronavírustörzsekkel szembeni antitestektől. (Via The New York Times)