A kutatóintézetek fenntartójának egy mondat is elég, hogy eldöntse, támogatható-e egy téma

Furcsa levél érkezett az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) fenntartása alá tartozó - egykori MTA-s - kutatóintézetek, kutatási központok vezetőinek levelesládájába 2020. július 25-én. Maróth Miklós, az ELKH tavaly augusztusban kinevezett elnöke azt kéri tőlük: küldjék el neki az intézet vagy kutatóközpont „2020. évre vonatkozó kutatási terveit” - viszonylag szűk határidővel, július 28-án délután két óráig.

A beérkező, témánként egy-egy mondatban összefoglalt, intézetenként fél oldalnál tovább nem terjeszkedő témagyűjtemény alapján választja ki „a jóváhagyásra ítélt kutatási programokat” az ELKH Irányító Testülete - derül ki a levélből.

Meglepve és értetlenkedve fogadták Maróth levelét a 444-nek nyilatkozó kutatóintézeti dolgozók, és az érdekeiket képviselő Akadémia Dolgozók Fóruma (ADF) is, több kérdést felvetve a fent írtakkal kapcsolatban.

Miért 2020. július végén, gyakorlatilag visszamenőleg, kéri be jóváhagyásra az az évi kutatási témákat az ELKH? És milyen következményei lesznek a már futó, vagy akár a jövőben elindítani tervezett kutatásokra az Irányító Testület döntésének?

Az érintettek eddig csak találgatni tudtak ezekről, az ELKH a Magyar Narancs szombati cikkében sem tisztázta a témák bekérésének pontos célját. A 24.hu hétfői cikkében azonban már szerepel a megfejtés:

Annak a 11 milliárd forintos pluszforrásnak az elosztásához van szükség a futó témák gyors beküldésére, amelyet még az idei költségvetés terhére, az év második felében ad a kormány, „kiválósági az alapon”, az ELKH intézeteinek. A pluszforrást elrendelő kormányhatározat július 25-én jelent meg a magyar közlönyben, együtt a döntéssel, hogy a következő évtől az állam az eddigi bázisalapú finanszírozás helyett „feladatarányos forrásallokációs rendszerben” a „kutatási teljesítményt”előtérbe helyezve finanszírozza a kutatóintézet-hálózat működését.

A levél céljának tisztázása azonban nem változtat a 444-nek nyilatkozó kutatók véleményén: szerintük megengedhetetlen, hogy egy tudományos munkát irányító testület nyúlfarknyi dokumentumokra építsen fontos döntéseket.

„El nem tudom képzelni hogy az ELKH Irányító Testülete, amely nagyrészt akadémikusokból áll, komolyan hajlandó lenne ez alapján valamit is mondani”

- mondta Orosz Ferenc, a Természettudományi Kutatóközpont Enzimológiai Intézetének tudományos tanácsadója, az Akadémiai Dolgozók Fóruma elnöke.

Hasonló véleményt fogalmazott meg a Maróth-levelet közös közleményben kommentáló Stádium 28 Kör, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete, az Akadémiai Dolgozók Fóruma és az Oktatói Hálózat is.

„A volt MTA-intézetek, azaz az új ELKH-intézetek nemzetközi megbecsülése is súlyosan károsodik, ha szakmai értékelésük ilyen módon történik, hiszen az előírt terjedelemben és módon benyújtott anyagokra támaszkodva semmilyen megalapozott döntés nem hozható. Joggal merül fel a gyanú, hogy az adatszolgáltatás formális, és csak leplezi, hogy a döntések attól függetlenül, más szempontok alapján születnek”

- fogalmaztak.

Az ELKH több sajtóorgánumnak eljuttatott hétfői közleményében azt állítja, az érintett intézményektől „már korábbi egyeztetések során” kapott részletes kutatási terveket. Az intézetek és kutatóközpontok vezetőinek küldött levelében azonban Maróth egyértelműen fogalmaz: a beküldött rövid témaleírásokból összesített anyagot fogja az IT elé terjeszteni.

Ez lesz a jövő? És mi lesz a pályázatból finanszírozott kutatásokkal?

Az Akadémiai Dolgozók Fóruma tagsága kérdéseinkre válaszolva azt írta: attól tartanak, a mostani jóváhagyási gyakorlat „a jövőre nézve precedenst teremthet”. Ha az új finanszírozási rendszerben is hasonlóan zajlik majd a forráselosztás, akkor félő, hogy a nekik nem tetsző kutatások megvalósulását „ilyen módon is megpróbálja megakadályozni” az ELKH vezetése. A fő döntéshozó Irányító Testületbe ugyan 6-6 tagot delegálhatott az MTA és a Palkovics László vezette Innovációs és Technológiai Minisztérium, de a testület elnöke, Maróth Miklós klasszika-filológus - a miniszterelnök tudománypolitikai tanácsadója - személye garancia rá, hogy az IT-ben a kormány érdekei érvényesülnek.

Ha az ELKH aktívan beleszólna, mivel foglalkozzanak a kutatóintézetekben, az újabb kérdéseket vetne fel. Ez ugyanis eddig nem központi akarat kérdése volt: a legtöbb kutatóintézetben a kutatóknak pályázati forrásból vagy külső megbízásokból kellett összeszednie a kutatáshoz szükséges forrásokat. Amire sikerült pénzt szerezni, azzal foglalkozhattak.

„A kutató maga döntötte el, hogy mire pályázik. Természetesen, az igazgató/főigazgató is szignálta a pályázatot, de ez formalitás volt, hiszen neki is érdeke volt, hogy az intézet pénzt szerezzen”

- magyarázta természettudományi intézeti tapasztalatait Orosz Ferenc. Az ADF kérdéseinkre adott válaszaiból kiderül: korábbi fenntartóként az MTA is rendszeresen tájékozódott az intézményekben, a kutatóintézeti hálózatban zajló munkáról. Sőt, fogalmazott meg ezzel kapcsolatban javaslatokat, állított fel stratégiákat is, de ezek sosem korlátozták a meglévő egyéb kutatásokat.

Ha ez megváltozna, az teljesen új helyzetet teremtene a kutatás-finanszírozásban.